Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-16 / 35. szám
276. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. Az énektanításnak ilyen módom való felkarolása a tulajdonképeni helyes megoldástól igen távol áll, mert nem mondható helyes pedagógiai elvnek az, ha a tanulók összessége helyett ;csak légy kis csoport Vesz részt a rendszeres és állandó énektanításban. Természetes, hogy ez a kis csoport csak alkalomszerű tevékenységet tud kifejteni és ennek megfelelően alakul ki azután a felmutatott eredmény is. Protestáns középiskoláink közül az ág. hi tv. cv. intézetek azok, amelyeknek énektanítása messze elmarad a református intézetek mögött. Igen szomorú jelenség, hogy a nagy reformátor, Luther egyházának iskolái énektanítás tekintetében második helyre kerültek. Luther irataiban az (éneket mindenütt magasztalja és buzdítja a tanítóságot, hogy az éneket, különösen pedig az egyházi éneket behatóan tanítsák. Igen helyesen jegyzi meg Payr Sándor egyetemi tanár az Evangélikusok Lapja »Egyházi énekügyünk aktuális kérdései« címén (Ev. Lapja XIII. évf. 38—39. szám 1927.), hogy zenei tekintetben az evangélikus egyház nem áll a református egyház mögött s én is úgy hiszem, hogy közös akarattal és fokozott buzgalommal vissza is tudnék szerezni mindazt, amit időközben elvesztettünk. Az lág. hitv. ev. középiskolákban az énektanítást rendszerint nem szakember végzi; aki valamit ért a muzsikához, azt a tanári kar mindjárt alkalmasnak Ítéli énektanításra s a fenntartó testület ezt a vállalkozást örömmel fogadja. Ezzel a ténykedéssel jól rosszul elvégzi az énektanítás szakszerű megoldását. Nem úgy a református intézetekben. Ott már sokkal jobban és okosabban valósult meg az az elv, hogy az énektanítás képzett szakemberek kezében legyen s ezek — csak néhány intézet kivételével — a követelményekhez képest behatóan foglalkoznak tárgyukkal. Már ebből a megállapításból is észrevehető, hogy miért nem ál az énektanítás az ág. hitv. ev. intézetekben azon a színvonalon, amelyen állania kellene. Az óraszámot vizsgálva, igen nagy különbséget lehet tapasztalni az evangélikus és református intézetek között. Az evangélikus intézetekben az énektanítás heti 2—10 óra között iningadozik. A többség azonban öt és ennél kevesebb óraszám között mozog;, csak ritka és kivételes esetnek tekinthető az, ha a heti óraszám a tizet eléri, esetleg meghaladja. Nyilvánvaló, hogy ilyen alacsony óraszám mellett műéneket és még hozzá egyházi éneket eredményesen (tanítani nem igen lehet. A jövőben a sikeres énektanítás érdekében elsősorbon több óraszámot kell felvenni az óratervbe. Már egyházi autonómiánk, de még inkább az egyetemes egyház közgyűlésén történt énekügyi hatáorzathozatil értelmében az evangélikus középiskolák igazgatóinak jobban kellene megszivlelniök az énekoktatás ügyét, tekintet nélkül minden egyéni véleményre. Az egyetemes egyházi közgyűlés kimondta, hogy a felső osztályokban is taníttassák az éneket heti 1—1 órában. Ez azonban — úgy látszik — csak szerény óhaj marad. Az olvasást és írást évek hosszú során át heti több órában gyakorolják a növendékek, mig elérik azt a fokot, amikor folyékonyan olvasni és hiba nélkül írni tudnak. Hogyan lehetséges eredményes és szakszerű énektanításról beszélni, amikor nincs alkalom az énekhangokat ábrázoló hangjegyek megismerésére, azok begyakorlására és alkalmazására? Hogyan lehetséges eredményes énekkarokat összeállítani, ha az énekkarban szereplő növendékek előzetes gyakorlatot szerezni nem tudnak? Az előzetes gyakorlat nem történhetik a karének gyakorlására előirt időben, mert ezt már előbb az egyes osztályok részére biztosított órákban kellene megszerezni. A karének részére szánt órákon csak a karénekkel kapcsolatos dolgokkal kell foglalkozni. Az énektanítás kérdése igen távol áll még a helyes megoldástól, midőn a inövendékcknek csak egy kis része a rendszeres és állandó énektanulás helyett csak alkalomszerű tevékenységet tud kifejteni. Aszód Haberehrn Gusztáv Adolf. (Folytatjuk.) Hofacker Lajos. 1828 f 1928. IV. De ép azért, mert mély bepillantása volt a saját megromlott természetébe, mélyebben nyílt fel előtte az evangélium, a Golgothán megszerzett váltság ereje. Az emberi romlottság kétségbeejtő szakadékaira aláhajolni látta folyton a kegyelmet. Valami csodálatos, mentő szeretetet, amely mindent legyőző hatással lesz úrrá végül az emberen. A váltság sohasem lett számára szürke elméletté, egy iskola szokott dogmájává. Megmaradt folyton újnak, folyton csodálatba ejtőnek, folyton kegyelemnek: a leglehetetlenebb helyzetben az egyetlen lehetséges megoldásnak. Folyton abban a pillanatban időzött, mikor az adós szolgának a 10.000 talentum elengedtetett. Az első szolgálati időszakból mégi két mozzanatot kell kiemelni. Az egyik a beteglátogatások, a másik a körlevelezés. Amannál meglep bennünket higgadtságával. A fel nem ébredt lelkekkel szemben igen csendes, tapintatos. Vár, mig az Ur megnyit valamit. De ha valakinél az Ur már elkezdte a munkát, azzal szemben határozottan lép fel, hogy ne maradjon félúton a lélek. Nemcsak adni megy a betegágyakhoz, hozni is. A kcrievelezés lelkészek között ezidőben nem volt ritka dolog. Ma az egyházi újságok korában sem járt le még ezeknek ideje. Baráti levelezés Isten Országa munkásai közt ma is olyan dolog, ami nagy áldással jár. Alkalmat ad lelkipásztorok lelki közösségére, amire oly felmérhetetlen szükség van. Egy ily levelező- kör alakult ki már az első szolgálati idő alatt
