Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-02-26 / 9. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 67. 1928. vezető szerepet. A téma előadója dr. Jackes, úgy találta, hogy az egyházak tudatára ébredtek annak, hogy az egyházaknak az erkölcs és a vallás terén vitt vezető szerepe értéktelen, ha az értelmi vezérletet nem szerzik meg. Arra az állításra, hogy a világot egyszerű halászok térítették meg, I)r. Jackes azt jegyezte meg, hogy Szent Pálnak intellektuális segítő munkája és a görög filozófiának nagymérvű asszi- milálása nélkül a világ nem tért volna meg. Egyszerű halászok a Szentlélek eszközeivé válhatnak, de nem tartja valószínűnek, hogy egy tudományos Korszak elismeri egyszerű halászok legfelsőbb tekintélyét az erkölcs és a vallás dolgaiban. Korunkban a legjobb szolgálat, amit egyszerű halászok az erkölcs és vallás terén tehetnek az, hogy megmaradnak a halászat mellett. A lelki ajándékok nem alkotnak egyházi prerogativumot vagy egyházi monopóliumot. A világ növekvő mértékben részesül a lelki ajándékokban. A vi’ág modernista lesz. Az egyház több eredményt ígérő úton jár, ha együtt munkálkodik egv olyan világgal, amelyet lelkileg egyenrangúnak tart, mintha szembehelyezkedik egy olyan világgal, amelyet lelkileg a’acsonyabb rangúnak ítél. A világ nagy mértékben elvesztette bizalmát az egyházak őszinteségében. A tudomány az igazságot illetőleg nagyon kényessé lett s az egy házak nem tartottak lépést az igazság standardjának általános emelkedésével. • Dr. Kapler, a Német Evangéliomi Egyházak Szövetségének végrehajtó bizottsági elnöke a német kormányhoz szózatot intézett azoknak a társadalmi osztályoknak az érdekében, akik a háborút követő pénzinfláció folytán károsultak. Különösebben is felhívta a figyelmet a kistő- kések nehéz helyzetére, akiknek vagyona az eredeti értéknek töredékére zsugorodott. Dr. Kapler szerint a német birodalom kötelessége volna kártalanítani ezeket a szerencsétleneket, akiknek vagyona eltűnt a versaillesi szerződés után bekövetkezett káoszban. Azt mondja, hogy a protestáns lelkészek egész Németországban látták az uj érának a nép életére gyakorolt demoralizáló hatását. # A minap elhunyt lord Oxforddal (Asquith) két Pápuába utazó angol misszionárius találkozott Nápoly utcáin. A misszionáriusok összeszedték a bátorságukat és megszólították a nagy államférfiut. Asquith egy-két pillanatig beszélgetett velük, s aztán azt kérdezte, akarnak-e tőle jó tanácsot hallani. Hogyne! »Nos«, szólt Asquith, »azt tanácsolom, induljanak Pápuába és fogjanak munkához«. Egységes egyházi éneklés és egyöntetű liturgia. (Folytatás.) A liturgikus ének szükséges alkotórésze az istentiszteletnek. Tulajdonképen nem más, mint bensőséges buzgó imádság, amely az emberi lelket összeköti magával Istennel s igy egyszersmind az emberi szívnek jogos igénye. Ép ezen oknál és az érzések kvalitásbeli tömegénél fogva kellene a liturgikus éneklésnek minden egyes istentiszteletbe belekapcsolódnia. A benne rejlő vallásos mélység, zenei kifejezésének legegyszerűbb és legtermészetesebb módon való érzékelhetősége adja meg ennek az éneklési módnak azt a művészi tökélyt, amely belőle kiárad. Liturgikus szertartás végzésekor sok helyen éneklik az imádságot az oltár efőtt, mire az orgonista orgonakisércttel ének alakjában válaszol; más helyen elhagyják ezt a szokást és a lelkész csak egyszerűen elmondja az oltár előtti imát, mire az orgonista felelete elmarad; végre ezen két lehetőseget úgy is kombinálják, hogy a lelkész az imát csak elmondja és nem énekli, az orgonista azonban énekkel és orgona- kisérettel felel. Az Ároni áldás elmondása és elének lése is minden egyöntetűségtől menten történik. Itt tanácsos volna egy esetleg két dallamot meghonosítani: egy egyszerűbbet és egy díszesebbet, amelyek közül az egyszerűbbet vasárnaponként, a díszesebbet nagyobb ünnepek alkalmával énekelnének. Eme dallamok megalkotásának, nézetem szerint, pályázat alakjában kellene megtörténni. Csak Örömmel üdvözölhető az egyetemes liturgiái bizottság 1927. évi junius hóban történt összejövetele, amennyiben ez legalább már egyik látható jele a cselekvésnek s kívánatos, hogy e bizottság ne álljon meg a kezdet kezdetén, hanem törhetetlen akarattal cs fáradságot nem ismerő buzgósággal legyen azon, hogy az egyes egyházak liturgiája rendeztessék s ne elégedjék meg puszta határozathozatallal, hanem gondoskodjék arról is, hogy a hozott határozatokat mindenütt pontosan és lelkiismeretesen hajtsák végre. Felvetődik már most az a kérdés, hogy milyen eszközökkel és minő módon lehetne az ev. egyházból az egyházi énekek dallambeli egyenlőtlenségeit kiküszöbölni és azokat valamint a liturgiái részt is egységessé tenni. Erre csak egy felelet lehet: egyedüli célravezető módszernek kínálkozik az egységes dallam és az egyöntetű liturgia bevezetése. Miv-el a liturgia egységesítésével az egyetemes liturgiái bizottság már foglalkozik, itt csak az egyházi ének dallambcli egységéről kell néhány szót mondanom. Az evangélikus egyházi ének dallamai korál- könyvekb°n vannak letéve és feldolgozva. Ilyen
