Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-07-29 / 31. szám
1928. EVANGÉLIKUSOK LAPJA _____ ______ 245 tánc , érzéki kicsapongások járultak s járulnak. Az egy Istent hivő zsidóság istentiszteletének lényege is az áldozás volt, amelyhez Dávid idejében a fenkölt érzelmekkel s eszmékkel teljes zsoltárok éneklése járult. A paganismus terjedésével azonban az istentiszteletek a zsidóknál is teljesen pogány formát vettek fel. A keresztyén istentisztelet ezzel szemben a legtisztább lelki áldozat: Istennek lélekben és igazságban való imádása. Mert Isten lélek s hozzá csak a mi lelkünk által közelíthetünk, vele csak a mi lelkünk által érintkezhetünk, amely lélek az Istenség része. Igen, lélekben és igazságban! Lelkünk tudja és érezze, amit ajkunk mond és legyenek szivünk érzelmei, ajkunk beszédei igazak, ószinték. A nyilvános istentiszteletben épen emiatt a fundamentalis elv miatt hangsúlyozzuk a Szent írással együtt az anyanyelv jogát és helytelenítjük a róm. kath. egyház és egyéb egyházak (görögkeleti) rendjét, nemcsak azért, mert a misében visszatértek a Jézus előtti áldozati kultuszra, tehát az élettelen formalismus- ra, hanem a latin s a hívek által nem értett idegen nyelvek használata miatt is, amely körülmény miatt az istentisztelet nem történhet »lélekben és igazságban» s lefolyásában lényegében tényleg nem lehet más az, mint opus opera- tűm, üres, szépen előadott forma. Az istentisztelet lényege annak céljával feladatával a legteljesebb összhangban kell, hogy legyen s ez az összhang talán sehol sincs meg oly tökéletesen, mint az evangélium alapián álló egyházaknál. - Mi a cél, mi a feladat? Nemcsak a mi tiszteletünk, a mi hálánk és hódolatunk kifejezése mennyei Atyánk iránt, hanem az ő kegyelmi, lelki ajándékainak közlése is mi velünk, gyarló gyermekeivel. Jézus Krisztus, az emberiség Megváltója felépítette a földön az anyaszentegynázat, hogy az folytassa megkezdett müvét, Istenországánalc: a szeretet és békesség országának építését. S hogy magasztos rendeltetését végezhesse, megajándékozta a céljai eléréséhez szükséges eszkö- eökkel: az ima, az Isten Igéje és a szentségekkel. Ezekkel az égből származó lelki eszközökkel építi s építheti egyedül a földön az anyaszentegynáz Jézusnak megkezdett művét: Istennek országát. Eme égi, lelki kincsekkel táplálja az anyaszent- egyház tagjait a földi élet egész folyamán a bölcsőtől a sírig; ezeket az égi kincseket igyekszik hozzáférhetővé tenni minden embernek lelke épülésére és lelke üdvösségére a belmissiói és a külmissiói mozgalmakban, ezekkel táplálja a hívek lelkét az istentiszteletek alkalmával. Azért a helyes módon felépített evangéliumi istentiszteleti rend ezt a hármat soha sem nélkülözheti: ima (ének), ige és szentség (úri szent vacsora), aminthogy a németországi evangéliumi istentiszteleti rend úgy van fölépítve, hogy úri szent vacsora osztás minden vasárnapi főistentisztelet után van. Ami teljesen helyes gyakorlat. Az evangéliumi istentiszteleti rendben a lelkész semmiképen nem bir Isten és ember közötti közbenjáró szereppel. (»Egy a ti közbenjárótok, a Krisztus!«) A lelkész nem egyéb, mint azanya- szentegyház elhívott megbízottja, aki az anya- szentegvház (gyülekezet) megfázásából gyakorolja annak jogait s végzi annak feladatát az ima és a kegyelmi eszközök kiszolgáltatása körül. Olyan egyháztag mint más, iné^is a szent szolgálatra való elhívással és megbi/assal. Azért a lelkész elsősorban magának prédikáljon! A nyilvános istentiszteletek lefolyásától megkívánjuk, hogy azok magasztos hivatásuknak megfelelően föltétlenül ékesen és szép rendben folyjanak le. Azért tartom örvendetesnek amaz intézkedést, hogy a hazai ev. egyházban lévő chaos az istentiszteletek lefolyásánál megszün- tettessék s az istentiszteletek rendje egységes alapelvek szerint megállapittassék. Hogv Istenünk szent urát mi magyarhoni evangélikusok is nemes, felemelő formák között magasztalhassuk. Mayer Pál, ev. lelkész. Hofaeker Lajos. 1828 + 1928. I. Mindössze harminc évet élt s annak is túlnyomó részét tétlen betegen. Mégis az áldásoknak olyan folyója áradt ki belőle, mely bejárta a földet s melynek ma sincs vége. Halála után 25 évvel 70.000 példányban olvasták prédikációinak két kötetét, Németországon túl is Norvégiában, Svédországban, Oroszországban és Északamerikában. E sorok Írójának volt alkalma beszélni egy köztünk élő magyar lelkésszel, akinek, még mint kezdőnek, élt a gyülekezetében egy asszony, kit Hofaeker kontúrnál! Hogy micsoda ragyogás volt annak az asszonynak szemében! Évtizedek nem tudták elhomályosítani a mélységes lelki benyomást, mit a sápadt arcú, de hatalmas szavú lelki pásztortól vett. És én csak örültem, amikor ebből a ragyogásból az én lelkésztársam arcán is lelhettem valamit, mert úgy látszik a mélységes benyomás át^zármazott ő reája is. Jelen emlékezést is egy ilyen várakozás fűti. A Hofaeker életéből kiaradó folyónak most is van ereje. Azok számára is, akik lelki ébredést várnak, azok számára is, akik igehirdetésüket szeretnék erőteljesebbnek tudni; azok számára is, akik a maguk lelki életének útvesztőiből kibontakozást, vagy a gyülekezeti evangélizáció problémáival vívódnak. El lehet mondani, hogy Hofaeker ma aktuálisabb, mint bármikor. Bár halálának 100. évfordulója ajkaimul szolgálhatna arra, hogy magyar földön is ismertebbé válhatnék s az említett áldás folyó bő öntözést végezhetne egyházunk száraz kertjeiben. I. Mózes. 2. 10. A szülők. Hofaeker Lajos 1708. április 15-én szüle
