Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-10-07 / 38. szám

298. EVANGÉLIKUSOK lapja 1028. nem a legkedvezőbb intézkedésekről, nem a ve­gyes házasságok, reversalisok és a gyermekek vallása körüli nehézségekről, — csak rá kell mutatnom, hogy ez időszakban merült fel a református (és evangélikus egyházak egyesítésére való törekvés és kísérlet, akkor állott elő az egyház kormányzatában a világi és lelkeszi hí­vek helyfoglalásának kérdése, továbbá egyhá­zunknak a hosszú küzdelmek alatt való elszegé­nyedése és végül az iskolák hanyatlása. Mind­ezeknek a rendezésére a zsinattartás szüksége is felmerült. Csak a fontosabb körülményekre mutatok rá, hogy ilyképen is kitűnjön, hogy milyen óriási munkát kellett egyháznagyjainknak kifejteni, hogy írendet teremtve az egyház boldogabb jövő­jét megalapozhassák. És" ezekben ai küzdelmek­ben, ezekben a harcokban vette ki a maga részét ócsai Balogh) Péter úgyis mint az; egyetemes egy­ház felügyelője, de mint annak hű fia is. A reformátusokkal tartott közös tanácskoz­ni anyok, az 1791-ben elnöklete alatti protestáns zsinat megtartása és az egyetemes egyház ügyé­nek rendezése óriási munkát, nagy körültekintést igényelt. Ezeknek elintézésében alakul ki Balogh Péter jelentős nagysága. Nagy munkabírással, szeretettel, jósággal, de ha kellett megfelelő határozottsággal dolgo­zott, intézkedett és nyerte meg hazafias és nem­zeti nemes érzületével a lelkeket, sőt még szi­gorú intézkedései is csak kedvező érzületeket váltottak ki honfitársai, kivált pedig egyházbeli testvérei lelkében. Úgyhogy felügyelői működésének vége felé, 1818-ban bekövetkezett halálakor a nyugodt ha­ladás, a békés fejlődést követő, biztató jövő alapjai megvoltak szilárdítva. Ebben rejlik ócsai Balogh Péter munkájának nagy jelentősége. Ez­zel érdemelte ki ev. egyházunk minden hívének háláját, köszönetét. És mi itt ez ünnepélyes pil­lanatban is hálával emlékezünk meg az ő nagy­ságáról és nagyjelentőségű munkájáról. Mindezt pedig végre tudta hajtani, igaz em­beri mivoltából fakadó nemes érzületével, vallá­sos hűsége fakasztotta szeretetéveJ, jóságával. Egykorú honfitársai is ebbeli jeles tulajdonságait emelik ki. Kazinczy mondta róla, hogy »szeren­csés beszélő;... hive a jónak, mindig a jó félért beszél«. Kis János »a sopronyi evangelika gyüle­kezet lelkitanitója, s a Dunántúl való evangéli­kusok superintendense« Pesten, dec. 7-én 1818- ban tartott gyászünnepen a pesti evangélikusok templomában mondott beszédében mondja: »néhai Nagyméltóságu ótsai Balogh Péter urat azon régi nemes famíliában, amelyből szárma­zását vette, mindjárt születésénél fogva az Isteni félelem fogta pártul, az vigyázott reá tsetsemő korában, az őrizte az ifjúságot környékező ve­szedelmek ellen, az vezette a bölcsesség igaz útjára. Nem tsuda, ha a természettől nyert szép tehetségei oly szerencséssen kifejlődtek, és azok­nak gyarapodása mindent felyül halladott, amit felőlié az ő környül állásai között a legmeré­szebb reménység) is Ígérhetett. Ki nem tsudálta benne az érzésnek, képze- lemnek, emlékezésnek, ítélésnek, okoskodásnak szerentsés egyenarányosságban lett tökéletese­dését.« »Mindenkor fellehetett nála találni az engedelmes feleletet, mely a haragnak, felger- jedését elfordítja és azon jóbeszédet, mely jobb az ajándéknál.« Mindezen számos tulajdonságainál fogya megérezni (tudta ama mondás jelentőségét, tamely, szerint, vallásunk, egyházunk erős oszlopa a templom mellett az iskola! Ezért felügyelői mi­nőségében nagy gondot fordított elemi, közép és lelkészképző intézeteinkre, ö volt az első, aki az iskolák fejlesztését, figyelését és működé­sének ellenőrzését az egyetemes egyház felada­tául tűzte ki. Ebbéli törekvéseinek meg is volt a foganatja, mert iskoláink, különösen középiskoláink a »Ratio educationis« követelményeit és az üj val­lási törvények engedte szábadságot megegyez­tetve fejlődtek sikeresen és megálltak a versenyt más iskolákkal. De gondja volt még az iskolák tanulóinak sorsára is és különösen amidőn az akkori devafvátio akadályokat gördített az is­kolák látogatása élé, nagy buzgalommal érő­teremtette azokat a tetemes anyagi eszközöket, amelyek az iskola látogatását megkönnyítették, vagy lehetővé tették. Erről hálávál emlékezik meg a pozsonyi, pesti, besztercebányai és más iskolák története. De bizonyára része volt a meg ma is isko­láinkat támogató Roth-Teleki Johanna féle ala­pítvány létrejöttében is. Egyházunk mindennemű viszonylataiban való gondos és eredményes munkássága már életében és híveinek nagy; szeretetében, mél­tánylásában nyert kifejezést úgy, hogy a sziráki templomban 1818 okt. 18-án »Dicső hamvainak eltakarítása alkalmatosságával«, Kolozsvári Ist­ván vanyarczi eklezsia lelki pásztora halotti ora- tiojában méltán mondhatta róla, hogy Pater evangelicorum in Hungária! De nem folytatom tovább, mert hiszen Balogh Péter nemes lelkületének megfelelően maga mondja végrendeletében, hogy »ha holtt tetemeim felett beszédet tartanak, azok ne le­gyenek hir, trombita, hanem a hallgatók lelki épületekre szolgáljanak.« És mi kívánságát teljesítve itt hamvainak újra való megérdemelt elhelyezésekor hálatelt szívvel tekintünk Istennek kegyelméhez és áld­juk (Balogh Péter munkáját és tisztelettel em­lékezünk meg nemes életéről és igaz emberi mivoltáról. Hálánk kifejezéseként pedig megfogadjuk, hogy róla emlékezve iparkodni fogunk példáját követve, egyházunk és iskoláink javainak öreg­bítésén munkálkodni, amely, törekvésünkre Isten segítségét kérve áldjuk ócsai Balogh Péter em­lékezetét.

Next

/
Thumbnails
Contents