Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1928-04-22 / 17. szám

134. * EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. méért!« Istentisztelet Végeztével a templomban megtartott díszközgyűlésen úgy az egyház tag­jai, mint az igen nagyszámban megjelent ven­dégek üdvözlése után Öméltósága a csépai pro­testáns egyház majdnem 100 éves fejlődését is­mertette, mely fejlődés alatt előbb — egész 1925-ig a csépai ref. vallásu hívek is az egyház kebelébe tartoztak, a hívek hitéleti szükségletét a szentesi egyház lelkésze látta el, melynek a csépai egyház a filiája volt. 1925-ben nyuga­lomba vonult az egyház levitatanitója, kinek fi­zetését jó részben az állam viselte, most az isko­lás gyermekek kevés létszámára való tekintet­tel az államsegélyt a minisztérium beszüntette, evvel igen nehéz, majdnem végzetes helyzetbe taszította a csépai ev. egyházat, másfél évig csupa kétségbeesés, könyörgés és kilincselés, majd ezek eredménytelensége következtében belharc indult meg Csépán az egyház evangé­likus és református hívek között. Az előbbiek híven kitartottak egyházuk mellett, mig a re­formátusok, azon indokolással, hogy gyerme­keik tanítását ev. levita tanító hijján továbbra is nem bizhatják az államsegélyes róm. kath. iskolában működő tanítókra, a szomszédos Ti- szasas község református lelkészéhez fordultak, majd 1927-ben teljesen kiváltak a csépai egye­sült protestáns egyház keretéből és nyíltan ki­mondották, hogy Tiszasashoz csatlakoznak. Mig a református vallásu hívek vallási ügye igy az evangélikus egyház hívek vallási ügyeitől el­szakadt, azalatt az evangélikus egyházi főható­ság Csépára ev. missziói lelkészt rendelt ki. A kinek beiktatása előtt még ismételt kísérletet tét Saguly János ev. főesperes arra, hogy a ref. vallásu híveket az egyház kebelébe, mint test­véreket visszatérésre bírja, annál is inkább, hogy az okot, melyért a két gyülekezet szétválása be­következett, avval, hogy missziói lelkészt kül­dött ki, az ev. egyházi főhatóság gyökerében szüntette meg. A visszatérítési kísérlet sajnos, nem sikerült, amikor is a csépai evangélikus hí­vek mély sajnálatukat fejezték ki a ref. testvé­rek kiválása fölött, mert igy az együttesen is nagyon gyenge egyház kétfelé vált közönsége szegényes körülményei között nagyon nehéz na­pokat fog élni, megalakította a csépai ev. misz- sziói egyházat. Sok nehézséggel megküzdve, ezen időtől kezdve mindinkább erősödik a csé­pai ev. egyház. Végül jó reménységgel imád­kozott a magyar evangéliom boldogulásáért a főpásztor. A közgyűlés során rámutatott azon visszaélésre is, hogy az államsegélyes elemi r. kath. iskolába járó ev. gyermekek szüleire egy­házi adót ró ki a róm. kath. egyház iskolai fent.' adó címén, holott Magyarországon az el. iskolai oktatás tandíjmentes és a jelenlevő fő- szolgabirót e visszaélés megszüntetésére felkérte. Díszközgyűlés után áz egyház isko1 at érmé­ben a politikai község, az egyes testületek és egyesületek kiküldöttei tisztelegtek a püspök ur előtt. A küldöttségek fogadása után a lelkészlak­ban szeretet délután volt, hol a csépai ev. la­kosság és egyház példás áldozatkészségéből gaz­dagon megtérített asztal 'fogadta az ünnepélyen megjelenteket. A főpásztor este 8 órakor kíséretével visz- szatért Szentesre, ahol a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság magasnivóju estélyén tartott előadást. Az egyházi ünnepségen és istentiszteleten egész Csépa lakossága felekezeti különbség nél­kül ott volt, dacára annak, hogy a róm. kath. lelkész most is, miként tette egy évvel ezelőtt az ev. missziói lelkész beiktatásánál a templom­ban a szószékről tiltotta meg híveinek egyházi átok terhe alatt, hogy a protestáns egyház ün­nepségén részt vegyenek. Amikor e szerencsét­len megcsonkított Magyarország minden tele- kezetének és minden lelkészének a legszentebb hazafiui kötelessége, hogy az összetartást, a szeretetet, a békességet, a hívek leikébe be­leoltsa és ott azt ápolja, akkor a nagy világ- egyetemben egyetlen kis rögecske, egy szürke kath. pap megfeledkezve Trianonról, hazáról, mindenről úgy igyekezik egyéni tekintélyét biz­tosítani, hogy nyíltan szószékről hirdeti a val­lási harcot. Egyházunknak azonban fényes elég­tételt adott Csépa község kath. lakossága^ tes­tületéi, róm. kath. legényegylet, róm. kath. leány kongregációja azáltal, hogy az ünnepségünkön nemcsak megjelentek, hanem annak sikerét és fényét tevékenységükkel nagyban elő is segítet­ték és nyíltan hirdették, hogy a kath. lelkész prédikációjával nem azonosítják magukat. Szeretett főpásztorunk látogatása egyhá­zunk híveire úgy hatott, mint a nyári forrósáé­ban eltikkadt virágokra az üdítő harmat. Hí­veink lelki világában e szép egyházi ünnepé­lyünk örökre emlékezetes marad. Püspökünk diadalát legszebben bizonyítja az a közmegelé­gedés és osztatlan szeretet, mellyel Csépán fo­gadták, körülvették és róla megemlékeznek. A látogatás óta két áttérő is jelentkezett. fl fllippibeliekhez irt levél. (Folytatás.) 3, 4—6. > A zsidókat a származás, a körülmetélkedés és a törvény különbözteti meg más népektől. Azok, akik Pál apostol ellen áskálódnak és a pogányokból lett keresztyéneket, amilyenek a filippibeliek is voltak, a zsidó® iránynak szeret­nék megnyerni, zsidóság tekintetében nincsenek előnyben az apostollal szemben. Ha a »test« használna valamit, ha az érdemet jelentene, a mellyel dicsekedni és olyan kiváltságot, amely­ben bizakodni lehet, akkor az apostol semmi­ben sem maradna el a többi zsidók között. Sőt, megelőzne sok zsidót, akinek vére nem fajtiszta, aki vagy maga tért át a zsidók közé, vagy pe-

Next

/
Thumbnails
Contents