Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-04-21 / 16. szám
XV. évfolyam. 1929. április 21. 16. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sztrfcssztlséi is klalMivatal: LÉSÉIT (Meson ai.l Kiadja: I LOTHER - SZÓ VETSt G. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. Uapltatta: OR. R1FFIT SlKDOR pfisp&k. Mailalaalh delenként atrszar. vasárnap. "■■■ ......i—...........■■■■■■ Előfizetési ár: Etész évre 6 P. 40 dlUléiéire3 P. S i.rka.it4»4*1 i.i.iA. 20 Hll_ neiytdévre 1 P. 60 HIÚ Eov szánt 16 Ilii NÉMETH KÁROLT ••per««. Hfrtfatisi árak naaeoiazis szarlat. Zárószó a speyeri birodalmi gyűlés országos jubiláns emlékünnepélyén, tartotta: báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő. Az elhangzott jeles előadások élénk képekben vetítették 400 év távlatában lelki szemeink elé a speyeri birodalmi gyűlés nevezetes jeleneteit és szakavatott méltatásban részesítették annak századokra kiható jelentőségét. Egyik vonatkozásban sincs és nem is lehet sem hozzáfűzni, sem elvenni valónk. Amidőn tehát osztályrészemül jut az a megtisztelő feladat, hogy néhány szóval berekesszem ezt az országos jubileumi ünnepélyt, amelynek alkalmából a magyar protestantizmus szive ösz- szedobban a v.lág protestantizmusának a szivével, a zárszó lényegéből folyó feladatkörömnek megfelelően csak egyes olyan megállapításokra kívánok szorítkozni, amelyek az el mondott a kból önként folynak és korunk protestantizmusának szólnak. Az elhangzottak nyomán mindenekelőtt megállapítható, hogy a speyeri birodalmi gyűlés protestánsai állásfoglalásukkal tulajdonkép bizonyságot tettek olyan magasztos eszmékről és olyan általános emberi jogon alapuló igazságokról, mint amilyen — hogy csak a legfontosabbat említsem — a lelkiismereti szabadság. Kétségkívül főkép bátor fellépésükben kifejezésre jutott e bizonyságtételük biztosította az akkori idők válságában a protestantizmus létét és fennmaradását. Amennyire kétségtelen történelmi tény, hogy számottevő erők állottak szemben a speyeri ősökkel, annyira félreismerné az a jelen helyzetet, aki azt állítaná, hogy nem viaskodnak ma is jelentős erők a protestantizmussal, — és helytelen következtetéseket vonna le az, aki ezeket az erőket lebecsülné. Ezeknek az erőknek a sorában korunk radikális, egyház- és vallásellenes irányzatait látom olyanoknak, amelyek elkeseredett hadat izennek mindennek, ami öröklött érték, lelki felemelkedés, nemes érzés és erkölcsi tökéletesedésre irányuló törekvés e világon. Meggyőződésem szerint ezen közös ellenség ellen a keres/tyénség minden történelmi egyházának — és pedig mindeniknek a maga létérdekében — össze kellene fognia, mert olyan bástyának látom az általános keresztyén anya* szentegyházat, amellyel szemben egységesen vonul fel az ellenség, amely a krisztusi hitben, bármilyen legyen is megnyilatkozásának formája, egykép ellenséget lát, amelyet le kell győznie, hogy önmaga tért hódíthasson. Egyes lehangoló jelenségekből sajnálattal állapítható meg, hogy a történelmi keresztyén- ség mindeddig nem ébredt ennek az igazságnak a tudatára,'legalább is nem oly mértékben, amint arra múlhatatlanul szükség lenne. Annál fokozottabb mértékben kötelessége a történelmi protestantizmusnak, hogy azt a két, százados őrtornyot, amelyet a gondviselés számára kijelölt, a speyeri ősök hitével, hűségével, elszántságával és szívósságával védje és tartsa. Protestálva a szó mindkét értelmében, azaz bizonyságot téve egyrészt evangéliumi hitéről, másrészt pedig tiltakozva — ha kell — minden ellen, ami miiltja, jelene és jövendője elíen irányul'; állja pedig ezt a harcot abban a tudatban hogy' nemcsak a maga, hanem egyben az általános keresztyénség létéért és jövendőjéért is harcol. Áll ez különösen a magyar protestantizmusra, amelynek ezen jubileumi ünnepi örömébe belevegyül az afeletti fájdalom érzése, hogy nem egyesülhet ez ünnep keretében elszakított testvéreivel. Hassa át a magyar protestantizmust az a meggyőződés, hogy minél inkább megerősödik bennünk a fentiek tudata és az azokból folyó elhatározás, annál közelebb jutottunk Magyarország feltámadásának a napjához is. Ezzel a tudattal és ezzel az elhatározással lépje át ebben az ünnepélyes órában a magyar protestantizmus elmúlt és jövendő századok hatáfát. —-
