Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-01-15 / 3. szám

20. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. háborúval, a katonáskodással? Milyen határo­zott parancsai vannak Istennek úgy az Ó, minit az Ujtestámentomban, amelyek az emberölést tiltják, sőt annak az ellenkezőjét, a türelmet, a szeretetet, a megbocsátást követelik. Vájjon az az állami és társadalmi rend, amelyet keresz­tyénnek nevezünk, nem keresztyéntelen, nem evangéliomellenes gyakorlaton nyugszik-e? A háborúban a keresztyén körökből is hirdették a keresztyénség csődjét. Azóta nem sokat hallunk erről a csődről a keresztyénség hívei részéiről, de annál többet a keresztyénség ellenségeinek szájából. A napokban olvasom, hogy Ameriká­ban Biblia-ellenes Társaság alakult. Röpiratai szerint ennek a Társaságnak célja Biblia-ellenes irodalom propagálása, a Biblia tanitásiánák rá­dió utján való cáfolása (ezek nem félnek a rá­diótól), az iskolákban a Biblia tanitásának tör­vényileg megtiltása, Biblia-ellenes iratoknak ide­gen nyelvekre lefordítása és a külföldön való terjesztése (kütmisszió!) a Bibliának szállodák­ban, kórházakban, katonák közt, hajókon és börtönökben való terjesztésének megszüntetése, a Biblia-terjesztő társulatok munkájának kontra- karirozása. Hatalmas programm! A napokban olvastam a lipcsei tanító-egyesület egy értekez­letéről tudósítást, amelynek témája »A gyermek és a vallás« volt, s amelyen az elnök már előre kijelentette, hogy ez ellen a téma ellen »termé­szetesen« többeken már előre tiltakoztak. S a témának megbeszélése lesújtó hatással volt a tudósítóra, aki az értekezletről az Alig. Ev. Luth. Kirchenzeitungban referál. A lipcsei gyermekék sok tanítótól azt tanulják, hogy a vallás ópium, Isten a fantázia alkotása stb. Azt hiszem, ezekkel a dolgokkal és jelen­ségekkel szemben nem szabad nekünk arra a kényelmes álláspontra helyezkednünk, hogy úgy teszünk, mintha nem vennénk őket észre, s mintha minden a legszebb rendiben és ékesen folyna a keresztyénség körén belül. így például december 8-án az angol miniszterelnöknek Pon- sonby képviselő egy 128.770 aláírással! ellátott levelet adott át, amelyben az aláírók kijelentik, hogy mivel meggyőződésük szerint a nemzetek között felmerülő minden vitás ügyet diplomáciai tárgyalással, vagy nemzetközi döntőbíróság ut­ján el lehet intézni, ők semmiféle kormánynak nem teljesítenek fegyveres szolgálatot. Baldwin azt felelte erre a levélre, hogy semmi sem al­kalmasabb a háború felidézésére, mint az eifajta1 fogadalmak és nyilatkozatok. Hozzáteszem, hogy Angliában már a világháború alatt is voltak u. n. conscientious objectors, vagyis olyanok, akik a háborút nem találták lelkiismereti meggyőző­désükkel összeegyeztethetőnek, s akiiklet kény­szermunkára Ítéltek. Ki tagadhatná, hogy a társadalmi és gjalz- dasági élet kétségbevonhatatlan igazságtalansá­gai, s a világháború árnyékában a háború jo­gosultságának kérdése is a legkomolyabb kér­dések elé állítják a keresztyén lelkiismeretet. Ugyanezen rovatunkban hozzuk Ihmelsnek né­hány szavát, amelyekben rettenetes képét raj­zolja meg a mai társadalom életének. Elkerül­hető-e, hogy a keresztyénség ezen körülmények között felemelje szavát? Nem Istentől (nyert meg­bízatása és szent kötelessége-e, hogy a lelkiis­mereteket felvilágosítsa, élesítse, az evangé- liomi igazság ismeretére elvezérelje? Az Urnák prófétái néma ebek maradhatnak-e, amikor a farkasok csattogtatják fogaikat, s almikor az el­lenség ragadozza Krisztus juhait? . Hogyan állunk tehát az evangéliom tanitá- sával a gazdasági, a társadalmi, az állami élet területein? Van-e ebben a tekintetben a törté­nelmi keresztyénségnek, a történelmi keresztyén egyházaknak határozott felfogása, állásfogla­lása, célkitűzése, elve? Avagy sodor bennünket az ár, és megszűntünk a világ világossága, a hegyen épült város, a föld sava leinni? Szociál­demokrácia, bolsevizmus, parlamentarizmus, dik­tatúra, materializmus, anarchizmus, nihilizmus — jól jegyezzük meg — a lelkiismeretnek, a lé­lek életének uj meg uj típusait hozzák létre. Sok csatornán keresztül szivárognak be a leg­különbözőbb tanítások az embereknek, az egy­ház tagjainak gondolkodásába, életfelfogásába, hitébe és átformálják őket. Hallgathat-e az egy­ház? És ha hallgat, nem mondta-e ki önmagára a halálos Ítéletet? Ha nincs mondani valója ezek­ben a kérdésekben, amelyek az emberiség tö­megeit mozgatják, elég-e, ha arra hivatkozunk, hogy Krisztus országa nem ebből a világból való? Egyházunk tanítása szerint a Biblia a hit­nek és az életnek zsinórmértéke. Tehát az életé is. Megszivleljük-e ezt? Van-e'olaj a keresztyén­ség lámpájában? S ha van, világitunk-e vele? Szomorú pillanat lesz az, amikor majd az utolsó órában futkozunk olaj után és ránkdöbben a hir, hogy a vőlegény már megérkezett! Itt, a sierra leone i rabszolga felszabaditás kapcsán legyen szabad futtában csak ennyit: A keresztyénség iránti gyanakvás és ellenszenv abból a feltevésből táplálkozik, hogy Krisztus törvényhozó volt, s hogy bizonyos merev élet­szabályokat állított feil; továbbá, abból az életfel­fogásból, amely szerint a legjobb élet, az esz­ményi élet a materialista értelemben meghatáro­zott boldogság, röviden a földi javak élvezete; végül abból az ideológiából, amely nem számol az életnek és a történelemnek egyik legfonto­sabb tényezőjével, az idővel, s ennek következ­tében elvtagadást, megalkuvást, a bűnnel való szövetkezést lát ott, ahol voltaképen nincs egyéb', mint Krisztus dicső tanításáért való türelmes munka és küzdelem a történelemben. Az Isten országának eljövetelét nem lehet siettetni. Mert az ember előrehaladásának megvannak íazon le­hetőségei és törvényei, amelyekkel számolni kell. Miért nem erőszakolta Pál apostol a rabszolga­ság azonnali eltörlését, amikor nyilván az a meggyőződése volt, hog|y a rabszolgaság' intéz­ménye nem egyeztethető össze az evangéliom- mal? Azért, mert ez elvezethetett volna rabszol- az a társaság lehetne egy tiszta erkölcsű társasági,

Next

/
Thumbnails
Contents