Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-01-13 / 2. szám
14. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. tudatában vannak, s annak megoldására alkalmasak? Nem riadnak-e vissza a felelősségtől, s nem ragadnak-e meg minden kínálkozó alkalmat, hogy a munka dandárját mások vállaira tolják? Van-e bátorságuk megállni azon elvek és igazságok mellett, amelyeket az evangéliom proklamál? Nem hunyászkodnak-e meg a hatalmasok előtt, s nem alkusznak-e meg a hatalom kedvéért a világgal? Napról-napra megméretünk s könnyűnek találtatunk! £ Az egyházi esztendő a vasárnapok és ünnepek rendjével a gyülekezetek istentiszteleti életének kiváló szabályozója, hitének rendszeres táplálója. Egyúttal irányitója az igehirdetőnek is. Hálásak lehetünk egyházunknak, hogy az egyházi év ősi beosztását megtartotta. A kijelölt epistolai és evangéliomi leckék az igehirdetésben igen jó támaszai a lelkésznek. Abban a tekintetben is, hogy megóvja az egyoldalúságtól, s kedvenc eszméknek unosuntig ismétlésétől. Mégis szükséges, hogy az igehirdetésben a lelkész tartsa seem előtt a kije’ölt szén .írásbeli leckékkel kapcsolatban az egyháznak sokoldalú tevékenységét és feladatait is. Igen célszerű, ha tervszerűen foglalkozik az igeh rd t és ben a bel- misszióval és a külmisszióval, az iskolákkal, az ifjúsággal, a csaliddal, az állammá1, a diakóniá- val, az árvaházakkal, a sajtóval, a nemzettel, a jelenkor életének nagy kérdéseivel (munkanélküliség, háború és béke, Népszövetség, szocializmus, stb.). Krisztus lelkének át kell hatnia az élet minden terét, s az igehirdető feladata, hogy az evangéliom megvilágításába helyezze azokat a dolgokat, amelyek az emberek szivét, értelmét, akaratát foglalkoztatják. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. * Társadalmi érintkezésünkben elburjánzott a modortalanság, a hányavetiség és a tiszíeletlen- ség. Pedig az érintkezési formáknak, az illemszabályoknak és a jólneveltségnek nagyobb jelentősége van, mint sokan képzelik. Inge, a londoni Szent Pál székesegyház hires diakónusa legutóbbi karácsonyi prédikációjában ezeket mondta: «Én a magam részéről azt hiszem, hogy szociális hajaink közepette a rossz modornak van annyi része az ellenszenv szitásában, mint a gazdasági sérelmeknek vagy a politikai ellentéteknek. Van valami, amit keresztyén demokráciának nevezünk s ez a demokrácia az embereknek Isten szine előtt való egyenlőségen alapszik. Az egyház feladatainak körén belül marad, amikor a társadalmi egyenlőséget ístápolja s kárhoztatja az osztályöntudatnak nevezett gyűlöletes dolgot, akár a gazdagoknál, akár a szegényeknél mutatkozzék az.» HÍREK. — A kultuszminiszter 3726/1928. ein. számú rendelete az iratkezelés egyöntetűsége tárgyában a következőket rendeli el: A felterjesztések 21 cm .széles, 34 cm. hosz- szu papiriven állítandók ki. A felterjesztések (szöveg) első oldalán, annak felső baloldali részén a felterjesztő hatóság saját száma, a csatolt mellékletek száma, a felterjesztés tárgyának vezérszóval való rövid megjelölése és a válaszirat alapjául szolgáló minisztériumi szám egymás alatt tüntetendők fel. Minden felterjesztés csak egy tárgyat tartalmazhat. — Halálozások. Máté Károly, a kispesti egyházközség lelkésze karácsony első ünnepén, életének 53. esztendejében hosz- szabb szenvedés után Kispesten meghalt. A megboldogult lelkésztestvér Debrecenben kezdte meg lelkészi működését, ahol mint segédlelkész-hitoktató tevékenykedett. Azután Budapesten a pesti magyar egyházban volt segédlelkész, 1907-ben a kispesti—pesterzsébeti missziói egyháznak lett lelkésze és a két egyház különválása után a kispesti egyházközségben buzgó és odaadó lelkipásztor volt. A kispesti templomépítés körül nagy szeretettel és odaadással fáradozott. Temetése december 27-én volt. A templomban Broschko G. A. esperes, Peer. Peter Sándor vallástanár és Adorján Márton polgári iskolai igazgató, presbyter búcsúztatták el a jóságos lelkű lelkészt, mig a sirnál Oláh Károly vallástanár-lelkész mondott köszönetét a pesterzsébeti egyházközség nevében az elhunyt lelkésznek. Kispest városa diszsir- helyet adományozott az elhunyt lelkésztestvérünknek. Legyen áldott emlékezete! Alexy Lajos, a ceglédi egyházközség évtizedeken át volt nagyhirü tanítója, majd érdemes másodfelügyelője, 1928. december 30-án, életének 71-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése január 1-én volt. i — A Győri Evang. Ifj* Egyesület 459. sz. «Győry Vilmos» cserkészcsapata az 1928. év őszén megalakította az apród-csoportot a győri evang. elemi iskola növendékei között. Igen buzgó, önzetlen vezetőre talált Zacher Lajos ev. tanító személyében, akit a fiuk valóságos rajongással vesznek körül. 1928. december hó 23-án karácsonyi ünnepéllyel egybekötve avatta fel az első apród-csoportot Ittzés Mihály parancsnok az evang. Szeretetház dísztermében. A nagyszámú közönségben ott láttük az egyházj, iskolai, cserkész és testnevelési vezető egyén'ségeket. ja szervezőtestület tagjait, de az előkelőségek közül mégis kivált a szülőknek örömkönnyekben úszó tekintete. A 24 apród nagy boldogsággal vonult a közönség elé Bocskay-sapkájukban és
