Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-23 / 25. szám
XV. évfolyam. 1929. junius 23. 25. ssAm. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sztrfctszi&sH és tiaiéblfatal: LE BE IT (Koson a.) Kiadja: I LÖTHER-SZÖVETSÉG. PostataharikpÉnztári csekkszAmli: 1290. ■lapítana : DR. RIFPIT SlIOOR püspök. SiarkaaxWa.rt IcUkA* NÉMETH KÁROLT ••ptrmm. «eljelenik káténként apTSzar. vasárnap. Ellflzilésl tr: Ecész évre 6 P. 40 KIL félévre 3 t. 20 mi., AAivtdévrt I r. 60 IHL En szén) 16 Ilii Rirtatisl Érák aa«ai?azés szariaL Irgalom. „Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas." Luk. 6, »6. A keresztyénség története néni azt mutatja, mintha Krisztus hivei mindenkor szem előtt tartották volna mesterüknek ezt a parancsát. Az emberek életében a vallásosság nem mindig ölti magára az irgalmasságot és szeretetet. Ugyanabból a forrásból, a vallásosságból, édes és igen keserű hullámok áradtak az emberiségre. A vallásos buzgóság véres és kegyetlen háborúkban, szilaj és féktelen ü Idézésekben sokszor megnyilatkozott. Az irgalmasság és szeretet, a jóság és tündéin példái és intézményei mellett megtaláljuk a türelmetlenségnek, kegyetlenségnek, elnyomásnak és ártó erőszaknak sokféle formáját. Ha a keresztyénség történetének némely szakaszát vizsgáljuk, szeretnénk elfordítani a tekintetünket. Ezekről az üldözésekről és kegyetlenségekről mentségül azt szokták felhozni, hogy annak a kornak, vagy azoknak a koroknak a »szelleme« olyan volt. Ez azonban nem mentség. Mert ha a »korszellem« mentségül szolgálhatna a keresztyénségnek, akkor a keresztyénség nem a világnak világossága, nem a földnek sava, hanem a világnak egyik adott része és a földnek egyik röge volna. Az igazság az, hogy a keresztyénséget nem az teszi keresztyénné, hogy magát Krisztusról nevezi. Vallásosságunk csak akkor lesz az irgalmasságnak forrása, ha megmarad a Krisztusban. Ha eltávozik élő Urától, akkor mcgkövesül, megkeményedett rendszerré és intézménnyé válik. Naggyá növekedhetik, világi hatalommá erősödhetik, és ebben az állapotban képes mindarra az utálatosságra, amire a világi hatalom kaphaató. Az elvilágiasodott, Krisztustól eltávozott egyház toboroz magának tagokat, akikben nagy a buzgóság az egyház szolgálatára, de ennek a buzgó szolgálatnak eszközei és céljai, indítékai és törekvései igen messze esnek a Megváltó Szentielkétól. Az ilyen vallásosságból eltűnt az irgalmasság. A keresztyén ember nem azáltal lesz irgalmas, hogy magát keresztyénnek nevezi, hanem azáltal, hogy a Krisztus Leikéhez ragaszkodik. A Krisztustól való eltávozás a keresztyén- ségben mindig abban mutatkozik meg, hogy az irgalmasság és jóság helyébe az üldözés, a fanatizmus, az erőszak, a világhoz és ennek tör- vényeiltez való alkalmazkodás lép. A mai keresztyénségben a jóság és szeretet, az irgalmasság é9 testvériség nem mindig szembeötlő erények. A prédikációk szépek, de az élet rájuk cáfol. A sarkalatos keresztyén erények: hit, remény, szeretet, hűség, igazság, jogosság megtalálhatók az egyházak imáiban, irataiban, szónoklataiban, de riticán találkozunk velük az egyházak éklében. A samaritánusi irgalmasság, amely minden embert felebarátjának tart és mindenki irányában szeretetet gyakorol, sokféle megszorításnak van alávetve. Sokszor rosszul felfogott egyházi érdekből. Mindegyik egyház önmagát akarja védeni és erősíteni azáltal, .hogy az irgalmasságot a saját tagjaival szemben kívánja csak gyakorolni, eltérően a mennyei Atyától, aki felhozza napját jókra és gonoszokra, esőt ád igazaknak és hamisaknak. Az eredmény? A Krisztus vallása nem az a megújító erő az emberiség életében, amire rendeltetve van. A névleges keresztyének óriási tábora. A hitetlenség terjedése. A keresztyénség és a világ közti határvonal elmosódása. Az átlagos egyháztag ragaszkodik egyházához, de vájjon mutat-e példát a közönyös egyháztagoknak abban a tekintetben, hogy felebarátját úgy szereti mint önmagát? »Gyümölcseikről ismeritek meg őket.« »Arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek.« Ha a jószívűségünk, nyájasságunk, türelmünk, reménykedésünk, bátorságunk nem több, mint azoké, akik a vallást lekicsinylik, akkor nem szabad csodálkoznunk, hogy az emberek közömbössé válnak a keresztyénség iránt. Jó-
