Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-08-05 / 32. szám
254. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. tott az ő érte is megfeszített és feltámadott Megváltó megismerésére. Emellett az egyéni és közösségi lelki élet ápolása juttatta őt oly gyors fejlődéshez, hogy hónapok alatt mélyebben behatolt a Golgotha-i kegyelem csodás kincseibe, mint mások évtizedek alatt. Kitartó és örvendező imaéletet élt. Beült tüblngai iparosok és szőlőművesek, majd hasonló gondolkozásu theológus társai közé, a lelki közösségben nagy áldásokat vett s egyben terjesztett. Ha vonzó volt a hit nélkül élő Hofacker fénye, még inkább az volt a hivő Hofackeré. Mindenki megérezhette, hogy halálos komolyan veszi az Igét. Fellépése nem volt erőszakos. Knapp egyszer Bee- thoven-keringőt játszott a zongorán. »Igen, csak játszd nyugodtan, — mondta — mig egyszer majd ebből is eleged lesz!« Pár szó, s a benyomás, amit keltett, mégis mélyebb volt, mintha valaki félórán át beszél a világ hiábavalóságáról. Neki magának azonban még nagy belső utat kellett megtennie. Nem volt lelki vezetője. Az épületes bibliaórákon reszt vettek ugyan egyetemi tanárok is, de nem lehettek segítségére a sokkal több lelki tapasztalatot igénylő s a megszentelődés leggyakorlatibb kérdései közt vívódó Hofackernek. Újjászületést és teljes megszentelődést, az Ö-Ádám halá!át s az uj feltámadását, a világtól, való elválasztottságot s az Istennel való egyesülést akarta átélni s nem volt senki, aki az üdvrend kérdéseiben közvetlen átélés alapján tanácsolhatta volna. Olvasmányai folytán egy darabig Bőhme Jakab hatása alá kerül. Az egészségtelen hatás alól még theológus éveiben felszabadulva, tanulságul vitte: hogy az Igét a maga együgyü jelentésében kell felfogni s rajta egy hajszával sem szabad túl menni. Szívesen foglalkozott a régi theológusok, Bengel és Őtinger irataival, de lelki élete problémáinak megoldásához, Isten más eszközökről gondoskodott. S ez volt az ő betegsége. Első betegség és szolgálat. 1820. augusztusában, egy forró déli órán napszurást kap. Összeesik az utcán s egy villámhárító vasában feje súlyosan megsebesül. »Látod, ez aztán egy derék viruló férfiú, neked is ily erős szervezetr elenne szükséged1!« Pár pillanattal előbb ezzel a gondolattal lépdelt el mellette egy barátja. Megrázólag hat rá, amint most szétterülve látja a földön. Olyan volt, mint egy prédikáció a földi szépség s erő pára voltáról. Nagy hatással volt az eset egy másik barátjára is, akinek egy órával előbb ezt mondta: »Ón, igen, ha valakinek bármely időben nincs kapcsolata a Megváltóval, nagyon rosszul járhat.« — E kapcsolat alapján lett áldássá betegsége elsősorban neki magának. Valóban igyekezett annak minden óráját az ő dicső Megváltójával élni át. Segítségére volt ebben édesanyja is, aki a súlyos agyrázkódásban legyengült fiú ápolására Tübingába jött. Hofacker minden zúgolódás nélkül, egészen elfoglalta azt a helyet, amely a betegágyat áldássá teheti. Megbarátkozott a témával, melyet egy ének versben talált: »Leiden ist jezt mein Geschäfte, Leiden ist mein Gottesdienst.« Hogy mennyi megvilágosodást és tisztulást jelentett ez az idő, sajihető abból, mit később egy barátjának ir: »A gyakorlati élet sokkal jobb iskola, mint minden kegyes összejövetel. Egy csepp szenvedés többet vihet végbe, mint száz jó szó és szabály.« Betegágya már az első betegségben sok áldást jelentett mások számára. Rendkívül nagy szeretettel telt meg a lelkek iránt s éleslátással, hogy tudja számukra megszólaltatni azt, ami a lelki süketséget megtöri. A számos látogató közt volt az a barátja, aki megtérése folytán kerülte őt. A betegágyon illőnek találta mégis felkeresni. De hogy az esetleges lelki támadásoknak elejét vegye, magával vitte Jean Paul könyvét. Felolvasta a Herderről szóló dicséretet várva, hogy ez a kissé »pietisztikus« barátnak szivét is megejti. De az csendes mosollyal igy felelt: »Kedves Barátom! Ez mind nagyon szép és Kiemelő lenne, ha Herder maga is nem lett volna csak egy szegény bűnös.« »Ej, Hofacker — tört ki a látogató— hogy beszélhetsz ily prózailag?« »Hagyja kedves Magiszter most már Hérdért« — szólt közbe az anya. »Lássa milyen nyomorúságban vagyunk, nyújtson fiamnak most valami jobbat. Olvasson nekünk valamit a Jelenések könyvéből«. (Folytatjuk.) Tanintézeteink 1927-28. évi értesítői. (Folytatás.) 7. A nyíregyházai Kossuth Lajos reál- gimnázium értesítőjét dr. Vietorisz József igazgató szerkesztette. Horatius »Ars poetica«-jának az igazgató által az eredeti versmértékben készített műfordítását közli első helyen. Kegyeletes szavakkal emlékezik meg Bogár Lajos h. felügyelőről, az intézet kormányzó tanácsának elhunyt tagjáról. Dr. Vietorisz József igazgató nyugdíjaztatok, helyére ideiglenesen Teltsch Kornél nevezték ki. Ifjúsági egyesületek: Gyámintézet, bevétele 39.54 P; Filléregylet szegény tanulók segélyezésére, bevétele 100.41 P; Bes- senyei-önképző kör 95 taggal; Br. Eötvös L. természettud. kör 43 taggal; Mathematikai szeminárium 8 taggal; Ének- és zenekör 92 tagú vegyeskar, 12 tagú zenekar; Szabolcs cserkész- csapat 63 taggal; Sjaortkör, amelynek tőrcsapat a budapesti orsz. versenyen második helyre került; Sakk-kör 87 taggal; Gyűjtő egyesület 49 taggal. Jó tanulók jutalmazására alapítványi kamatokból és adományokból 1046.40 pengőt fordított az intézet. Tanulták száma 421 nyilv., és 25 magántanuló, akik közül evaingélikus<,9ó.
