Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-06-02 / 22. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 173 Hol a hiba ? Valahol hiba és haj van a családi étet körűi. Ezt állapítják meg ma fájó panaszok kíséreté­ben sokan. Hiba, amely mind nagyobb veszede­lemmel fenyegeti a családi tűzhely szentségét és boldogságát. A hiba nyilvánvalóvá tesz nap-nap után a könnyelműen kötött házasságikban, a rengeteg válásban s számtalan család boldog­talanságában. Hol a hiba? A háború, mondják egyesek. A hitvestársak hosszú ideig egymástól való tá­volléte, a sok-sok megtört és beszennyezett hit­vestársi hűség. A nehéz gazdasági viszonyok, mondják mások. A családalapítás akadályai s a megélhetés nehézségei. x Pedig nem itt a főhiba. Mindez csak követ­kezmény. Kimondom éfc leírom, hogy mibe« lá­tom én a hibát. Korunk materialisztikus, erkölcs- nélküli világnézetén kívül a polgári házasságkö­tést kötelezővé tevő, az egyházi házasságot jogi szempontból mellékesnek nyilvánító, a polgári házasságot a házasságkötés jogi következmé­nyeinek egyedüli alapjául minősítő állami tör­vényben, amely tág lehetőséget nyújtott arra, hogy a házasságot és családi életet az erkölcs- nélküli materializmus alapján megítélő elméleti felfogások valósággá és praxissá lehessenek s romboló hatásukat széles körben kifejthessék. Mi a polgári házasságra vonatkozó törvény? Nem más, mint az egymás rovására egyedura­lomra törő egy ház és állam harcának a szülötte. S mivel nem kölcsönös szeretet, hanem háború­ság szülötte, azért nem hozhatott áldást és örö­möt. Az egyeduralomra törő egyház alatt ter­mészetesen a római egyházra gondolok, amely politikájának végeredményeképen az Isten orszá­gának spirituális jellegével ellentétben mindig a jezsuita értelemben vett omnipotenciára tört. Törekvésében szembe találta magával az ugyan­csak egyeduralomra törő államot. A két hatalom között folyó harcban az állam nyers erejével szemben külső hatalmán kívül az egyház hathatós erkölcsi fegyverekkel is ren­delkezett, híveire gyakorolt és kifejtett szellemi befolyásátfen. S ez a szellemi természetű fegy­verzet mm.egyszer bizonyult a nyers erónél'és hatalomnál erősebbnek. Azért a győzelem ér­dekében az állam arra törekedett, hogy magához ragadja az egyház által gyakorolt szellemi be­folyást, hogy kicsavarja vet él ytárs árnak, az egy­háznak a kezéből erkölcsi fegyvereit s növelje azokkal a maga hatalmát. Az állam eme törekvésének köszöni létét a fekkezetnélküliségre és a polgári házasságra vo­natkozó törvény, melyek közül az első nem más, mint az egyénnek az egyház befolyása alól való teljes függetlenitése, a másik pedig a házasság jogi következményei tekintetében szabadította fel az egyént az egyház befolyása alól és helyezte az állam befolyása alá. így akarta az állam az egyház befolyását gyengíteni s az önmaga ha­talmát gyarapítani. Ama keserűségnél fogva, amelyet a róm. egyház épen a házasságkötések révén is szerzett más felekezeteknek, még pro­testáns egyházi körökben is akadtak szószólói a polgári házasságnak. A háború azonban mindig értékes javak pusztulásával jár. Az állam és egyház egyedura­lomért folyó harcába belepusztult nagy mérték­ben a családi tü/hdy szentsége. Az állam által elragadott fegyver visszafelé sült el. A házasság és családi élet révén meg ámadta az állam er­kölcsi alapjait. Az állam a házasságnak erkölcsi jelentőséget tulajdonítani nem tudott. Lassan- kint kiveszett a házasság erkölcsi jelentőségének, a házasság megkötéséért és folytatásáért tartozó erkölcsi felelősségnek a tudata, amit elősegített a mindjobban terjedő materialista világnézet is. Sokak szemében a házasságkőtés külső jogi ak­tussá, egyszerű szerződéssé sülyedt alá. Az egy­háznak a házasságkötéseknél való közreműkö­dése pedig sokak előtt a házasság lényegétől független esetleg költséges s igv bárki által min­den jogi következmény nélkül mellőzhető feles­leges diss/é, ceremóniává vált. Ez a felfogás üt­között ki annak a polgári anya kön wvezetónek a szavaiból, aki a házasságról való beszélgetés köz­ben ezt mondta egyszer előttem: »Amit te csi­nálsz velük az nem fontos. Az a fődolog, hogy én összeadom-e őket, vagy sem.« Ha ez az anyakönyvveaetó tudott volna gon­dolkodni s lett volna érzéke aziránt, hogy milyen düntö jelentőségű az állam és társadalom szem­pontjából az, hogy a házasfelek és a családtag­jai milyen fogalmakkal és erkölcsi tudattal ren­delkeznek a házasságra és családra vonatkozó­lag, akkor bizonyára nem igy beszélt volna. Ak­kor tudta yolna, hogy a házasság megítélésétől függ a család s a házastársak és családtagok egymás iránt tartozó kötelességeinek a megíté­lése és teljesítése, ami viszont döntő befolyás­sal van a család boldogsága tekintetében épen úgy, mint a családban uralkodó szellem, neve­lési irány, a szülők és gyermekek egymáshoz való kölcsönös viszonya tekintetében. Mert gon­dolkodni tudó ember nem tagadhatja azt, hogy mindez más megítélésben részesül, abban a csa­ládban, amelynek tagjai abban a tudatban élnek együtt, hogy a házasság nemcsak jogi vagy ter­mészeti közösség, hanem Isten rendelte erkölcsi viszony férfi és nő között, amelynek a jogi és természeti étet körén túlterjedő erkölcsi rendel­tetése is van s mint ilyen Isten oltalma alatt áll s áldása tőle függ, mint az olyan családban, ahol mindennek a tudata hiányzik. Bizonyos, hogy az, aki abban a tudatban él, hogy a házasság isten rendelte erkölcsi intézmény is, az csak imádkozó mérlegelés Után fog házasságra lépni s nem fog minden szire-szóra válójáért indítani házastársa elten, mivel nemcsak az állami törvénnyel és bí­rósággal szemben érez jogi természetű köte­lezettséget házassága megkötéséért és folytatá­sáért, hanem mindenekelőtt mindezért erkölcsi

Next

/
Thumbnails
Contents