Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-08-04 / 30. szám

1929 ______________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA _______ _____ 235, m egtöltötték a templomot. Az oltárnál Sztolár lelkész vezette be az istentiszteletet, majd utána Mihalovits Samu főesperes lépett az oltár elé Limbacher és Sztolár lelkészek kíséretében és magasztos, megható nagy beszéd kíséretében áldotta meg a megújított templomot az élő Isten nevében s minden szív megremegett, amikor ki­tűnő felépítésű és alapgondolatu beszéde, imája és áldása után újra az imádság házává változott a kis templom. Az egyház vegyeskarának Ko­vács Géza vezetésével előadott éneke után dr. Csengódy Lajos hirdette, mint helyi lelkész elsőizben a szószéki evangéliumot, majd köz­ének után a főesperes zároáldása fejezte be az ünnepséget. Ezután a paróddán szükebbkörü diszebéd volt a főesperes tiszteletére. Az egy­ház vezetősége a nagy költségekkel járó mun­kálatoknál első elgondolás szerint nem kívánta a gyülekezetei terhelni a mai súlyos gazdisági helyzetben, amikor az adakozó készséggel nem állanak arányban a kereseti lehetőségek váro­sunk területén. Azonban mivel alapos munkát kívánt mégis végezni, nem zárkózhatott el olyan többletmunkák elvégeztetése elől, amiket feltét­lenül szükségesnek látott, de amelyek következ­tében az eredetileg kölcsönből fedezendő elő­irányzott összeg kevés lett. Ennek alapján felhí­vással fordult az egy ház közönségéhez a több­letkiadások fedezésére. Felhívásának megható visszhangja támadt. Még csak egy hét sem mult a felhívás kibocsátása óta és a gyűjtés nélküli önkéntes adakozások összege máris eléri az 1400 pengőt, mely összeg a Kilczer és Vehovszky cég 500 pengős adományán kívül a legnagyobb­részt súlyos anyagi gondokkal küzdő családjaink a legtöbbször önmaguktól megvont áldozatából került ki, amellett, hogy úgyszólván minden ado­mányt kisért az a megjegyzés, hogy »ha szivem szerint adhatnék, bizony nem ennyit adnék!« Volt azonban egy-két feljegyzésre is érdemes eset. A még iskolába sem járó kis Donát leányka nem hagyott békét addig édesanyjának, amig kis perselyéből ki nem vétetett 2 pengőt, hogy ő is a templom segítők között legyen. A temp­lomszentelés után az egyik koldus az ölébe hul­lott adományokból azon melegében ugyancsak beküldött a Iclkés/i hivatalba egy összegét, hogy ő is hozzájáruljon a templom megújításához. De mindezeknél is meghatóbb volt az Evang. Nö- egylet vagy 15 tagjának, köztük több özvegynek azon kedves és feljegyzésre méltó tette, hogy a költségeket kimérni akarván összeállottak és az összes asszonyi munkákat nagy készséggel és jókedvvel és még nagyobb hozzáértéssel több délutánon át dolgozgatva maguk végezték el s jutalmul nem fogadtak el mást, minthogy a munka végeztével felvonultak a megnagyobbí­tott kórusra és a lelkésszel együtt kinek-kinek a legkedvesebb énekét elénekelgették, mig rá­juk nem sötétedett. Kivülök igen sokat tettek a férfiak közül is többen, akik a csillár és egye­bek tisztogatása, a templomkörnyék rendbeho­zatala által igen sok és szép munkát végeztek teljesen önzetlenül. így jött rendbe kis templo­munk a jó emberek és ezek között elsősorban az acélgyár hagyományos szellemű, a bányatár­sulat jóleső, a Kilczer és Vehovszky cqg nagy­szabású támogatása mellett az egyház közön­ségének megértéséből s hisszük, bogy a még hátralevő, a hívek kímélése céljából felvett 2000 pengős kölcsön sem fog ezek után nagy gondot okozni. A templomfcstcsi munkálatokat Marinka Gábor kiváló szinérzckkel és ügyes kezekkel, a templom kórus kibővítését Pásztor István, a palafedési ja vitást Raczska Gyula, a bádogos­munkát Kovács Nándor végezték Kilczer Béla picsbitcr ellenőrzése mellett. Legyen'kedves az embereken kívül Istennek is ez a megújított haj­léka is és áldjon meg minden imát, amit falain belül Hozzá küldenek! Iskoláink az 1928129. tanévben. (Az iskolai értesítők alapján.) (Befejezés.) 5. Bud,apesti gimnázium (MikolaSán­dor igazgató). Az intézet 106 eves; fenntartója a deaktéri tcstvéregvházak; a képviselőtestület elnökei dr. Raffay Sándor püspök és dr. Ha­berem J. Pál; az iskolabizottság elnöke dr. Németh Ödön. A tanári karból nyugalomba vo­nult dr. Hittrich Ödön igazgató es dr. Tóth Kálmán; igazgatónak választatott Mikola Sán­dor; új tanár dr. Kerecsényi Dezső. A tanulók száma 522; közülük evang. 250. A leggazda­gabb magyarországi középiskola volt, de alapít­ványai a háború következményei folytán érté­küket vesztették. Az értesítőben megjelent ér­tekezések és cikkek: Mikola: Megemlékezés ne­gyedszázados iskolaépületünkről; Császár és Loisch beszédei Lehr Albert síremléke előtt; Rcmport alkalmi költeménye; Kliment: Hittrich Ödön dr.; Szolár: Tóth Kálmán dr.; Koch: Le iningen emlékezete; Remport: Petőfi jellem­szilárdsága és idealizmusa. Az intézet részére készpénzben, könyvekben és egyéb dolgoklían befolyt adományok összege meghaladja a 7000 pengőt. Hét i'ii alapítvány létesült; a tanulóknak az intézet 18.110 pengő ösztöndíjat, jutalmat és segélyt adott. A hitoktatókon kivül 21 tagból álló tanári karból tizenkettő fejtett ki irodalmi tevékenységet. Egyesületek: Arany János-kör 150 taggal; Dal- és Zeneegylet (énekkar 150 tag, zenekar 30 tag); Ifjúsági Segélyegylet (be­vétel: 7.119 P); üvámcgylet (bevétel: 751 P, Gyámintézetre 187 P); Sportkör; Cserkészcsa­pat (80 cserkész, 8 farkaskölyök); Benczúr Gyula Képzőművészeti Kör; Sakk-kör. A gimnáziummal internátus van kapcsolatban; 27 növendéke volt, közülök 17 evang; öt növendék részesült ösz- szesen 2580 pengő kedvezményben; az interná­tus most kiképzett alakjában 45—50 növendék befogadására szolgál; cforusa Klaniczay Sán­dor, aki azt Írja, hogy sok gondot adnak a ne-

Next

/
Thumbnails
Contents