Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-30 / 37. szám
i$2g. 290. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sándor fögimn. igazgató és egyházunknak több más kiválósága. Az ünnepély a Lutheránia által énekelt »Áldjad én lelkem az Urat« zsoltárral kezdődött, melynek elhangzása után Ormai János buffalói lelkész állott fel szólásra. »Ha az amerikai magyarság és;Amerika hivatalos körei szívesen látták a (hazai zarándokokat« — mondotta többek között, — »annál inkább szivükbe zárták és kebelükre ölelték az amerikai evangélikusok a hazai égy házegyetem képviselőjét, Kapi Béla püspök urat, aki midőn közöttünk megjelent, megerősítette és szorosabbá tette azt a kapcsolatot, amelyet a már korábban Amerikában járt D. Raffay Sándor püspök ur megkezdett és szerződéskötéssel megpecsételt. Az amerikai egyház, felhasználva az alkalmat, melyet magyarországi utam kínált, megbízott, hogy tolmácsoljam szeretetteljes üdvözletét.« Ezután Ormai János felolvasta Knubel elnöknek az egyetemes egyház felügyelőjéhez, a püspökökhöz, lelkészekhez, az egyetemes egyház tisztviselőihez és minden tagjához intézett üdvözletét, úgyszintén a Board of American Missions üdvözlő iratát is. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő válaszolt az üdvözletekre. Az üdvözletekből — mondta az egyetemes felügyelő — kettős üzenet szól: az evangélikus hittestvéreknek és a magyarnak. Mindkét üzenet biztatást jelent egy szebb és boldogabb jövendőre. A kölcsönös rokonszenv jelenti az alapot, amelynek kimélyi- tése terén érdemieket szereztek dr. Raffay Sándor és Kapi Béla püspökök. Különösen jól esik az üdvözlésben kifejezésre jutott testvéries megértésen alapuló összetartozandlóságnak érzete egy hatalmas nemzet fiaival. Az összetartozandóságnak tudata erőforrást képez, hogy a sorscsapásokat emelt fővel viseljük, s alkotó munkára serkent a boldogabb jövő előkészítésére. Felkérte Ormait, hogy adja át uj hazája egyházának, amelyhez szerződés szálai kötnek, az óhaza üdv- és áldáskivánságiait. Az Erős Vár eléneklése után D. Raffay Sándor püspök mondott beszédet. Elmondta, hogy 1914-bem, (almikor odakint járt, Filadelfiában, a Mount Erie szemináriumban Sehmauck vezette azt a gyűlést, amelynek tárgyalásai a szerződés megkötésére vezettek. Azóta mi szegényebbek lettünk, mert híveink kétharmad részét elvesztettük; az amerikaiak gazdagabbak lettek, mert a General Council ma már a United Lutheran Church of America, amelyben 48 szinodus egyesült és igy, az amerikai evangélikus egyház az egyesülésnek olyan folyamatát éli, amelynek mindnyájunk lelke csak örülni tudhat. Hiszi, hogy megéljük azt az örömöt is, hogy az amerikaiak is legyetemes egyházzá szervezkednek. Azzal köszönti az amerikai egyház képviselőjét, hogy amikor ők ránk gondolnak és velünk jót tesznek s hozzánk közelednek és elküldik szivük szeretetét és együttérzését, ez nekik öröm és boldogság, mert adhatnak; nekünk pedig vigasz és biztatás, mert kapunk tőlük azt, amit senki mástól a világon: megértést, segítő készséget, cselekvő szenetetet. Az evangélium közös .szere- tete és szolgálata egyesit bennünket minden távolságon keresztül. D. Raffay Sándor püspök beszéde után * Kuthy Dezső egyetemes főtitkár felolvasta Ge- duly Henrik püspök üdvözlő levelét. Családi gyászeset miatt a püspök nem jelenhetett meg az ünnepélyen. Ezek után Ormai János tartott előadást az amerikai lutheranizmus helyzetéről, különös tekintettel az amerikai magyar evangélikus egyházakra. 1918 november 15-én egyesültek a General Synod, a General Council és a United Synod of South, s az ebből az egyesülésből támadt egyház neve United Lutheran Church of America, Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház. Az egyesült egyháznak elnöke 1918 óta Knubel F. H., titkára Scherer M. G., pénztárosa Miller E. C. Az egyesült egyháznak van 3975 szervezett gyülekezete, 3143 lelkésszel. Van 13 szemináriuma, 14 college, 5 junior college, 8 akadémia, tehát összesen 40 tanintézet; ezenkívül kórházak, árvaházak, menhelyek stb. Részletesebben ismertette azután Ormai a magyar evangélikusok helyzetét. Magyarországból az amerikai kivándorlás a szabadságharc leverése után öltött először nagyobb arányokat, azután a kilencvenes években kezdődött újból. Igen nagy kár és veszteség származott egyházunkra abból, hogy amikor a német és tót evangélikusoknak, a magyar római katolikusoknak és a reformátusoknak már lelkészeik és szervezett gyülekezeteik voltak Amerikában, a magyar evangélikusokkal senki sem törődött; ezeket a reformátusok karolták fel és a református egyház templomainak felépítéséhez az evangélikus magyarok igen tekintélyes részben járultak hozzá. 1907-ben ment ki Rúzsa István felavatott lelkész a saját elhatározásából Clevelandiba, ő azután igen sokat segített azokon a lelkészeken, akik utána mentek ki, s szép egyházszervező munkát is végzett több helyen. Magyarországi lelkészt oklevéllel csak két amerikai maigyar ev. lelkész bir: Ormai János és Stiegler Ernő, a többiek Amerikában szerezték oklevelüket. Jelenleg kilenc gyülekezetünk van, ezek közül három (Cleveland, Detroit és New Brunswick) önálló, a többi hat még ma is segélyre szorul. Kapi Béla püspök köszönte meg Ormainak az előadást s az ünnepséget bezáró szavaiban hangsúlyozta, hogy az amerikai egyház üdvözlete a szív szolidaritásának felénk áradó sugárzása. Minket — mondotta a püspök — Kossuth Lajos történelmi nagyságán keresztül szeretnek és becsülnek. Csak egy szabadság van, amit Isten az ember méltóságában ad meg; és ez az egy méltóság a politikai téren politikai szabadságot teremt, az erkölcsi vonalon pedig elvezet a lelkiismereti szabadság teljességiéhez, amely