Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-04-28 / 17. szám
132. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929, is elalszik, vagy magára hagyottat!, szárnya- szegett vergődéssel tűnődik azon, hogy mit tegyen? Az ébresztő munkáért rendesen az a vád is illeti a túlbuzgjó vagy türelmetlen munkást, hogy melegágyat készít a szekták számára. Pedig hát a szektáskodók megelégszenék az istálló ággyal 'is, amelyben és ame'fy alatt meghúzódik az istállónak miniden férge. Érdekes a szekták merész állítása: «A 400 éves reformáció megromlott, kicsúszott alóla az evangélium, új: ég és új földre van szüksége az emberiségnek és ennek a reformáló i ők, a szekták!» Érdekes az is, hogy a keresztyénség első idejének története azt bizonyítja, hogy az első keresztyénieké lett a győzelem a sok küzdélem, megcsúfoltatás, máglya és nérói vérengzés Után is, «annak ellenére, hogy követői valóban siralmas módon képviselték urukat.» «Az egyház nemi a keresztyének által diadalmaskodott, hanem a keresztyének ellenére, az evangélium hatalmával.» (Sohm. R. Rövid egyháztörténet.) Egyházunk: congregatio sanctorum;, ín qua evangélium recte docetur. Ez a legfőbb élethivatása ! Az evangéliumot helyesen hirdetni! De hol? A templomban? Ott nincsenek mindig együtt, — sajnos — a «sancti»-k, hanem másutt, az utcákon, a főtereken, a moziban, színházban, a zöld és fehér asztalnál, mindenütt inkább, mint ott, ahol az igazi helye van az evang. «recte» való hirdetésének. De az enjlitett helyeken te is ott vagy és elvégre te is beletartozol a congregatio sanctorumba és felelős Vagy azért. Pásztor létedre még sokkal inkább! Te vagy annak a szent misztériumnak a hordozója, amelyért irigykedve nézhet rád minden más ember. És ha nem vagy méltóságteljes hordozója a sáfárságodra bízott dolgoknak, tudod hogy mi vár rád és ügyedre! Alvó pásztor mellett szerteszélednek a juhok! Némelyiket elragadja a farkas, némelyik elvadul, némelyik tévutakra jut, némelyiket meg- sebzi az élet tövise, úgyhogy belepusztul sebeibe és a végén annyira szétzüllenek, hogy már nemi is hallják a későn ébredt pásztor szavát. Milyen szomorú látványt nyújt egy alvó gyülekezet! Csupa hulla! Mennyire kell őket rázni és mégsem ébrednek! Hiányzik belőlük az én-tudat, az öntudat! Minden ébresztő munkának az a titka, hogy az egyes számú első személy «én» vagyok! «Én» hiszek a halottak feltámadásában és hiszek az alvó gyülekezetek ébredésében is! Ha Isten megihletett téged, kiválasztott, megáldott szent leikével és az ő szolgájává kent fel, akkor kezedbe kell venned a kürtöt és teljes erődből kell fújnod az ébresztőt, nem törődve azzal, hogy ébred-e valaki vagy sem! A római katholicizmus már rég megfújta az ébresztőkürtjét; az alvó pápa elhagyja vatikáni odúját: szűk neki, levegőre van szüksége, dól- gozni akar! Ma a revisió korát éljük! Revisió alá kell venni mindent! Revideálni kell életünk célját* munkánk eszközeit és módszereit. Ma nincs lét- jogosultsága a cél nélküli életnek, a tétlen, alvó gyülekezetnek és a célnélküli alvó lelkipásztornak. Fuchs János. Levél a szerkesztőhöz. Miután b. lapja 12. számában megjelent szerény cikkemet megjegyzésre méltatta a 13. számban, kegyeskedjék megengedni, hogy részemről teendő egy-két megjegyzéssel még egyszer visz- szatérjek a dologra. Mindenekelőtt tartozom annak kijelentésével, hogy szerény cikkem' nem akart direct válasz lenni az én szeretett Gáncs Aladár barátom cikkére. Nem lehetett az azon egyszerű oknál fogva sem;, mivel soraim postáraadásakor az én kedves barátom cikkének II. része még meg sem jelent. De viszont, nem volnék őszinte, ha nem jelenteném ki egyúttal azt is, hogy G. A. cikkének első része váltotta ki Ielkemiből azt, amit megírtam. A sokféle ébredő irányú keresztyén- ségtől miegostromoltatott s Krisztus evangéliumának Pál-apostoli és lutheri felfogása alapján kialakult és megnyugvást talált evang. lutheránus tudatom ugyanis G. A. cikkének különösen negativ, kritikai megjegyzéseiből ösztön- szerűen kiérezte — szelíd és letompult formában ugyanazt a hangot, amely a kis cikkemben jellemzett irány által képviselt keresztyénség típusának a hangja. Ennélfogva természetesen kiütközött soraimból G. A. cikkével szemben bizonyos visszhangé Csak azt teszem ehhez még hozzá, hogy ez a visszhang ugyancsak azért a szent ügyért való lelkesedésből született, mint amelyből az ő cikke fakadt. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur megjegyzi továbbá: «Szerintem nem lehet a kérdést úgjy feltenni, hogy megtérés vagy ébredés.» — Elismerem 'és tudom, hogy a helyes keresztyén álláis- pontról tekintve abszurdum e kérdés, mivel a megtérés magában foglalja az ébredés fogalmát. De bizonyos keresztyén körökben a kérdésben foglalt abszurdum már valósággá, praxissá lett, — bármennyire tiltakozzanak is ellene — máshol meg ennek a veszedelme fenyeget. Ez pedig legmélyebb gyökéréit támadná meg a tisztult, keresztyén erkölcsiségnek. Amikor tehát a soraim élére állított kérdésben «vagy»-gyal állítottam szembe egymással a két fogalmat, épen ama veszedelemre1 akartam figyelmeztetni, amely abban az esetben fenyegeti a keresztyén erkölcsi életet, ha az ébredést hangsúlyozzuk a lutheri mélyebb értelemben vett megtérés rovására, vagyis ha az ébredés fogalmát kiragadjuk a megtérés fogalmából s ennek többi*tartalmát elejtjük vagy elhanyagoljuk. Ezen az utón haladya s ennek megfelelően mechani- zálva az Ige hirdetését az egyház érhietne el si
