Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-09-30 / 37. szám

i$2g. 290. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sándor fögimn. igazgató és egyházunknak több más kiválósága. Az ünnepély a Lutheránia által énekelt »Áld­jad én lelkem az Urat« zsoltárral kezdődött, melynek elhangzása után Ormai János buffalói lelkész állott fel szólásra. »Ha az amerikai ma­gyarság és;Amerika hivatalos körei szívesen lát­ták a (hazai zarándokokat« — mondotta többek között, — »annál inkább szivükbe zárták és ke­belükre ölelték az amerikai evangélikusok a hazai égy házegyetem képviselőjét, Kapi Béla püspök urat, aki midőn közöttünk megjelent, megerősítette és szorosabbá tette azt a kapcso­latot, amelyet a már korábban Amerikában járt D. Raffay Sándor püspök ur megkezdett és szerződéskötéssel megpecsételt. Az amerikai egyház, felhasználva az alkalmat, melyet ma­gyarországi utam kínált, megbízott, hogy tol­mácsoljam szeretetteljes üdvözletét.« Ezután Or­mai János felolvasta Knubel elnöknek az egye­temes egyház felügyelőjéhez, a püspökökhöz, lelkészekhez, az egyetemes egyház tisztviselőihez és minden tagjához intézett üdvözletét, úgyszin­tén a Board of American Missions üdvözlő ira­tát is. Báró Radvánszky Albert egyetemes fel­ügyelő válaszolt az üdvözletekre. Az üdvözletek­ből — mondta az egyetemes felügyelő — kettős üzenet szól: az evangélikus hittestvéreknek és a magyarnak. Mindkét üzenet biztatást jelent egy szebb és boldogabb jövendőre. A kölcsönös rokonszenv jelenti az alapot, amelynek kimélyi- tése terén érdemieket szereztek dr. Raffay Sándor és Kapi Béla püspökök. Különösen jól esik az üdvözlésben kifejezésre jutott testvéries meg­értésen alapuló összetartozandlóságnak érzete egy hatalmas nemzet fiaival. Az összetartozandó­ságnak tudata erőforrást képez, hogy a sors­csapásokat emelt fővel viseljük, s alkotó mun­kára serkent a boldogabb jövő előkészítésére. Felkérte Ormait, hogy adja át uj hazája egyhá­zának, amelyhez szerződés szálai kötnek, az óhaza üdv- és áldáskivánságiait. Az Erős Vár eléneklése után D. Raffay Sán­dor püspök mondott beszédet. Elmondta, hogy 1914-bem, (almikor odakint járt, Filadelfiában, a Mount Erie szemináriumban Sehmauck vezette azt a gyűlést, amelynek tárgyalásai a szerződés megkötésére vezettek. Azóta mi szegényebbek lettünk, mert híveink kétharmad részét elvesz­tettük; az amerikaiak gazdagabbak lettek, mert a General Council ma már a United Lutheran Church of America, amelyben 48 szinodus egye­sült és igy, az amerikai evangélikus egyház az egyesülésnek olyan folyamatát éli, amelynek mindnyájunk lelke csak örülni tudhat. Hiszi, hogy megéljük azt az örömöt is, hogy az ameri­kaiak is legyetemes egyházzá szervezkednek. Az­zal köszönti az amerikai egyház képviselőjét, hogy amikor ők ránk gondolnak és velünk jót tesznek s hozzánk közelednek és elküldik szivük szeretetét és együttérzését, ez nekik öröm és boldogság, mert adhatnak; nekünk pedig vigasz és biztatás, mert kapunk tőlük azt, amit senki mástól a világon: megértést, segítő készséget, cselekvő szenetetet. Az evangélium közös .szere- tete és szolgálata egyesit bennünket minden tá­volságon keresztül. D. Raffay Sándor püspök beszéde után * Kuthy Dezső egyetemes főtitkár felolvasta Ge- duly Henrik püspök üdvözlő levelét. Családi gyászeset miatt a püspök nem jelenhetett meg az ünnepélyen. Ezek után Ormai János tartott előadást az amerikai lutheranizmus helyzetéről, különös te­kintettel az amerikai magyar evangélikus egy­házakra. 1918 november 15-én egyesültek a General Synod, a General Council és a United Synod of South, s az ebből az egyesülésből tá­madt egyház neve United Lutheran Church of America, Amerikai Egyesült Lutheránus Egy­ház. Az egyesült egyháznak elnöke 1918 óta Knubel F. H., titkára Scherer M. G., pénztárosa Miller E. C. Az egyesült egyháznak van 3975 szervezett gyülekezete, 3143 lelkésszel. Van 13 szemináriuma, 14 college, 5 junior college, 8 akadémia, tehát összesen 40 tanintézet; ezen­kívül kórházak, árvaházak, menhelyek stb. Rész­letesebben ismertette azután Ormai a magyar evangélikusok helyzetét. Magyarországból az amerikai kivándorlás a szabadságharc leverése után öltött először nagyobb arányokat, azután a kilencvenes években kezdődött újból. Igen nagy kár és veszteség származott egyházunkra abból, hogy amikor a német és tót evangéliku­soknak, a magyar római katolikusoknak és a reformátusoknak már lelkészeik és szervezett gyülekezeteik voltak Amerikában, a magyar evangélikusokkal senki sem törődött; ezeket a reformátusok karolták fel és a református egy­ház templomainak felépítéséhez az evangélikus magyarok igen tekintélyes részben járultak hozzá. 1907-ben ment ki Rúzsa István felavatott lelkész a saját elhatározásából Clevelandiba, ő azután igen sokat segített azokon a lelkészeken, akik utána mentek ki, s szép egyházszervező munkát is végzett több helyen. Magyarországi lelkészt oklevéllel csak két amerikai maigyar ev. lelkész bir: Ormai János és Stiegler Ernő, a töb­biek Amerikában szerezték oklevelüket. Jelen­leg kilenc gyülekezetünk van, ezek közül három (Cleveland, Detroit és New Brunswick) önálló, a többi hat még ma is segélyre szorul. Kapi Béla püspök köszönte meg Ormainak az előadást s az ünnepséget bezáró szavaiban hangsúlyozta, hogy az amerikai egyház üdvöz­lete a szív szolidaritásának felénk áradó sugár­zása. Minket — mondotta a püspök — Kossuth Lajos történelmi nagyságán keresztül szeretnek és becsülnek. Csak egy szabadság van, amit Isten az ember méltóságában ad meg; és ez az egy méltóság a politikai téren politikai szabad­ságot teremt, az erkölcsi vonalon pedig elvezet a lelkiismereti szabadság teljességiéhez, amely­

Next

/
Thumbnails
Contents