Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-05-13 / 20. szám
XrV. e ví oly tun. 192S. május 13 20 szám. F Szarfeosztisii: LÉBÉN Y (Mason ■.) Kiadóhivatal: GYÚR. nv. komreat-épültt. Riadja : I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. UapItPtta : DR. RlfFIY SlNDOR püspök. SiiHumUmií UU16* NÉMETH KÁROLT esperes. Mtgiolenlk Petenként egyszer, vasárnap. ElOllzefésI ár: Egész évre 6 P. 40 mi., félévre 3 P. 26 IIIU neavedévre IP. 60 fill, Ebi szán M fill Hirdetési árak metegvezés szerint. Imádkozzatok! „Amikor imádkozol, menj be belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál Atyádhoz; és Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.“ Máté. 6, 6. A vallásos élet első sorban a lélek élete, lelki élet. Tehát elrejtett, bensőnkben végbe- 01^0 folyamat. Egész mivoltában soha nem kerör a v>^g elé. Sót, csak vészit tisztaságából és ere&Trál» ha a világ elé akarjuk tárni akár példaadás. akár fitogtatás kedvéért. Kifelé a vallásosság -csak másodlagos származékaiban, eredményeiben, munkáiban jelenik meg. A vallásnak küUó gyakorlása, a cselekedetek, amelyekhez számítandók a családi és gyülekezeti istentisztelet is, szükségesek, magunknak, másoknak épülésére szolgálnak és a vallásosságtól elválaszthatatlanok, de mindezek a küls ódolgok csak akkor valódiak, ha belső, elrejtett gyökereik vánn'ak a lélek istenes életében, az Isten után való vágyódásban, s ha másfelől az elrejtett belső emberünket építik; áhítatra, Istenben való elmélyedésre gerjesztik. Ez a belső, lelki élet az imádkozó élet. Imádkozás nélkül vallásosság nincs. Az imádság a gyökér. A vallás tehát alapjában véve mindig egyéni, s annál hatékonyabbnak mutatkozik kifelé, a közösségi életre, minél erőteljesebb benne az individuális jelleg. Ez óvja meg az el- sekélyesedéstól és a meddőségtől. A vallás az imában és az ima által lesz aktívvá, e nélkül csak passzív és receptív. A válláé az imában lesz eredetivé, e nélkül csak másolat, utánzás. Az imában Istenhez emeljük fel szivünket, vagyis benne és általa eszmélünk rá életünk forrására és rendeltetésére, találjuk meg azt a helyes viszonyt, amelyben a Terem- tőhöz és a teremtett világhoz élnünk kell. Az ífnádság révén lesz igazi jelentősége és értéke fiSádarinak, ami a világban van és végbemegy, mert az imádságban viszünk mindent vissza az életnek kiinduló pontjára, forrására, fenntartójára: Istenre, akiben, aki által és akire nézve vannak mindenek. Az istentiszteletben a gyülekezeti ima is tulajdonképeni egyéni ima, vagy legalább is szükséges volna, hogy az egyéni lélek benső, átérzett imájává legyen. A templomi, liturgikus imának értéke: 1. eszünkbe juttatja azokat a javakat, amelyekért könyörögnünk kell; 2. a gyülekezettel együtt imádkozva, emlékeztet bennünket Krisztus testének, az anyaszentegyház- nak arra a jellegére, hogy az vallásos, Istenben való közösség ; 3. megszilárdít bennünket a testvéri közösségben, 4. összefűz bennünket mindazokkal a hittestvéreinkkel, akik ugyanzt az imát más helyen, más templomokban imádkoz- /ák; 5. összekapcsol bennünket mindazokkal, a kik a mi földi napjaink előtt, és a mi földi életünk után ugyanazt az. imádságot imádkozták, vagy majdan imádkozzak. Kitűnik ebből, hogy milyen nagy értéke van a Miatyánknak, amely az egész keresztyénségnek közös, liturgikus imája a világon minden időben. A liturgikus ima, az imádságos könyv, az u. n. betanított imák ezen az alapon is nagy jelentőséget és érteket nyernek. Igen téves és káros túlzás az, amely az imádkozásnak egyéni jellegét, bensőséget és őszinteségét csak akkor látja biztosítva, ha az kizárólag a szívnek spontán megnyilatkozása folytán támad. Mert kétségtelen, hogy az imádkozást tanítani kell és tanítani lehet. A tanítványok kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, és Jézus azzal vezeti be a Miatyánkot: »Ti azért igy imádkozzatok!« Az imádság a szívnek Istenhez emelése és Isten előtt való feltárása. Hogy azonban felemelt szivünket fel is tárhassuk, ismernünk kell. A jó imádkozáshoz szükséges az önismeret, ehhez pedig megkivántatik az elmélkedés, abban a formájában, amely szerint az a magunk életének megvizsgálása a Szentlélek