Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-06-16 / 24. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 189.

én annak tartom, akkor kérdés, hogy egy vagy több erős hetilap nem felelnc-e meg inkább a célnak? Aki sokat markol, rendszerint keveset fog. Véleményem szerint egyházunk sajtóprog- rammjának egyelőre az volna a fófel adata, hogy azt, ami megvan, rrtcgerősitse és kiépítse. Amíg ebben az irányban nem történik semmi, addig továbbá lépésekre sem lehet gondolni. Ha már meglevő orgánumainkat sem vagyunk képesek biztos létalapra helyezni, még egy új lapnak, különösen rengeteg, pénzt felemésztő napilapnak megindítása egy olyan kútnak a fúrását jelentené, amelybe eltemethetnénk minden pénzünket, ha nem akarnánk elveszteni presztízsünket. Mert ne feledjük: ha egyszer a protestánsok egy lapot megindítanak s az megbukik, akkor a második állapot sokkal rosszabb lesz, mint volt az első. Tehát azoktól, akik a napilap gondolatával foglalkoznak, lelkiismeretes előkészítő részletmunkát és adatokat kérünk!

Krisztus-hívő zsidóság.

(Befejezés.)

A Krisztushivó Zsidók Társasága persze még nem jutott el abba a stádiumba, hogy elmondható lenne róla, hogy határozott hitvallása van, mert úgy közösségeknek, mint egyeseknek sok értelmi és érzelmi konfliktuson kell keresztülmenni, mielőtt megérnek arra, hogy hitüket szabatos formulában fejezzék ki. Johnson lelked azonban megkísérli hitvallási formába foglalva bemutatni annak a hitnek különböző elemeit, amely kifejezi a Krisztusban hivő zsidóknak vallási pozícióját.

Hiszünk Abrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istenében, mint Izráel szövetségi Istenében; és hiszünk Izráelben, mint Isten szövetségi népében.

Hisszük, hogy a názáreti. Jézus volt a megígért Messiás; és hiszünk a názáreti Jézusban, amint öt az Ujtestámentom bemutatja.

Hangsúlyozottan mint zsidók hiszünk a názáreti Jézusban.

A hitnek ebből a megszövegezéséből világosan kitűnik, hogy erős hangsúly van azon, hogy ők zsidók és azok is akarnak maradni, dacára annak, hogy a názáreti Jézusban, mint a megígért Messiásban hisznek. Az ő álláspontjukról tekintve, ezen semmi kivetni valót nem találhatunk. Fontos kérdés azonban: hogyan tudják a zsidók előtt elfogadhatóvá tenni azt, hogy ók a zsidóságnak hűséges tagjai, mikor a zsidóság a Jézusba, mint Messiásba vetett hitet kizárja? Egyesek azzal bizonyítják ezt be, hogy ragaszkodnak a zsidó vallásos törvényekhez és szertartásokhoz; de ezeknek a száma csekély és nem lehet mérvadó a társaságra. Általánosabb érvényű válasz lenne az, hogy nyilvános kijelentéssel és kifejezett elhatározással mutatják meg s

nem szakadnak el semmi körülmények között a zsidók nyájától. Ezen a ponton különbözik a Krisztusban hivő zsidó minden más krisztushivőtói, hogy t. i. a keresztyén egyház létezése irányában semmiféle kötelezettséget vagy felelősséget nem vállal. Az Ujtestámentombóí csak azt fogadja d, ami Jézus személyével foglalkozik; minden más előtte értéktelen. Másfelől elkötelezettnek és felelősnek érzi magát a zsidóság fejlődéséért, még annak a zsidóságnak a fejlődéséért is, amely Krisztus megjelenése óta alakult ki. A krisztushivó zsidó így iparkodik bebizonyi- tam a zsidóknak azt, hogy a názáreti Jézusba vetett hite egyáltalán nem változtatta meg népéhez való viszonyát, tehát zsidónak tekintendő, jóllehet hisz a Krisztusban.

A Krisztushivó Zsidók Társasága a kereszt- séget magánügynek tekinti, mert sem annak szükségessége, sem annak módja kérdésében nem kíván a keres/tség kérdésében a különböző vélemények csataterévé válni. Megkeresztelt zsidók belépése elé nem gördít akadályokat, feltéve, hogy nem állnak mint misszionáriusok valamely keresztyén szervezet szolgálatában, hanem világi foglalkozással keresik meg kenyerüket. A ke- resztség irányában az álláspont inkább negativ: a keres/tség nem tekintendő a zsidóság megtagadásának. Ha annak tekintetnék, akkor a társaság a keresztséget határozottan elveti.

Ezen a ponton egyáltalán nem értünk egyet a társasággal, és pedig két okból: 1. A kereszt- ség nem magánügy, hanem a Krisztus által elrendelt szertartás, és néhány apróbb szektától eltekintve az egész keresztyénségben gyakorol- tatik. 2. Ellentvetni a keresztségnek csupán azért, mert a zsidók azt a zsidóságból való önkizárás cselekményének magyarázhatnák, felveti azt a kérdést, hogy tartozhatik-e valaki két vallásos szervezethez; élhet-e, hogy úgy mondjuk, két vallásos világban.

Itt van a mozgalom leggyengébb pontja. A társaságnak nem áll szándékában a jövő számára .építeni. A jelen fényein és a jelen helyzeten alapszik s a zsidóságot és a keresztyénséget inkább egymással kiengesztelni igyekszik, mintsem hogy valamelyik oldalon megtelepednék. Nem, kell tehát csodálnunk, hogy a jövő problémái és gondolatai a legjobb esetben negative fejezhetők csak ki.

A társaság nem akar új szektát alapítani, sem zsidó szektát, sem keresztyén szektát. Nyomatékosan tiltakozik az ellen, hogy a zsidóság körén belől folyó keresztyén mozgalomnak tartsák. A zsidóságnak akar szolgálni, nem a ko- resztyénségnek. Ha a jövőt illetőleg van, avagy lehet ambíciója, ez abban merül ki, hogy a zsidók között útat törjön egy olyan mozgalomnak, amelyen belül ezeket a kérdéseket nviltan, őszintén és szabadon meg lehet tárgyalni. Létjogosultságát abban látja, hogy ilyen közvetítő nélkül a zsidóság a Krisztus-kérdéssel soha nem foglalkozhat komolyan. Csak a jövő tudja majd megmutatni, hogy ennek a célnak eléréséhez a