Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-01 / 1. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 7 1928. nekünk a karácsonyi evangéliomot, hagyják meg: a csillagot. Persze nehezére esik ezeknek a logikus elméknek, de vannak a logikánál nagyobb dolgok is. A tiszta sziriai ég alatt azok a bölcsek megpil'antották a titkot és egy ismeret en csillagnak a feltűnése valahogyan ráterelte gondolataikat Valakire, aki nagyobb, mint valamennyi csillag együttvéve. Az egek fürkészése még mélyebb kutatásra ösztönözte őket, smost ime találkoznak velők, amint útnak erednek, hogy megtalálják Azt, akit az írás fényes és hajnali csillagnak nevez. Nagy, vakmerőséggel határos bátorság szól belőlük: »Láttuk az öcsillagát napkeleten; és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki«. Ki mondja, hogy nem volt igazuk ? S igy van ez mindig, valahányszor nyitott szemmel olvassuk a természet nyitott könyvét. Aki helyesen olvassa a csillagok futását, vagy az erezett kőzetekbe s az ember élő testébe irt jelentéseket, az elindul a hitnek felfedező útjaira; s megmagyarázhatatlan utakon elvezéreltetik az imádat birodalmába, ahol tisztességet tesz az Istenségnek, aki a világ trónusán van. A tudomány és hit közti szakadékot könnyen túlozzuk; s a tapasztalat azt mutatja, hogy az állítólagos szakadékkal olyanok csapnak legnagyobb lármát, akik legkevésbbé ismerik a tudomány tényeit. Egy Galilei, egy Newton, egy Darwin igen meggyőző vezetők a hithez: már munkájuk természeténél fogva s azért is, mert a fegyelmezett erőnek és a célszerűségnek határtalan birodalmába vezetnek el. Az ilyen emberek a maguk területén királyok, ahogyan állítólag ezek a régi kaldeus csillagjósok is királyok vohak; s ha azt mondjuk róluk, hogy uralkodásuk éppen úgy nyugodott a fantázián, mint az észen (és ez az utóbbi sem vonható kétségbe), hát vájjon micsoda más, csodálatosabb erőn nyugszik egyáltalán az emberek uralma? A tudománynak is van költészete, a mint van költészete az irodalomnak és a hitnek. Álmaink gyakran többet érnek, történetben, hogy a lélek azon az utón jut el Krisztushoz, amelyet csillag világit be előtte. A. T. S. J. A megigazulás és a jócselekedetek. Amit eddig a megigazulásról folyvást tanítottam, attól hajszálnyira sem térhetek el, tud- nillik, hogy, miként Péter mondja (Ap. Csel. 15, 9.) a hit által ujul és tisztul meg szivünk s Isten Krisztusért, a mi közbenjárónkért ítél bennünket igazaknak és szenteknek. S mégha a bűn nem semmisült és halt is meg teljesen testünkben, az Isten azt mégsem akarja nekünk beszámítani és felróni. Ezt a hitet, megújulást és bünbocsánatot követik a jócselekedetek. S ami ezekben beszennyezett és tökéletlen, az nem számítódik bűnnek és fogyatkozásnak, s ez is a Krisztusért, s ilyenformán az egész ember, úgy személyét mint cselekedeteit illetőleg, igaz és szent s annak neveztetik merő kegyelemből és irgalomból, amely reánk a Krisztusban kiöntetett, kiáradt és megnövekedett. Ezért nem dicsekedhetünk az érdemekkel és cselekedetekkel, amikor a kegyelemtől és irgalomtól eltekintve mérlegeljük őket, hanem miként megira- tott 1, Kor. 1, 31: Aki dicsekedik, az Urban dicsekedjék, vagyis azzal, hogy kegyes Istene van. Igy azután minden ékesen van Hozzátesz- sziik még, hogy ahol jócselekedetek nem származnak, ott a hit hamis és nem őszinte. Smalkaldi Cikkek, III. 13. Nyilatkozat »Az Est« c. fővárosi lap nov. 16-iki számában Sátoraljaújhelyről egy riport jelent meg ezzel a címmel: »Ellepték a sasok egy pusztuó megye haldokló székhelyét«, azzal a célzattal, hogy meghurcolja a sátoraljaújhelyi keresztyén társadalom egyes vezető egyéniségeit. A riport végén rólam is megkockáztatott egy súlyosan rágalmazó kijelentést. Mi vei kétségtelenül sokan olvasták a szenzációkat kergető újság idézett cikkét, kötelességemnek tartom lapunk olvasó közönségének tudomására adni, hogy én a cikk megjelenése után azonnal megindítottam a rágalmazó lap ellen a sajtópert a budapesti büntető bíróság előtt. Sátoraljaújhely, 1927. dec. 10. Dr. Dómján Elek esperes. HÍREK. Kapi Béla püspök Balassagyarmaton. A balassagyarmati evang. egyháznak és a kebelében működő nőegyletnek ünnepnapjai voltak dec. 17-én és 18-án. Ekkor látta vendégül az egyház Kapi Béla dunántúli püspököt, aki a nőegyletnek az árvák karácsonyi felruházására rendezett estélyen beszédet mondott. Az estély a vármegyeházának dísztermében folyt le, a nagy termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt, melynek soraiban ott láttuk dr. Sztranyavszky Sándor államtitkárt, Pályi Pál főispánt, dr. Ba-
