Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-03-04 / 10. szám

1928.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

75.

Egységes egyházi éneklés és egyöntetű liturgia.

(Folytatás.)

Gyakran hallani, hogy az énekkultura az iskolákban, különösen a középisko’ákban, nagyon elhanyagolt állapotban van. Ez sajnos igaz, de még nem vonja maga után azt^ a gondolatot, hogy maradjon tehát igy a jövőben is. Ellenkezőleg, aki az énekkulturát a szivén viseli, az az énekzenét az iskolákban biztosabb alapra kívánja fektetni, mint amilyenen ez ma nyugszik. Különösen a középiskolai énektanítást kel kiemelni mai alárendelt helyzetéből, hiszen az 1925. évi egyetemes egyházi közgyűlés határozata igen nagy haladást jelent az énektanításra vonatkozólag, amennyiben az énekórák számát is szaporítja. Most már részben az énektanár készségén múlik, hogy mit végez a növendé keivel. Minthogy az egyházi énektanítás részére külön órák vannak beállítva, úgy ezen idő alatt, véleményem szerint, többet keil végezni, mint amennyit végzünk akkor, hogyha csupán a korái dallamát tanítjuk. Itt is gondoskodni kellene arról, hogyan hajtják végre az egyetemes egyház közgyűlésnek határozatát. Úgy az e'emi, mint a polgári és középiskolák énektanításának' ellenőrzésére énekszaktelügye őket kellene kinevezni, aki ott, ahol szükségét látják, helyes mederbe terelnék az énektanítást és megakadályoznák az egyházi ének terén minden félszeg dallambeli kinövést.

Azon egyházakban, ahol — mint az Evangélikusok Lapja január 22-én megjelent számában láttam — a gyülekezet a kántort vezeti« s a kántor ebbe készségesen bele is törődik, ahelyett hogy a hibát javítani próbálná, valami nincsen rendjén. Természetes, hogy a gyiileke zet a megszokott és saját ízlésének megfelelően elferdített dallamot fogja énekelni, azonban súlyos hiba, ha ezt a kantor megengedi és ebbe belenyugszik. A gyülekezet minimális, zenei ízlésének fejlesztése is óriási erőfeszítésbe és nagy munkába kerül, mig a belenyugvás semmi fáradsággal sem jár. A kántornak nem szabad tétlenül nézni a gyülekezetnek a régihez való görcsös ragaszkodását, hanem teljes munkabírásának latba vetésé vei arra kell törekednie, hogy az egyházi éneklést a helyes útra terelje. Hiszen az evangélikus egyházi ének gyökeres javítása csakis tőle, főképpen helyes zenei érzékétől várható teljes eredménnyel. Neki kell megszüntetni az énekléskor kidomborodó ellentétet és minden eszközt felhasználni arra nézve, hogy teljes sikert arasson s végeredményben ő vezesse a gyülekezetei. Evégből legtanácsosabb volna egyházi énekkarokat szervezni, amelyeknek az lenne a hivatásuk, hogy az evangélikus egyházi ének dallamát minden istentisztelet alkalmával vezessék és énekeljék; az orgonista pedig, ha szükségét látja, terelje az orgona legerősebb és legélesebb hangjával helyes mederbe

az éneket, mert csak a legradikálisabb eszközök felhasználásával lehetne a kitűzött célt elérni.

Végül még megjegyezni kívánom, hogy az egyházi iskolai énektanítást többnyire a vallástanárok látják el, akik leggyakrabban harmo- niumkiséret nélkül tanítják az egyházi éneket. Ez a módszer igen ritkán vezet kielégítő eredményre. A harmonium elengedhetetlen követelménye és egyszersmind s/iikséges segédeszköze az egyházi és műénektanitásnak. Csak hangszerrel lehet a növendékeket a legbiztosabban vezetni és ellenőrizni. Harmóniummal ügy a tanulás, mint a tanítás határozottabban biztosabban és könnyebben megy mint harmó- nium nélkül. Az énekei tanítónak nemcsak melódiákat, hanem többek között összhangzattant, ellenponttant, fúgát és formatant is kell tudni. Éppen ezért ajánlatos volna mindazoknak, akik énektanítással foglalkoznak, kamagyképző tanfolyamot végezni iMa már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a zeneművészeti főiskola keretén belül felállított egvházi zenészképző tanfolyamon mindazt el lehet sajátítani, ami az énektanításhoz szükséges Ez a tanfolyam 1926 óta ál] fenn és célja úgy a protestáns, mint akatholikus egyházi zene művelése. A tanfolyam két éves. Az első évben gregorián koráit, magyar egyházi népénekek ismertetését szertartástant, orgonajátékot, orgona ismeretet (organologpát), ének pedagógiát, hangképzést, zeneszerzést, zongorajátékot, hangszereléstant, partitúraolvasást, zenetörténetet és latin nyelv- ismeretet adnak elő; a második évben pedig gregorián koráit, protestáns koráit, a zeneirodalom ismertetését, orgona játékot, kartanitíst, zeneszerzést, hangszerelést, partitúraolvasást és zeneesztétikát.

A tanfolyam nem mondható protestáns szempontból ideálisnak, mert határozottan ka- tholikus jellegű, de a növendékek is mind katolikusok. Úgy látszik protestáns részről nincs meg az a készség cs ambiciózus szeretet az egyházi énekművészet iránt, aminek lenni kellene. Úgy hiszem, hogv a tanfolyam tárgyai közé több evangélikus érdeket képviselő szakot vennének fel, ha azon evangélikus növendékek is részt vennének. Minthogv a tanfolyam hallgatói közül a legtöbben már állásban levő karnagyok, akik az egvnázi zenében való kiképzésük kedvéért újból beülnek az iskolapadokba, igy maguknak az evangélikus egyházaknak saját jól felfogott érdekükben állana, hogy kántorait és egyházi énekvezéreit e nemes törekvésükben anyagilag teljesen kárpótolnák, és támogatásban részesítenék, mert ez a töke, amelyet ilyen célra fordítanának, kamatozás céljából, igen jó helyen volna elhelyezve úgy az egyházi zene, mint a gyülekezet zenei Ízlésének fellendítése érdekében.

Aszód.

Haberehrn Gusztáv Adolf rg. tanár.