Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-09-02 / 34. szám
268. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. azzal az érveléssel lehetne, hogy az u. n. világi bírák nem alkalmasak arra, hogy a lelkészeknek vétségeit elbírálják. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét. Az Egyházi Alkotmány 324. §-a kilenc pontban sorolja fel az egyházi tisztviselők egyházi vétségeit; a kilenc pont közül csak egyetlenegy van olyan, amelynek helyes megítélését »laikustól« talán nem lehetne várni: a kilencedik, amely azt mondja, hogy egyházi vétséget követ el azon egyházi tisztviselő, aki egyházunk hitvallásával ellenkező tant hirdet. Megtörténhetik ugyanis, hogy az illető bíró' nem járatos .annyira a dogmatikában, hogy valamely tanításról meg tudja állapítani, mennyiben ellenkezik az egyházunk tanításával. De bizonyos, hogy a lelkiismeretes bíró, mielőtt leülne Ítélkezni, iparkodni fog tájékozódást szerezni, és tud is szerezni, tehát ez a pont is elesik. Ellenben egyházunknak egész szellemével ellenkezésbe jutnánk, ha a lelkészeket kizárólag lelkészek bíráskodása alá helyeznénk. A bíráskodás és ítélkezés az egyháznak joga és kötelessége, az egyházat pedig a hívők alkotják. A lelkész nem rrias, mint a hívők közösségének egyik tagja, akinek van elhíváson alapuló külön funkciója, de ezt a funkciót az egyház megbízásából végzi, s azért az egyháznak felelős. Mihelyt felelősséget más fórum elé utaljuk, s vétségeit kivesszük a rendes egyházi bíróság hatásköréből, azonnal átcsúsztunk a római katholicizmus talajára és menthetetlenül következnek mindazok a visszaélések, amelyek miatt őseink otthagyták a római kat- holikus egyházat. Principiis obsta! Vestigia terrent! A Theologusok Oithoiának berendezése. Közöltük annak idején lapunk olvasóival az örvendetes h'rt, hogy Isten kegyelméből junius 17-én a Theologusok Otthonának az építkezése megkezdődött. A munka azóta szakadatlanul és szorgalmasan folyik s igy minden okunk megvan remélnünk, hogy a tél beállta előtt a munka javarésze be is fejeződik s tavaszra csak annak aprólékosabb és kényesebb része marad. Ha ez a reményünk megvalósul, akkor tavasszal — talán még május elseje e’őtt — be is költözködhet ifjúságunk az uj Otthonba. De épen mert hála Istennek már ennyire jutottunk a Theol. Otthon építkezésével, arra kell gondolnunk, hogy hogyan is fogjuk majd azt megfelelőképeti berendezni? Nagy gondot o oz egyebek mellett a fűtés kérdése is. A tervek eredetileg úgy készültek, hogy az Otthonban központi fűtés lesz, utóbb azonban meg kellett barátkozni azzal a gondolattal, hogy egyelőre kályhafűtésre rendezkedünk be, de utóbb áttérhetünk minden nehézség nélkül a központi fűtésre, ha a pénzügyi lehetőségek megengedik. Magától értetődik, hogy sokkal olcsóbb lenne, ha most rendezhetnénk be a központi fűtést, mintsem utólag, mert az utóbbinál némi rombolás természetszerűleg elkerülhetetlen. Épen ezért kívánatos lenne, ha minél többen adakoznának még az Otthon építkezésére: hátha lehetséges lenne még a központi fűtést is berendeznünk!.. A fűtés kérdésének — ha igy, ha úgy — most már el kell dőlnie, ahoz azonban, amit alább szándékszunk kérni, az kell, hogy az a szereteb mely lehetővé tette az: Otthon fö’épülését, tovább is támogató, cselekvő szeretet maradjon. Nem kisebb dologra gondolunk ugyanis, mint arra, hogy a Theologusok Otthonában meglegyen Magyarország térképe, mely szemléletesen tüntesse föl az evang. egyházközségeket, es per ességeket, egyházkerületeket s az egyház intézményeit, ezenfelül azonban láthatók legyenek az Otthon különféle szobáiban az összes magyar- országi evang. templomok, iskolák, szeretet-in- tézmények, egyházi nevezetességek stb, ha lehet festményekben, ha pedig igy nem lehetne, fényképfelvételekben. Hadd lássa a Theol. Otthonban felnövekvő theologus nemzedék — anyaszentegyházunk jövendő lelkész! kara — napról napra: hol s milyen templomai, iskolái stb. vannak egyházunknak. S Isten kegyelméből talán benépesithetjük a Theol. Otthon szobáinak falait egy evang. egyházi arcképgyűjteménnyel is, hadd lássák theologusaink: kik voltak anya- szentegyházunk építő munkásai, áldozatos támogatói ! Jól esik remélnünk, hogy a Theol. Otthon berendezkedésének ezt a részét nemcsak hivatalos egyházi íestületeink fogják megéltöleg felkarolni, de támogatni fogja azt anyaszentegyházunk híveinek egész serege. Ide vonatkozó kérésünkkel majd annak idején fel fogjuk keresni egyházunk illetékes tényezőit, azonban legyen szabad őket már ez úttal is arra kérni: legyenek szívesek ezt a tervünket magukévá tenni s annak meg valósításában segítségünkre lenni. Legyenek szívesek közre működni abban, hogy a Theologusok Otthona ilyen beszédes képtárrá legyen, mely figyelmeztet, buzdít, lelkesít és hálára indit. S itt hadd forduljunk kérésünkkel festőművészeink, rajztanáraink jószivéhez: ne lássák csekély dolognak egy-egy evang. templom, iskola, árvaház stb. megfestését, de tekintsék szent megbízatásnak, egyházépitő munkának; boldogok lennénk, ha megértenék a föntebb intenciót s alkotásaikkal gazdagítanák a Theologusok Otthonát s általa evang. egyházunkat. Föntebb az evang. egyházunkban ható s áldásosán működő szeretetre hivatkoztunk, — bizunk abban, hogy ez a szeretet tud majd gondoskodni a Theologusok Otthonának berendezkedéséről is, bizunk abban, hogy ez a szeretet oly tanulságos és beszédes képtárrá teszi az Otthont, mint aminőnek álmodjuk. Legyen ezen a szereteten a kegyelmes Isten gazdag áldása! Dr. Deák János.
