Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-02-12 / 7. szám

XIV. évfolyam.

1928 február 12.

h. szám.

El

I vielenfÖldÍ eVanK' lclWszi hivatal ^ *•» viUányi-ut 1. D .

Budapest.

sok lopja

Szerkesztőség: LÉBINT (Moson a.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konvent-épület.

kiadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290.

«lapította : DR. RIFfIT u»OOR püspök.

SicrkanMfirt lalalőa

NÉMETH KÁROLY ••peres.

Megjelenik hatonként egyszer, vasárnap.

Előfizetési ár: Egész évre 6 f. 40 ML félévre 3 P. 20 ML. negyedéire IP. 60 (III., Egy szám 16 fill Hirdetési árak eegagyezés szerint.

Késő ébredés.

„Éhséget bocsátók e löldre nem kenyér után való éhséget, sem viz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.“

Amos, 8, 11.

Evangélikus istentiszteletünk középpontjában Isten igéje s annak hirdetése áll. Egyházunk tanítása szerint az életnek és hitnek szabályozója a Szentirás, vagyis az Isten igéje. Mi a/ igével akarunk szolgálni az embereknek, s meg vagyunk győződve arról, hogy értékesebbet, jobbat, éltetőbbet nem adhatunk nekik. Sem mi, sem más. Vannak, akik ezt a szolgálatot igen szegényesnek tartják. Mások megütköznek igénytelenségén. Akadnak, akik elégtelennek mondják. De az. emberek vélekedése ne tévesz- szen meg bennünket. Egyházunk nem indokolatlanul, nem is rosszul alkalmazott szerénységből nevezi magát az ige egyházának.

Az isteni igének mindenek fölé helyezése alapul magának az igének természetén. Tudniillik, hogy az evangéüom Istennek hatalma; az ige megtestesülése a világ élete. Alapul az embernek természetén is. Tudniillik, hogy az ember Istenhez van teremtve; az ember lelke az embernek élete s ezt a lelket az ige táplálja. Az Ur beszédének éltető erejét semmi nem pótolhatja. Nélküle a lélek elsorvad. A világ bölcsei, gazdagjai, hatalmasai talán másként vélekednek, de az ő véleményük nem változtatja meg a lelki élet természetét és törvényeit. Ezt bizonyítja az emberiség sokezeréves története, számtalan példájával annak, hogy az emberi léleknek az Ur beszéde után való vágyakozását éppen úgy nem lehet kielégíteni pótszerekkel, ahogyan az éhséget nem lehet csillapítani kővel és a szomjúságot délibábbal.

Ámos próféta olyan korszakban élt, amikor Izráel népének vallásos élete ünneplésekből és áldozatok bemutatásából, pompás szertartásokból állott, ámde a virágzó kultusz mellett a lei- kokból kihalt az Isten utáni vágyakozás és az ép erkölcsi érzék. S ime, a/. Ur megígéri, hogy nem marad igy. Éhséget támaszt. Kínzó, nyugtalanító éhséget, amelyet csak az ige tud lecsillapítani, ha ugyan megtalálják az igét. A prófécia azt mondja: keresik az Ur beszédét, de nem találják meg. »A világ nem ismerte meg őt. Az. övéi közé jóve, és az övéi nem fogadák be öt«.

Isten támasztja az éhséget és szomjúságot. Az Isten rejti el az igét, amely azpkat lecsillapíthatná? Nem. A prófécia csak azt mondja: »Futkosnak, hogy keressék az Urnák beszédét, de nem találják meg«. Vándorolnak egyik tengertől a másikig, északtól fogva napkeletig eredménytelenül. Miért nem találják? Hiszen Jézus azt mondja, aki keres, talál, aki zörget, annak ajtó nyílik, aki kér, kap! Eszünkbe jutnak a balga szüzek, akiknek lámpájában nem volt olaj. Addig futkoztak olaj után, amig bezárult az ajtó. Mindennek megvan a maga ideje, a keresésnek, kérésnek, kopogtatásnak is. Nem úgy van, hogy a tékozló fiúnak atyja mindig tárt karokkal fogadja megtérő gyermekét. Letelik a kiszabott idő, s utána már késó. Egyeseknek is, népeknek is. Isten időt ád a megtérésre. De az. idő lejár. Isten örökkévalósága nem jelenti azt, hogy földi életünknek időhöz kötöttsége álom. A mi napjainknak és esztendőinknek van száma. Rettenetesen fog csalódni, aki az Isten örökkévalóságában bizakodva halogatja a megtérést. Olyan ez, mintha azt mondaná valaki: az Isten lélek, tehát a testemmel azt csinálom, amit akarok; az apostol pedig azt mondja: a test a Szentlélek temploma.

De hát mért támaszt az Isten éhséget, ha az végül is kielégittetlen marad? Nem tévedett-e Ámos próféta? Hiszen Jézus azt mondja: Boldogok akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ők megelégittetnek! Azt is mondja: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám és igyék!