Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-01-15 / 3. szám
22. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. pusztán a divat hóbortja, hogy a nők ma viselkedésükben és ruházkodásban a férfiakhoz akarnak hasonlítani, s hogy a férfiak nőiesen viselkednek. E mögött a természet megtagadása, a természet kiforgatása, a természet megsemmisítése rejlik. A természet megsemmisitésie elmegy az élet megsemmisitéséig, ezernyi meg nem születettnek megöléséig. »És a pokol követi "vala azt«. Kivánja-e valaki részletesebb rajzát azoknak a pusztulásoknak, amelyek nemzedékünkre zúdultak? Hozzájárul ehez az általános elszegényedésnek, a munkanélküliségnek, a lakásínségnek, a reménytelenségnek, a kétségbeesésnek nyomorúsága. S a nép mégsem akarja belátni, hogy a halál útjára került, nem ismeri fel a sok »bünak-bajnak« okát, t. i. azért, mert »elhagyta Urát és Istenét«. Hiszen az uj pogányság Istent nem ismer. A filippibeliekhez irt levél. 1, 1. 2. Akkori szokás szerint a levélíró nem a levél végére írja a nevét, hanem az elejére, s mindjárt megemlíti'a címzettet is. Dátum nincs. Az apostol a levelet életének utolsó idejéből, Rómában irta, ahol fogságban volt. Saját nevéhez hozzá fűzi tanítványáét, akit a filippi- beliek jól ismertek, mert az apostol kíséretében volt, amikor ez először jött át Ázsiából Európába, s itt Neapoilison át Fitippibe. Pál és Timotheus Jézus Krisztusnak a szolgái. Pál itt nem nevezi magát apostolnak, mert akkor Timotheust nem említhetné önmagával együtt. Timotheus apostoli tanítvány volt .Ellenben kifejezi azt, hogy az ő életét nem a maga saját akarata szerint rendezi be és folytatja!, nem is az emberekhez való viszony szabja meg viselkedését. Teljesen Jézus Krisztustól függ. Annak kíván szolgálni. Krisztusé lett testestől-lel- kestől. Azonban Krisztushoz való viszonya nem választja el az emberektől, s a legszorosabban összefűzi a Krisztus nyájával. Szolgái hűségét és engedelmességét azzal bizonyítja be, hogy embereket iparkodik megnyerni Urának. Azt akarja, hogy a gyülekezet benne Krisztus szolgáját lássa, aki Krisztus javaival sáfárkodik. Levele címezve van a filippibeli szentekhez a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben. Szentek nem azért, mintha bűn nélkül volnának. Minden ember bűnös. Szentek azért, mert a Krisztus Jézusban vannak, akinek az apostol szolgál. Hogy a Krisztusban vannak, azt ainniak is köszönhetik, hogy az apostol Filippiben is mint Krisztus szolgája hűséggel és engedelmesen munkálkodott. -Általa lettek hívők, s hitük által megigazultak. Nincs joguk arra, hogy kü- lön-külön hivatkozzék mindegyikök a saját jó cselekedeteire, tiszta, ártatlan és szent életére, mert ezzel csak csúfot vallanának, képmutatóknak bizonyulnának. Szentek nem egyéni érdemükből kifolyólag, hanem azért, mert a Krisztuséi lettek, mert a Krisztus befogadta őket. így lettek a szentek társaivá a Krisztusban; igy alkotnak egy gyülekezetét, amely nem embereknek egymással, hanem a hívőknek Krisztussal való közössége. Szent közösség, mert a hiten alapul, s mert Krisztussal köt össze. Szent azért is, mert életét az Ige és a szentségek táplálják, mert az isteni kegyelem eszközei tartják fenn. Amit isten cselekedett és cselekszik a gyülekezetért, az teszi a gyülekezetét és annak tagjait szentté. Még ha elképzelhető volna is, hogy léteznek emberek, akik teljesen bűn nélkül valók, s ezek az emberek egy társaságot alakítanának, az a társaság lehetne egy tiszta erkölcsű társaság, de nem volna szent társaság, mert szentnek lenni az Istenhez való viszonyt, helyes viszonyt, a gyermeki viszonyt jelenti. Ilyen helyes, gyermeki viszonyba az Istennel csak a Jézus Krisztusban juthatunk, rajta kívül nincs üdvösség. Pál apostol nem a szülőket és gyermekeket, nem a gazdagokat és szegényeket, nem a bölcseket és tudatlanokat említi, hanem azt hozza fel, hogy valamennyien a Krisztus Jézusban vannak, mert ezáltal alkotnak egy gyülekezetét. Megemlékezik a gyülekezet püspökeiről és diakónusairól is. Magyar szóval: a felügyelőkről és szolgákról. A püspökök elsjő ísorban a lelkiekben (ige, szentségek, imádság), a diakónusok 'elsősorban az anyagiakban (alamizsna, árvák, özvegyek, szegények) gondoskodtak a gyülekezet szükségleteiről. Ne|m ez a külső szervezet teszi a gyülekezetét szentté vagy egységessé. Ez egyáltalán nem függ a szervezettől, nem függ attól, hogy vannak-e püspökei és diakónusai vagy nincsenek. A szervezet a jórend érdekében van, s nélkülözhetetlen. A szentek gyülekezete azonban mindig több, többet jelent, mint a püspökök, vagy diakónusok, mert ezek sem mások, mint a Krisztus testének, az anya- szentegyháznak tagjai, akiknek megvan ugyan a különleges munkaterük és feladatuk az egyházban, de nincsen meg a különleges szentségük. Itt nincsenek szentek, szentebbek és legr szentebbek, hanem mindnyájan egyek a Krisztusban, s kell hogy egyenlő indulattal legyenek egymás iránt. A később becsúszott tévelygés csak romlására volt az egyháznak. Az apostol a filippibelieknek kegyelmet és békességet kíván. Amint a gyülekezet Istennek alapítása, úgy annak fennmaradását is Isten munkálja. Istennek kegyelméből keletkezett a gyülekezet, és Istennek kegyelme tartja fenn. A püspökök és a diakónusok Isten kegyelme nélkül hiába fáradoznának. Csődöt mondana a legtökéletesebb szervezkedés, ha az Isten megvonná kegyelmét. Ezt kell tehát kérni, s az Isten nem is vonja meg, ha kérjük. Ennek a gyülekezet alapító és gyülekezet fenntartó isteni kegyelemnek eszközei az ige, az imádság és a szentségek. Ezek által nyújtja Isten a kegyelmet, ezek által lesznek az emberek hívőkké és maradnak meg a hitben. Ezekhez kell tehát
