Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-10-14 / 39. szám
306. EVANGÉLIKUSOK LÁPJÁ 1928. szellem részéről jövő támadások kereszttüzében nehéz harcot állnak, szivük örvendező szereteté- vel és lelkűk bátorodó bizalmával köszöntik. Köszöntik az isteni örök igazság nevében. Köszöntik az emberiség legdrágább javaiért, melyeknek oltáránál maguk is kész szívvel szolgálnak. Az áldások örök Istene pedig áldja meg a mi testvéri találkozásunkat és áldja meg a mi együttes munkálkodásunkat! D. Raffay Sándor, püspök. Kapi Béla püspök a felekezetközi viszonyról. (A püspök idei közgyűlési jelentéséből) A felekezetközi viszony javulást nem, legfeljebb rosszabbodást mutat. Sajtóban, népgyü- léseken állandóan támadásoknak vagyunk kitéve. Egyházi és világi vezéreinket kisebbítik, történelmi hivatásunkat kétségbe vonják, nem- zetfentartó jelentőségünket megtagadják. A gyűlölet tüze lassanként felemészti az eddig védelmezett összekötő hidakat s ha enyhülés nem következik be, lassanként a nemzet javára irányuló közös munkálkodás lehetőségiéi veszélyeztetnek. A pápa mortalium animos encyklikája újabb elvi fundamentumot ad a felekezeti békétlenségnek. A hercegprímásnak az iskolai zászlóavatásokra vonatkozó rendelkezései állandó feszültség okozóivá válnak. A cserkész- és levente- mozgialmakon mindjobban átütközik az erre irányuló tendencia. Keserű mosolygással halljuk a különösen hangzó megállapítást, hogy hazánkban a róm. katholikusok egyházi hovatartozan- dóságuk miatt mellőzést kénytelenek elszenvedni. Ha igy volna, magunk is helytelenitenénk, mert evamgéliomi meggyőződésünk szerint jogrenddel bíró, egészséges szellemű államban rátermettség1, szellemi és erkölcsi érték szerint klasszifikálódnak az emberek, de soha és semmiesetre sem vallásuk szerint. Ellenben igenis jogosnak érezzük azon szomorú tény megállapítását, hogy vezető állásokba jutásnál nehéz akadállyá vált a prot. egyházak bármelyikéhez való tartozás. Szomorú példákkal tudjuk igazolni, hogy becsületes köztisztviselői emelkedést ketté tör a velünk szemben érvényesített numerus klauzus s a többségi elv. A felekezetközi viszony egyetemes keresztyén szempontból történő megítéléséről régebbi püspöki jelentésemben részletesen szóltam. Megvilágítottam a felekezetközi jóviszony nemzeti jelentősegét is és nyíltan kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy a felekezeti harcot a nemzet mostani helyzetében hazaárulásnak ítélem. Hazánkért aggódó lelkem minden erejével, nerischen Lager und seitens des verderbten Zeitgeistes einem Kreuzfeuer ausgesetzt sind., begrüssen den Generalstab des kämpfenden Welt-Protestantismus mit von Herzen kommender Freude und voller Zuversicht. Auch im Namen der göttlichen Wahrheit begrüssen wir ihn und im Namen der höchsten menschlichen Güter, in deren Dienst auch wir mit voller Bereitwilligkeit uns gestellt haben. Der Segen des lebendigen Gottes aber sei über unserer brüderlichen Zusammenkunft und begleite unsere gemeinsame Arbeit! D. Alexander Raffay, Bischof. mint a nemzeti lelkiismeret egy parányy gyenge megnyilvánulása, szeretném belékiáltani honfitársaim leikébe évezredes történelmünk ama megdönthetetlen igazságát, hogy külső ellenségnél mindig: vérvesztőbb sebeket ejtett rajtunk belső egységünk hiánya, egymással szembetámadó, egymást becsmérlő és fogyasztó tusakodásunk. Vezéri polcról intézem e szót saját egyházamhoz: tartsunk önvizsgálatot s keressük éber lelkiismerettel, ha vájjon valamiben és valamikor is nem terheli-e lelkünket elhamarkodott szó, meggondolatlan cselekedet a békesség kötelékének miegszaggatásáért. A róm. kath. egyház vezetőire hasonló hon- fikötelesség (hárul, mely súlyban és felelősségben együtt növekszik az egyház számbeli és anyagi erejével. Államunk kormánya előtt pedig felelősségem teljes tudatában újra elismétlem azon igazságokat, hogy a felekezetközi békének fentar- tása mindenekelőtt állami érdek és annak biztosítása kormányzati kötelesség. Sérelmet szenvedő egyházunk nem akar a róm. kath. egyházzal hadbaszállani törvényben biztosított viszonossága és egyházi méltósága védelmében. Hanem igenis az államkormánytól jogosan várjuk az állami törvényben biztosított egyházi viszonosság érvényesítését. Nem szádunk perbe a mortalium animos encyklikával s elhallgatjuk szivünk legkeserübb érzéseit afelett, hogy sokan papjaink imádságos áldását átkos szennynek érzik közös zászlóinkon. De igenis, a kormánytól joggal elvárhatja egyházunk, hogy az állam törvényeinek legalább saját hatáskörében érvényt szerezzen. Pedig ez irányban is vannak sérelmeink! Állami iskolákban is tartanak zászlószentelést, melyen tiltakozásunk ellenére mellőzik egyházunkat. Vájjon ezekben az iskolákban a róm. kath. egyház dogmája parancsol-e, avagy az állam törvényei? Levente-mozgalmainkat állami törvény hozta létre s a benne való részvételt (állami törvény teszi mindnyájunkra kötelezővé. Hogyan lehetséges akkor, hogy ezen mozgalmunkban is lépten-nyomon megalázás éri egyházunkat? Számunkra a védekezés is ne-
