Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-12-23 / 49. szám

EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. 386. got, hogy az 6 egyszülött Fiát adta, hogy va­laki hiszen 6 benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.» (Ján. 3, 16.) Akár úgy értjük Pál apostol tanítását, hogy az isteni kegyelem mindenkinek megjelent, akár úgy, hogy ez a megjelent kegyelem mindenkinek id'vezitésére és megtartására van, egyformán kitűnik, hogy az apostol az angyali üzenet ama szavát: «született néktek» egyetemes érvényűnek tanította, de mégis úgy, hogy a kegyelem nem az emberiség gyűjtőfogalmának, hanem minden egyes ember­nek külön-külön idvezitésére és megtartására je­lent meg. Ez az utóbbi nyilván kitűnik abból, hogy a következő, 12. versben már igy foly­tatja: «amely arra tanít minket», s ez a «minket» teljesen megfelel az angyali üdvözletben talál­ható «nektek» szónak. Az egyetemes érvényű üdv a személyes hit által válik üdvünkre (Ján. 3. 16) és ez által a személyes hit által lesz a minden embernek megjelent kegyelem «minket» tanító és fegyelmező, nevelő és megtartó ke­gyelemmé. Az epistolában e kegyelem egyetemes ér­vényén hangsúly van. Az apostol az előző két versben a szolgákról beszél, hogy azok is éke­sítsék a megtartó Istennek tudományát minden­ben. Megelőzőleg az öregemberekről, öreg­asszonyokról, a fiatal asszonyokról és az ifjak- ról irt. A «minden ember» alatt tehát értendő az, hogy nincs különbség férfiak és asszonyok, öregek és fiatalok, urak és rabszolgák között. Valamennyien kötelesek magukat alávetni a ke­gyelem fegyelmező erejének, amiként vaiameny- nyinek üdvösségére van az a kegyelem. A ke­gyelem nem tesz különbséget ember és ember között. Foglalkozás, faj, nyelv, vagyon nem' számit. Az isteni kegyelem áttör minden korlá­ton és ledönt minden válaszfalat, amit az embe­rek emeltek, főleg azért, hogy «világi kívánsá­gaikat» kielégíthessék. Aki az isteni kegyelem nevelő és fegyelmező hatása alá helyezi magát, az rájön, hogy a hitetlen és világi kívánságokba merült emberek által megvont határvonalak az üdvösség szempontjából lényegtelenek, s azok csak mint egy ideiglenes országnak határai tar­tandók tiszteletben (3, 1.). Az üdvözítő kegyelem uj határvonalat húz a világ és Krsiztus népe között. «Jézus Krisztus önmagát adta mi érettünk, hogy... tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cseleke­detekre igy ekezőt» (2, 14.). A Krisztus népe te­hát az az uj közösség, amelyre a Jézusban meg­jelent kegyelem céloz. A betlehemi gyermek­ben nem az ember jutott tökéletességre, hanem az Isten kegyelme öltött testet. Hasonlóképen az Isten kegyelmének megtartó és fegyelmező, nevelő hatása nemi az lesz, hogy valamely nem­zet, vagy faj, vagy társadalmi osztály mint ilyen a többi fölé emelkedik, vagy emeltetik, hanem minden nemzetből, fajból és társadalmi osztály­ból előáll a Krisztus népe, vagy ahogyan az apostol másutt nevezi, a Krisztusnak teste. Ez a nép bennmarad a világban, de nem ebből a világból való, mert megtagadja annak hitetlensé­gét és szentül, Istennek akarata szerint él; meg­tagadja a világnak kívánságait és mértékletesen, igazán él. Hogyan választották Matkovicb Pált felügyelőnek ?- Viharos választás Dunántúl a Türelmi Rendelet évében. — Perlaky és Matkovichi pedig abban az erős meggyőződésben, hogy a szavazás törvényes módon történt, a Türelmi Rend-Ltre váló te­kintettel serényen fogtak hozzá az egyházi ügyek rendezéséhez. A téíhiek protest-.teával keveset gondoltak. A püspök és Kamondy Márton ügy­véd mint felkért helyettes jegyző néhány n p- pal a ielpéci gyüfés után hivatalos körlevélben tudatta, hogy a gyülekezetek szavazatának túl­nyomó többségével Szemerei Matkovich Pált, a pesti kir. kúria ügyvédjét és a hajduvárosok prókátorát választoíták meg dunántúli felügyelő­nek. Ezt a körlevelet Domokos Ferenc Kipol- cson dec. 13. kep'a meg és még azon a napon formális protestatiót irt és adott be ellene. De az elnökség az ilyenekkel nemi gondolva 1782. jan. 4-re Homokbödögéie kerületi gyű ést hivott össze, amit a Türelmi Rendelet és Zay báró­nak erre vonatkozó levele tett szükségessé. Ezt a meghívót már Matkovich irta alá és ilyen ko­moly időkben nagyon ajánlotta az egységet és összetartást. A gyűlést is Bódogén már Matko­vich vezette. Jelen voltak Szemerei Sándor Ne­meskér, Mesterházi Nagy Antal Nemesdömölk, Radó József ügyvéd Vados .a képviselője, to­vábbá Csáfordi Török Mihály az uj jegyző, Kisfaludy Ádám, Vidos János sat. Az ellenzék, Artner, Domokos sat. még távol maradt. Mat­kovich nagy eréllyel fogott a munkához. Jan. 8. már Érhard György nagyszöl ősi e peres ut­ján kívánta, hogy sürgősen Írják le Szentantalfá és Szepezd múltját és jelenlegi állapotát. Jan. 15. vették a gyülekezetek a l ürelmi Rendelet szövegét báró Zay örvendetes levelével. Apr. 3-ári pedig Matkovich már négyféle írást küld és sürgeti: Írják össze, hogy mely helységek kíván­nak prédikátort vagy mestert.

Next

/
Thumbnails
Contents