Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-21 / 40. szám
316. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. Hofacker Lajos. 1828 f 1928. IX. Nem sokkal a nagy nap után esküvő volt. Mikor a jegyespár nála jelentkezett, kérte, hogy tartsák meg csendben az ott különöskép elfajult lakodalmi mulatozások nélkül. A jegyesek beleegyeztek, de a szülők nem. Hivatkoztak a kocsma ros, megi a muzsikusok veszteségére s hogy a fiatalság csúnyán megboszulná, Hofacker lemondott a stóláról. Felajánlotta a kocsmáros és a muzsikusok kárpótlását a sajátjából. Végül is minden hiába való volt. Jött íaz esküvő napja. Nagy nyugalommal'indult meg az eskető beszéd. Milyen az Ur szerint való ís milyen az ördög; szerint való házasság? Miután mindent megmagyarázott oly erővel tárta fel a felelősség1 rettenetességét, mit jelent a templomból a táncterembe menni, hogy egyesek még a beszéd alatt kimentek s leintették a bandát. »Ezeket a kezeket, melyeket most előttetek felemelek, a ti Királyotok s Megváltótok előtt is fel fogom emelni s azt mondani: Uram, én a Te szent nevedben nekik mindent megmondtam. De ők nem akarták. Inkább a Sátánra hallgattak, mint Read és az Evangéliumra. Meglássátok, hogy fogtok majd számot adni a hiúság szolgálatáról a megfeszített és feltámadott Jézus előtt is aztán, ha nem úgy jártok el, mint kell, ne vessétek reám a ti makacs bűnötök következményeit!« Mi y egyszerűek, a helyzetből fakadók voltak e szavak! De roppant erejüeknek bizonyultak. íMily isok lelkipásztor vérzett el már ezen a kérdésen! Mily sok lelkipásztornak évtizedes nevelés után sem sikerült elérni azt, amit Hofacker szinte hihetetlen módon, ezzel az egyszeri határozott fellépésével, az Isten Igéje szerinti szólással leiért. Az egész nászmenet a legnagyobb belső döbbenetlel hagyta el a templomot s minden cécó nélkül szétoszlott. De az eredmény ennél jóval több volt. Hofacker gyülekezetében pár napos szolgálat s ez egy eset után, nem volt többé táncoslakodalom. Még ez évben rákerült a sor a még rettenetesebb kicsapongásokkal egybekötött templomszentelési évfordulóra, a búcsúra is. Az Isten Igéjének éles kardja itt is elég volt a fekély kiirtására. Alig négyhetes szolgálat után az egészségi állapot kedvezőtlenre fordul s mi elgondolhatjuk, mily nehéz lehetett elhagyni Hofackernek a gyülekezetét. Igaz, hogy a fürdőhelyen is tarthatott biblia órákat s előadásokat a vendégek óhajára, melyek sokaknál az egész életre kiható áldással jártak. A Riding,shausen-i szolgálat hamaros félbeszakítása azt a gondolatot állította előtérbe, hogy az Ur nem sokáig fogja munkában hagyni. Két évet kért még az Úrtól gyülekezete szolgálatára. Ennek megíelelőleg úgy látta, hogy szolgálatát egy nagy kiáltássá kell tennie, mely ébreszt s melyben nem bíbelődik az ember a részletekkel. Ilyen értelemben veszi fel szeptémber- ben a munkát. Ekkor tudták meg a ridingshau- seniek, hogy már fél évtizeddel azelőtt, miért építették kétszer akkorára templomukat, mint amekkorára egy 900 lelkes gyülekezetnek szüksége van. Nemcsak Stuttgartból, a közelből, két napi járóföldről is jönnek a csapatok, hogy hallhassák a ridingdiauseni lelkészt. És miről beszélt az? Mindig arról, amit komoly imádkozás után hallgatói számára legszükségesebbnek lát. Ez időben írja barátainak: »Békü'jetek meg Istennel! Ez az én főprédikációm. Mondhatom, hogy a megöletett Bárányt prédikálom. Öh, Testvéreim, ez vonja a lelkeket! Kár minden szóért, amit a szószéken mondunk, ami nem Őhozzá vezet!« Az, hogy más gyülekezetekből is odatódultak, magával hozta egyes lelkészek neheztelését, akik gyakran üres padok felett prédikáltak. Hofacker azonban itt is tapintatos volt. Először is igyekezett a legjobb viszonyt ápolni lelkésztársaival. Másrészt fékezte az egyes gyülekezetből jövőket, hogy ne csináljanak túlzást és állandó gyakorlatot abból, hogy hozzá jöjjenek. Természetesen, ahol a.lelkész mostoha bánásmódja megokolttá tette a hívek számára, hogy máshova menjenek, ott nem tehetett semmit. Az ébredés magán a helyi gyülekezeten is észlelhető volt. Különösen mutatták ezt a hétköznapi istentiszteletek. Az emberek kapáikat a mezőn hagyva sietve siettek hallgatni a hétköznapra is szóló Igét. Ez az egyébként munkás időszak sem folyt le testi állapotát illetőleg zavartalanul. Hivatalos beiktatása is így tolódott el advent III. vasárnapjára. Ez a nap rendkívüli eseményszámba ment. A téli idő dacára rengetegen jöttek össze. Az adventben oly szokatlan, de egyébként egész igehirdetését annyira jellemző Igéről: János 12. 32-33.-ról beszélt. Ugyanezen alkalommal meg kellett írnia a beiktatásoknál szokásos életrajzot, mely prédikációs könyvének elején nyomtatásban már korán megjelent. Ez az életrajz a maga rendkivül alázatos hangjával sokaknak vált áldására. Hofackernek egyik ujjián daganata támadt. Majd félévig küzdöttek az anyával együtt az amputálás gondolati |ellen . 1827 februárjában mégis rá kerül a sor. Élete megmentését köszönhette ennek is a'Megváltóval szembeni engedelmesség egy jól megállt próbáját. Tőr volt ez az elbiza- kodással szemben, mely úgy megkörnyékezte, mivel oly sokan hallgatták prédikációit. A fájdalmak azonban nem szűntek s templomi szolgálatot csak áprilisban végezhetett megint első konfirmációja alkalmával. A következő csapás édesanyja elvesztése volt. Az utolsó évek őt is nagyon megviselték. Nemcsak testileg. Többször vívódott bűnei meg- bocsáttatásának bizonyosságával. Egész eddigi keresztyénségét kétségbe vonta. Hogy nagyon sok keveredett abba a természeti lényéből s most
