Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-06-16 / 24. szám
1929 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 187. való anyagot foglal magában, mindenhol kedvező fogadtatásra talált. Dr. Ihmels misszióigazgató jelentést tett a maláji félszigeti diaspóráról, a tamul «gyházzal való együttműködésről, az afrikai egyházi szervezkedésről, az angol kormánynak a nevelés- és iskolaügyben elfoglalt álláspontjáról és az afrikai missziói földbirtokok kihasználásáról. A tanácskozásoknak fontos pontja volt az Allgemeiner Evang.-prot. Miss ions ve rein (Keletázsiai Misszió) javaslata a Deutscher Evang. Missionsbundba való felvételért. Hosszabb megbeszélés után az a nézet alakult ki, hogy a javaslat felől csak akkor lehet majd végérvényesen határozni, ha már végbement a misszióválasztmány és a Prot. Missions vérein vezetőségének tervbevett közös megbeszélése és a kérdés tisztázódott. A gyűlés negyedhétkor ért véget. Este 8-kor ünnepi istentisztelet volt a Ni- kolai-templomban. A templom zsúfolásig megtelt. Az ünnepi prédikációt Fröhlich bautzeni szuperintendens mondta 1 Péter 5, 6—11 alapján: Bodelschvvingh végrendeletében ezek a szavak állnak: A misszió nem valami véletlen dolog, hanem alapvető öröm. Tehát a misszió nagy’ szolgálatot tehet ezekben az örömszegény időkben. Páratlan hiterősitó. A jelenkor kultúráiban mindinkább felismerhető a halálvonal, a misszióban pedig a »keresztyénség életvonala« áll előttünk. Isten körül harc folyik az egész világon. A kultúra fejlődésével együtt térj«! a szociális nyomor, a szenny és vele a rendszeres istentc- lenség. Ebben a felforgatásban van valami sátáni. Ma már nem egyes missziói területekért folyik a harc, hanem akörül a nagy kérdés körül: Krisztus uralkodjék-e a világon, vagy az atheizmus. Kötelességünk egészen józanul meglátni a bajt, de meg akarjuk egymást kölcsönö-j sen erősíteni abban a nagy hitben is: Krisztus] lesz a világ megmentöje. A pogány vallások! nem tudják a támadást visszaverni, mert csupán! emberi rendszerek. Nem is organizációnkban ta-l lálható az üdv, mert Isten azt már elég sokszori összetörte. Minden nyomorúságnak végső okai a bűn, amelytől egvedül Krisztus válthat meg! bennünket. Ha azonban megtört a sötét átokj akkor megkezdődik az aratis, amit már min-l denfelé láthatunk. Annál nagyobb az a köteles-l ségünk, hogy Isten országának a földön útatl csináljunk. A misszió feltárta a nyugati keresz-l tyénségnek elvilágiasodását és komoly kérdési hogy a hazai egyháznak van-e ereje feladatának teljesítésére. Sajnos, hitünk fogyatékossága és] az imádságban való gyengeségünk az Isten or-1 szágának haladását igen sokszor feltartóztatja. A lelkipásztoroknak kötelessége, hogy az egyházat a missziói feladat számára neveljék. Végiül} valamennyiünknek a Szentlélek által kell meg-| erősittetnünk. Nagy tárgyilagosságra; törekszünk,! de ez legyen hivő tárgyilagosság. Az egyházi beszéd után Kopp Irmgard miszszionáriusnőnek az indiai munkamezőre való avatása s Michel lelkésznek és nejének Afrikába való búcsúztatása ment végbe. Dr. Cordes, a kollégium elnöke János 15, 16 foglalt igéket adta utukra: »Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendellek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon.« Ez az ige útját szeli minden téves önbi/ikodásnak, másrészt azonban szent örömre és kitartó munkára lelkesít és végül minden külső és belső ellenállást legyőz, mert mögötte az Ur áll ígéretével. Kopp kisasszony mostan egy ki először, Michel és beje pedig régi munkaterükre térnek vissza Dél-Papéba, amelyet 15 esztendeje voltak kénytelenek a háború miatt elhagyni. Csütörtökön délelőtt I). Ihmels püspök elnöklete alatt a Kirchliche Konferenz gyűlésezett. Előadást tartott D. Veit (München) »A káté mint önmagunk lelkipásztora« címen, továbbá Gerber lelkész (Lipcse) missziói felügyelő »A misszió és a káté; cimen. Délután a szász Missziói Nőszövetség tartotta évi közgyűlését, amelyen 150 nő vett részt. Ugyancsak délután volt a gyermekek missziói ünnepélye. A gyermekek körülbelül 1300 márkát gyűjtöttek össze. A Lipcsei Misszió gyülésezésének végső akkordja a Zentraltheaterben tartott esti össze- gyüleke/és volt. A diszterem, Lipcse egyik legnagyobb terme, zsúfolásig megtelt. D. Hilbert egyházi főtanácsos Máté 0, 36—38 szavaival üdvözölte a megjelenteket. Utána Dr. Ihmels misz- sziói igazgató tartotta meg évi beszámolóját az Ap. Csel. 18, 9 alapulvételével. A részletes jelentés után a Svéd Egyházi Misszió képviselője, Lie. Sandegrcn (Upsala) üdvözölte a gyűlést; majd Michel misszionárius búcsúzott a missziói gyülekezettől. Végül Kopp kisasszony mondott Lbúcsú- és koszönószót. (Az. Allgem. Ev.-Luth. Kirchenzeitung nyomán.) Az evangélikus sajtó és a falisi ifjúság. Lapot a falusi Ifjúság kezébe! Ne tessék a cim olvasása után továbbmenni [azzal a kézlegyintéssel, hogy ez egy halva született gondolat. Nem akarom egyházamat még [több szellemi, anyagi cs erkölcsi energiát igényibe vevő áldozatkészségre sarkalni. Tudom, hogy meg van az Erő, Magyar Ifjúság, Einmaus felé, stb., de tessék csak megpróbálni ezek valamelyikét és mondjuk az Uj Barázdát, vagy a Kis [Újságot falusi ifjak elé adni, hogy melyiket [fogja először a kezébe venni? Nem akarom váltatni a fent említett lapok kiválóságát, a közép- [iskolás, vagy egyetemi diák bizonyára azok után nyúl, mert bennük rengeteg gyönyörűséget ta- 1 Iái a lelke, de a falusi ifjú lelke egyszerűbb, köz- I vetlenebb, az ó fantáziája közelebb áll a Bene
