Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-10-07 / 38. szám

300.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1928.

molyabban felkészüljünk a védelemre. Itt halálos« komolysággal, vérre megy a küzdelem. A sta-lp tisztika állandó vérveszteségünkről tanúskodik.

Ha valaki a protestánsok táborából felelősségteljes komolysággal szót emel a harc, a harcmodor, avagy a különböző, minket illető pápai körlevelek tartalma, hangija ellen, akkor az türelmetlen, aki szítja a felekezeti viszályt, az nem barátja a kér. testvériségnek, arra átkot kell szórni. Valóban különleges morál kell ahhoz, hogy azt nevezzék gyujtogatónak, akinek házára üszköt vetettek. Meg: kell azonban ezzel az erkölcsi felfogással is barátkoznunk olyanok részéről, akik felsőbb parancsra a feketét is fehérnek kénytelenek mondani, sőt bizonyítani.

Itt krisztusi igazságokat és krisztusi erényeket nem lehet keresnünk.

Nem a türelmetlenség szelleme adja ajkunkra az elégedetlenség szavait, hanem a türelmetlenség hódításainak kényszerű tapasztalása. Megdöbbentő az a bánásmód, amiben ré- szesitenek az ellenfeleink, de megdöbbentő az a tervszerű előretörés, amit olykor hivatott vezéreink naiv asszisztálása, »türelmes« félreállása, sőt olykor a megtévesztő jelszavak előtt váló behódolása folytán tapasztalnunk kell. Tudomásul kell vennünk, hogy betörtek az állásainkba, s az jat veszély fenyeget, hogy felgöngyölítik a frontunkat. Ezt nem lehet csendes nyugalommal néznünk, vagy csupán a bölcs megállapításokkal megelégednünk. Tervszerűen irányított, nagyon határozott -védekező munkát várunk mindenkitől.

A tervszerű irányítást természetesen felülről várjuk. Ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül harcra?(I. Kor. 14. r. 8. v.) A vezérek irányítására minden lelkésznek, felügyelőnek, presbiternek és példájuk nyomán minden hívőnek meg keli tennie egyházáért, mint Krisztus ügyéért a kötelességét; aki ebben nem akar tevékenykedni, arról fájdalommal bár, de le kell mondani.

Nem támadni akarunk, de a magunk, becsületes, mindég támadott igazságát védelmezni. Igazaink védelmében legyünk »türelmetlensége gél« vádolt protestánsok. Minden öntudatos evangélikus embernek van az egyházával szemben is kötelessége ! Marcsek János.

KÜLFÖLD.

— A klerikalizmus Spanyolországban.

Mikor 1923. szeptember 13-án a spanyol hadsereg megbuktatta a parlamenti rendszert, a nemzet egyetlen más osztálya sem örült jobban, mint a róm. kath. egyház. Az ok nyilvánvaló. A spanyol kortez és szenátus, ezek az egészben vagy részben a nép által választott testületek, nem szívesen tűrték a klérus gyakorolta ellenőrzést s nem játszottak a hierarchia kezére. Sőt, vallási és politikai dolgokban valamelyes pártfogásban részesítették a liberális közvéleményt. A kötelező elemi oktatás évek óta törvénybe van iktatva. Hogy a törvényt milyen mértékben ültették át a gyakorlatba, annak szemléltetésére elegendő megemlíteni, hogy Spanyolországban a gyermekek fele semmiféle oktatásban nem részesül. A spanyol nép tömege a legtudatlanabb Európában. Az iskolába járóknak fele olyan iskolákban tanul, amelyek a szerzetesrendek korlátlan hatalmában vannak. Ez azonban nem elégítette ki a papok igényeit. A diktatúra bekö- szöntével a hierarchia, hogy a tanügyet még inkább hatalmába kerítse, azt követelte1, hogy a római katholikus hitoktatás kötelezővé tétessék. Ezt a követelést de la Rambla őrgrófnő hangoztatta a spanyol nők nevében, a jelenlevő főpapok (helyeslésével a Tanácskozó Nemzetgyűlés második ülésében. De nem álltak meg ennél. A római egyház hatalmába akarja keríteni mindazokat az intézményeket, amelyek a nép értelmi életének fejlesztését szolgálják. A közoktatás- ügy fejlesztésére alakult bizottság tekintélyes vállalkozási kedvet mutatott. De a róm. kath. egyház helyteleníti a bizottság törekvéseit és szívós ,ellenállást tanúsít a bizottság neutrális szellemével szemben. Még az egyetemi hallgatók részére létesített hoszpicok is gyanúsak, mert nem állanak teljesen klerikális ellenőrzés alatt. Amikor a közoktatásügyet újjászervező királyi rendelet készült, bizonyos collegiumok részére tervbe volt véve, hogy doktorátust adhatnak. Azonban a vonatkozó szakaszt ügyi fogalmazták meg, hogy ezt a fontos kiváltságot csak két col- légium nyerte el, az egyik az ágostonrendieké, a másik a jezsuitáké. Ezek most versenyre kelnek az állami kollégiumokkal. A vallási türel- messég igen kevés haladást mutat. Szintéi hihetetlen, de úgy van, hogy a Rotary ^egyesületek, az uj jótékonysági, még az állatvédelmi egyesületek is, működésükben akadályozva vannak a klerikális párt nem szunnyadó ellenkezése miatt. A spanyolországi róm. kath. egyház gyanakvással néz minden modern mozgalmat. A Nők Lyceum Klubját, amely a nők társadalmi és intellektuális érintkezésének középpontja, val- lásellenességgel vádolták meg. Egyszóval a pártok jönnek és mennek, de a róm. kath. egyház változatlanul (ellensége marad minden haladásnak a spanyol félszigeten s el van tökélve arra, hogy minden kormányt akaratának és céljának szolgálatába kényszerít. Különös, hogy a nép meg van elégedve ezzel. Ez a legnagyobb bizonyítéka a spanyol klerikalizmus diadalának.

— Olaszország. A római kath. klérusban visszatetszést szült, hogy a Biblia-Tá sulat ügynökei széles körben terjesztik a Bibliát és az Ujtestámentomot. Ennek folytán egy r. kathí. kiadócég kiadja olasz nyelven a teljes Bibliát az apokrifus iratokkal együtt. Az uj fordítás a Vulgata néven ismert latin fordítás nyomán, nem pedig az eredeti héber és görög szöveg nyomán készült.