Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-10-21 / 40. szám

318.

EVANGÉLIKUSOK LAÍ>JA

1928.

»A protestantizmus minden esetre boldog lehet, hogy Luther rendszer nélkül is olyan alaposan, népszerűén, sőt bensőségteljesen és bőségesen tudta elvetni az erkölcstan praktikus tanácsait a lelkivezetés terén. Ezt a magot nagyrészt a katholikus egyház raktárából szedte, hiszen jól értett hozzá, hogy hogyan kell abba belenyúlni.« (318 lap)

Az ördöggel cimborá'ó (24 lap) epileptikus, akinél feltűnő a lelkiegyensuly hánya (60 lap), egyházzüllesztő tanításaiban (85 I:p) úgy neveli gyermekeit, hogy azok »általában... nem hoztak szégyent a családra« (282 lap). A szegényekkel szemben bőkezű (288 lap) és munkájának »idegromboló sokoldalúsága között arra is talált időt, hogy szociális irányú munkákat is Írjon.« (143 lap)

Aki ennyi minden jót tett és érdemest alkotott, hogyan lehet az, hogy mégis bűnös kényszer alatt cselekedett? Vájjon nem a kor hajtotta-e őt, hogy az egyházat reformálja, régi tiszta alakjába állítsa vissza?

A jezsuita iró bevallja, hogy »a Luther által említett visszaélések ebben a korban meglehetősen elterjedtek« (56 lap) »Látta és nem igazságtalanul, hogy az egyházi életben mind több a visszaélés« (53 lap) »Rómában meg kellett ismernie azt a vallási és erkölcsi hanyatlást is, mely a reneszánsz következtében mindenütt, de különösen Rómában fellépett.« (36 lap) »Nagyon rossz: benyomást tett rá az az erkölcsi szabadosság is, amit Rómában még a klérusnál is tapasztalnia kellett.« (37 lap) »Rettenetesen hatott rá a visszaemlékezés a sok erkölcstelenségre, amit állítólag Rómában látott.« (51 lap) »Lázadásáért nem tehetjük egyedül a rosszakaratot és a tudatos rombolási szándékot felelőssé, hanem tekintetbe kell vennünk azt is, hogy magával ragadta őt... a korában jelentkező sok visszaélés.« (55 lap) Nem értjük ezen idézett megállapítások után a szónoki pátoszt: »Romlottsági?... mit tudhatott a világiból a 32 éves fiatal szerzetes?!« (51 lap) Ha semmi egyebet nem tudott volna, mint amit a tudós jezsuita felkutatott évszázadok múltán, épen elég lett volna ennyi is Luthernek arra, hogy ne ismerje el az egyházi tekintélyt, amiért most megkapja az ítéleteit, hogy »ez volt legnagyobb bűne és kárhozata.« (55 lap)

(Folytatjuk.)

— Dr, Raffay Sándor bányai egyházkerületi püspök tiz éves püspöki és húsz éves pesti lelkészi jubileumát ünnepelte a bányai egyház- kerület és a pesti egyházközség az egyházkerületi közgyűlés alkalmával, október 10-én; tiszteletére diszebéd volt a Hungária éttermében, amelyen részt vettek Pesthy Pál és Hermann Miksa miniszterek is.

HÍREK.

— Kapi Béla püspök győri lelkésszé iktatása. Megemlékeztünk arról a lelkes fogadtatásról, amelyben október 7-iki megérkezésekor a győri egyházközség uj lelkészét, a dunántúli egyházkerület püspökét, részesítette. Az október 14-iki beiktatási ünnepély még nagyobb és megkapóbb arányokban juttatta kifejezésre a tiszteletnek, szeretetnek erejét, amellyel a gyülekezet a püspök-lelkészt átöleli, de alkalmai szolgált annak a tiszteletnek a megnyilvánulására is, amellyel a legszélesebb körök a püspök személye iránt viseltetnek. Reggel 9 órakor kezdődött a zsúfolt templomban, ahol megjelentek la vármegye, a város, a bíróságok, hatóságok, hivatalok, tanintézetek, egyesületek képviselői, a beiktatási ünnepély. Az oltári szolgálatot Zongor Béla körmendi lelkész, a vasi közép egyházmegye esperese végezte. Az oltári szolgálat után Pálmai Lajos tb. esperes és Schöll Lajos tolna- baranya-somogyi egyházmegyei esperes kíséretében az oltárhoz ment Németh Károly győri egyházmegyei esperes, aki az iktatást végezte, az oltár elé lépett Kapi Béla püspök húsz lelkész kíséretében. A beiktató beszéd (Zsid. 12, 1.2.) után az esperes beiktatta a püspököt lelkészi hivatalába, s átadta neki a Bibliát, a keresztelő kannát, az urvacsorai kelyhet és a gyülekezet pecsétjét. A Fodor Kálmán által vezényelt karének közben ment fel a szószékre a püspök és 1 Kor. 9, 16-23. alapján megtartotta beköszöntő beszédét. A beiktatás után diszköz- gyülés volt. A gyengélkedő Csernez István, gazd. főtanácsos, egyházmegyei világi elnök helyett Mikiás Mihály nyug. ezredes, a győri egyházközség felügyelője elnökölt. A közgyűlés teendőinek elvégeztével kezdődtek az üdvözlések, .harmincnál több küldöttség üdvözölte a püspököt, s azoknak elsorolása helyett legyen elég annyit mondani, hogy az üdvözléseknek délután két órakor szakadt vége. Három órakor a püspök tiszteletére 250 terítékes ebéd volt. Az ünnepélyen az állami, vármegyei és városi,hatóságok képviselőin kívül jelen voltak Kiss István, a dunáninneni egyházkerület püspöke, Antal Géza a dunántúli ref. egyházkerület püspöke, Józan Miklós unitárius püspöki vikárius, dr. Rásó Lajos egyetemes egyházi főügyész, br. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő megbízásából dr. Mesterházy Ernő, a dunántúli egyházkerület felügyelője, Stráner Vilmos egyetemi tanár a theol. fakultás képviseletében, dr. Kovács Sándor egyetemi tanár a Luther-Társaság képviseletében, Hanzmann Károly soproni lelkész a soproni gyülekezet képviseletében, Csa- táry Elek nyug. alispán a magyaróvári gyülekezet képviseletében, Jánossy Gábor orsz. gyűl. képviselő a szombathelyi gyülekezet képviseletében, Zongor Béla esperes a körmendi gyülekezet képviseletében, Schöll Lajos és Müller Róbert esperesek, Kiss Samu, Horváth Béla, Győr-