Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-08-19 / 33. szám
vitii Mi evane'"ányj-ut i lel kész j hivatal Budapest. 928. augusztus 19. 33. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Szerkesztőséi: LÉBÉN Y (Moson a.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konvent-épfllel. Riadja: I LUTHER-SZ0YETSÉG. Postatakarékpéoztárí csekkszámla: 1290. Ilapitstta: DR. RIPFIY SálOOR püspök. Sscrk«uM»*rt UU16» NÉMETH KÁROLY «spares. Meiielenik hetenként euvszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 6 P. 40 (ill., léiévre 3 P 20 KIU neiyedévre 1 P. 60 (ÜL Eov szám 16 (Hl Hirdetési árak aeieivezés szerint. Isten kegyelme. „Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok1. Kor. 15, 10. »Nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogánvok engedelmességére, szóval és tettel, jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által«; igy ir az apostol a rómabeliekhez. Az Isten kegyelmét ó a Krisztusban nyerte el, aki mint élő Ur életének ereje és vezére lett. Egyházunk tanítása a kegyelmi eszközökről, amelyek által adatik a kegyelem és a Szentlélek, akkor kerül helyes megvilágításba és összefüggésbe, ha mindig szem előtt tartjuk, hogy az Istennek üdvözítő kegyelme a Krisztusban jelent meg minden embernek, s minden más eszköz csak úgy közvetíti a kegyelmet, ha benne a Krisztus adja önmagát. Rajta kívül nincs kegyelem, s ahol kegyelem van, ott Krisztus is jelen van. Sok tértantól mentes maradt volna a kereszténység, ha az isteni kegyelemnek a Krisztussal való kapcsolatát nem homályositotta volna el és nem zavarta volna meg a száraz, a hitélettől elszakadt dogmatizálás s az egyházban hamar fellépett papi uralom. Soha nem érvényesülhetett volna az a hierarchikus tanítás, hogy a szentségek ex opere operato hatékonyak, ha a kereszténység tudatában marad Krisztus egyedülálló erejének a kegyelem közvetítésében. Soha nem léphetett volna fel senki azzal az igénnyel, hogy ő Krisztusnak földi helytartója, hogyha a keresz- tyénség nem feledte volna el, hogy a Krisztus mint élő és erős Ur híveivel van. Soha nem keresett volna az isteni bünbocsánatot szomjuhozó lélek a Krisztus mellett más közbenjárót, ha hűségesen ragaszkodik ahhoz a főpaphoz, aki állandóan könyörög érettünk. Az isteni kegyelem elválaszthatatlan Krisztus személyétől s a Krisztus személye által lesz a kegyelem az ember egész lelki világát ujjá- teremtő életerővé. »Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok.« Ezek a szavak hitvallás a kegyelem hatalmáról, éppen úgy, mint ahogyan megnyilvánulása az őszinte alázatnak. Ez a hitvallás arról tesz tanúságot, hogy az Istennél semmi sem lehetetlen, s arról is, hogy a/ ember a maga erejéből tehetetlen. Csak ha az ember előtt feltárulnak élete titkos kamrái és életerejének forrásai; csak ha megnyittatnak szemei mélyen elrejtett titkok meglátására, csak ha ráeszmél létének gyökereire, akkor tudja elmondani az apostol szavait: mindent, ami vagyok, Istennek köszönhetek. S ez a legbensöbh életmeggyözödés képesít arra, hogy minden álszerénységtől menten mutassunk arra a munkára, amit az Isten általunk végez e világban. Miként az apostol is megállapítja, hogy többet munkálkodott, mint mások, de nem ó, hanem által i Istennek kegyelme. Magi az apostol tudja legjobban, hogy milyen ember- fölötti az a hatalom, amely megragadta; az egyház üldözőjéből Krisztus apostolává tette s végbevitte azt a nagy átalakulást, amely uj emberré, u> teremtménnyé formálta. Az értelem számára hozzáférhetelen erő hatott benne, de ez az erő személyes erő volt, mint ilyen uj személyiséget, vagyis uj élettartalmat és uj életcélt adott neki. Ennek az uj személyiségnek súlypontja Krisztus, akitől a tartalmat és erőt is állandóan kapja s akinek hatalmában van anélkül, hogy a Krisztus igáját kívülről jövő s önmagától idegen kényszernek érezné. Él, de nem ő, hanem a Krisztus él benne. Mélységes miszticizmussal érzi, hogy Krisztus lefoglalta és áthatotta egész lényét. A kegyelem körülfogja és betölti. Nem szabad azt gondolnunk, hogy az apostol nagy tapasztalata az isteni kegyelem ujjáte- remtő hatalmáról egyedülálló, meg nem ismétlődő esemény a kerésztyénségben. Sőt, minden jó keresztyén eleven példája annak, mivé bírja tenni az isteni kegyelem azt, aki engedelmeskedik a mennyei látásnak, kiengesztelődik Istennel s pásztorának, vezérének, Urának fogadja el a Krisztust. Pál apostol magát a legnagyobb
