Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-06-30 / 26. szám

206. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. a mozgalom lényegét, hogy az Ö- és az UJ-testa- mentom (az egyik a gyökér, törzs, ág ési levél, a másik a virág és a gyümölcs) egyaránt Istien kiválasztott népének szent irata, mindkettő zsi­dóknak a műve, a názáreti Jézus pedig valóban a Krisztus, a Messiás. A zsidóságnak eltévelye­dése volt az, hogy a názáreti Jézust kétezer évein át kitagadták, kiátkozták Izráel népiének közösségiéből, pedig ő a törvénynek1 és próféciá­nak betöltője' és megvalósulása. A mozgalom szorosabban összefügg a cionizmussal, mint a keresztyén,seggel, mert szerinte a cionizmus csak a Jézus Krisztusiba vetett hiten keresztül juthat célhoz és teheti Siont a világ; világosságává. Te­kinthetjük tehát zsidó nemzeti mozgalomnak is azzal a sajátos jeliem vonással, hogy ez a nacio­nalizmus a Jézus Krisztusban megvalósult s az ő személyiéhez fűzött, ezután megvalósulandó próféciák révén univerzalizmussá, minden népet felölelővé válik. Ebben a mozgalomban a zsidó­ság Jézust a zsidóknak követeli vissza azoktól a népektől, amelyek a zsidókat Jézus nevében évszázadiokon át megvetették, üldözték és el­nyomták. Közvetve közeledést jelent a keresz- tyénséghez is, mert Bibliánk közös és közös lennie az a hitünk, hogy a názáreti Jézus a Krisz­tus, akiben Istennek felséges Ígéretei beteljesül­tek s aki a világ üdvözítője, nemcsak a zsidóké, hanem a görögöké is. Ez a mozgalom a zsidók között folytatott keresztyén missziónak munkád ját inkább megneheziti, mint megkönnyiti; me­gint hozzáteszem: egyelőre. Az én meggyőző­désem az, hogy a Jézus messiási tisztébe1 és méltóságába vetett hit Végeredményben nem a zsidósághoz, hanem a keres,ztyénséghez vezet. »A régiek elmúltak.« A Krisztus népe a lelki Izráel. * Különös jelenség, hogy jóllehet főleg a kommun‘bukása óta elsősorban Budapestien te­kintélyes arányokat öltött a zsidók áttérései, tud­tommal eddig egyházi irodalmunkban erre vo­natkozólag száraz statisztikai «adatokon kívül semmi sem jelent m'eg. Johnson Giisle, aki zsidó- misszionárius, a norvég lutheránus egyház szol­gálatában áll. ö az egyetlen, aki — német nyel­vein — ismerteti ezt a munkaágat. Közbevetőleg megemlítem, hogy Johnson lelkész űr igen ere­deti, mély gondolatokban, értékes eszmékben gazdag röpiratokat is ád ki nlémet nyelven; ket­tőt olvastam magyar fordításban is, de nivótlan fordításban. Mi lehet az oka annak, hogy a zsi­dók áttérési mozgalmáról olyanl mélységesen hallgatnak azok, akik az áttérő zsidókat meg­keresztelik? Sok egyháztagnak, talán nem is egészein jogosulatlan, érdeklődését elégítené ki az, aki venné magának a fáradságot arra, hogy ismertesse, miféle munka áll azok mögött a szá­mok mögött, amelyek a zsidóságból áttérőket és a zsidóságba visszatérőket adják1 tudtuk ¥ A római pápa megbízottaival folytatott hosz- szadalmas tárgyalások után a porosz kormány junius 21-én aláírta a Vatikánnal létesített kon­kordátumot. A konkordátum hivatalos neve ^ál­lamszerződés«. Szabályozza a római katholikus egyház helyzetét az államban. Két úji püspöksé­get és két úji érsekséget állítanak fel. A szerző­dés határozmányai értelmében ezentúl a pápa választja ki a püspökjelölteket esi a római kat­holikus egyház államsegélye az eddiginek két­szereslére emeltetik. A hitoktatásra vonatkozó­lag semmi sincs a konkordátumban. A konkor­dátum még a porosz Lamdtagnak, illetve a nlé­met birodalmi gyűlésnek jóváhagyására1 szorul1. Egyelőre nagyon kétséges, hogy a parlamentek jóváhagyják-e a szerződést, azonban arra való tekintettel, hogy a kontroverziális kérdések nem szerepelnek benne, a pártok állítólag hajlandók a ratifikálást megszavazni, azzal a feltétellel, hogy a porosz protestáns egyház érdekeit a kormány megvédelmezi. Az Allgemeine Evang.- Lutherische Kirchenzeitung igy ir: »Miután a konkordátum szövegle közzététeíett, a' harc első sorbán akörül a kérdés körül forog, hogy egy­idejűleg köttessenek párhuzamos szerződésiek a porosz evangélikus egyházakkal is. A porosz egyetemes zsinat (Gieneralsynode) junius 22-én összeül, hogy a konkordátum aláírása által tá­madt új helyzethez állást foglaljon. Most nyo­matékosan meg kell értetni a porosz kormánnyal, hojgy az evangélikus egyházak, hogy az evangé­likus lakosság1 nem quantité negligeable! A par­lamenti helyzet szempontjából sok függ attól, hölgy a porosz államtanács az evangélikus egy­házakkal való paritás megsértése miatt kifogást emel-e a konkordátum ellen. Mert akkor ai po­rosz Laüdtagban a ratifikáláshoz kétharmaad többjéig kivántatik meg.« »Das Evangelische » Deutschland«-ban egy protestáns: vezérférfíu, Dibeiius, a következőket írja: »Az bizonyos, hogy a szerződés Németországban a katholikus egyház rugalmasságát növeli és helyzetét meg­erősíti. Máskülönblen a kúria nem irta volna alá. Mindenki, aki a keresztyénség körén kívül all és attól idegen, megalkotja magának az Ítéletet a katholikus befolyásnak pusztán politikai okok­ból történő e megerősitéséről. Mindenki, aki vi­lágos tudattal áll a protestantizmus oldalán, be­látja', hogy a katholikus befolyásinak ez a meg­erősítése csak abban az esetben viselhető el, ha egyidejűleg a protestáns egyháznak is megfe­lelő lehetőségek biztosittatrfak a terjeszkedésre.« A »Protestantenverein« a konkordátum aláírása előtt eigy nyilatkozattal lépett a nyilvánosság elé, amelynek lényege abban foglalható össze, hogy a kúriával csupán! államszerződés köttessék; hogy az állam védelmezze meg a felségjogait különösen ä püspöki kinevezések körül, hogy a1 hitoktatás és az iskolák ne szerepieliienek, az egyetemek taWsZabádsága megóvassék; ^ hogy egyidejűleg az evangélikus egyházakkal is léte­süljön szerződés. Az Allgem. Evang.-Luth. Kir-

Next

/
Thumbnails
Contents