Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-28 / 41. szám
1928, EVANGÉLIKUSOK LAPJA 325 Hofacker Lajos. 1828 f 1928. OC. (Befejezés.) A szolgálat utolsó fejezete. . Anyja halála után megint 1827. aug. 5-én léphetett szószékre. Vele kezdődik a Ielkészi működés ezúttal elég hosszú, de utolsó fejezete. Ténykedését jellemzi, hogy’ több gondot fordít saját gyülekezetére abból a célból, hogy’ a megindult ébredés maradhasson s *józan biblikus mederben utána is fejlődhessék. Wurtenbergben a már korábbi lelki ébredések nyomán ismertekké váltak a magán összejövetelek. Ilyenek keletkeztek Ritdingshausenben is. Ezeknek az óráknak vezető t szolgálatának utolsó szakaszában három hetenként összegyűjtötte s velük külön bibHaórákat tartott. Ellensége volt a lelki fecsegéseknek s a felébredteknél azon igyekezett, hogy tiszta evangéliumi alapon mind tovább növekedhessenek. A gyermekekkel s ifjakkal való foglalkozást hetenkent egy-egv órában már korábban megkezdte. Úgyszintén a külmiss/iói összejövetelek tartását. A külmisszió ügye őt mindig melegen érintette. Valamikor maga is gondolt arra, hogy’ közvetlenül e téren szolgálja Isten országit. Most gyülekezetében igy ekezett felébreszteni a külmisszió iránti érdeklődést, felelősségérzést s imádkozást. S nem is eredmény nélkül. Adományok gyűltek e célra s köztük nem egy’ megható módon a szegény asszony filléreire emlékeztetve. — Fokozott mértékben gyakorolta az általános s a beteg lelkigondozást. Igehirdetést és személyes lelkipászlori munkát a legszigorubbm együvé tartozónak tekintette. Bengel nézetén volt, aki az utóbbit az előbbi nélkül folyan madárhoz hasonlította, amelynek csak egy szárnya van. Ment volt attól a szüklátóköriiségtöl, mely sokszor igen derék lelki vezetőknél előfordul, hogy minden lelket egy kaptafára vonnak s a saját vezetetésüket általánosítani akarják mindenkire. E tekintetben Zinsendorf hiányait is megállapította, bár egyébként életének, énekeinek s különösen Berlini Bcszédei-nek őszinte csodálója és ajánlója volt. Egy szer gyülekezetének egyik legkedvesebb tagját valaki boszuból meggyilkolta. Az illető még néhány napát élt. Hofacker a mentő szeretet legnagyobb gondjával használta fel ezt az időt. Teljes megbékélésre segítette a haldoklót Istennel s gyilkosával szemben. Az árva család számára kollektát tartott, mely nagyon szép eredménnyel járt. Volt azonban más gyümölcse is. Az adakozásban részt vett egy kollégája. Hofacker a köszönő levélben feltette a kérdést: »Miért legyen a Megváltó az utolsó, akinek mi szivünket adjuk?!« Ez a levél, mint az illető később megvallotta, az ő lelki ébredését eredményezte. Ezidőben, 1827. novemberében gondol prédikációinak kinyomatására. Az ostrom barátai s a stuttgartiak részéről már korábban megindult ez irányban. Sokáig azonban nem akar tudni róla -- utalva saját szivének hiúságtól átitatott voltára. Most hogy mégis enged, nem azért teszi, mintha ment lenne minden öntetszelgéstől. De ugy látja, hogy az Ur jóváhagyti a gondolatot. Így sok tusa s önma<ji felett való pálcatörés, imádság és félelem Közepette készül az első kiadás 15(X) példánya 1828 elején, de hus- vétra már újabb kiadást kell rendezni. Ugyanez év pünkösdjére már a má odik kötet megjelenését is várhatta. Ezzel nem volt ugy' megelégedve. Riedmgshausenben nem ment olv könnyen az irás, mint Stuttgartban. Bizonytalan egészségi állapot! folytán állandóan tartott káplánt. így részt vehetett Ielkészi konferenciákon, ahol az alig 30 éves lelkész megjelenése valóságos ünnepség számba ment. Egyszer arról voh szó, hogy melyik fontosabb az ébresztő, vagy építő prédikáció. Mindenik a maga helyén, — volt a felelet. Hofacker hozzátette: »Mégis, aki valami tehetséget vesz észre magában az ébresztéshez, jól teszi, ha ezt fejleszti. Mert ha valamire szükség van a ml álmos korunkban, akkor az bizonyára az 'ébresztő prédikáció.! Egy más alkalommal helytelenítette a konfirmáció oktatásnál a szigorú sz sztematikus eljárást. »Mutass a gyermeknek egy pty-pingot és tedd figyelmessé a pity-ping virágján a Teremtenek dicsőségére, semhogy fárasztó fogalmakkal gyömöszölj valamit a fejébe. Barátaihoz irt körlevelei Riedingshauscnből is sok fényt vittek szét. Mind határozottabban teljesíti adományaihoz híven azt a feladatot, melyet lelkipásztorok lelki gondozásának lehetne nevezni. Páratlan e tekintetben Knapphoz irt levele, melyben egy vegyes szellemű lap szerkesztésében való részvételtől óvja. »A világ, az ugy- ne\ezett tudós világ is elmúlik minden csábjával és Jézus szemei előtt az már is csak szemét. Készíts egy cikket a Zsidókhoz irt levélből s állítsd oda Krisztus főpapi mivoltát, amelyben ma már alig hisz valaki s kiáltsd bele a világba, hogy a/ok a legnagyobb balgák, akik nem a Keresztrefeszitettben keresnek mindent! Akkor aztán majd rajtad lesz a kereszt gyalázata s a világgal átitatott kegyesség nem fog pályázni toliadra többé.« Egy szenvedő barátjának igy ir: »A szenvedés, amennyire én megítélhetem, nqm képes a szivet lággyá é> porhanyóvá tenni. Ehhez valami más kell. Félelemmel irom: az Isten Bárányának vére.« Másutt figyelmezteti barátait, hogy ne maradjanak a spekulációnál hanem vigyenek mindent a gyakorlatba. Saját szivének belső képéről nem nyilatkozik most már annyit. »Jól érzem, hogy ha más szivszólóm nem lenne, az Isten országáért végzett munkám mégis a poklok mélyére juttatna.« Az Isten sokkal nagyobb, mint a mi szivünk, minél gyermekibbé leszünk, annál korábban é> bizonyosabban jutunk valami egészhez.«
