Evangélikusok lapja, 1928 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1928-04-15 / 16. szám
124. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928. határozottan, nyisd ki a szádat, hallgass mielőbb el!« De még azt a keveset is, amit a katonákénak mondaniok kell, oly modorban kell meg- tenniök, hogy egyszersmind segítségükre is legyenek azok megértésénél és elhivése körül. E téren az ő lelkivilágukból vett találó, — de semmiseire sem saját tudásuk vagy olvasottságuk fitogtatásából származó — hasonlatokkal érünk el legtöbbet. Milyen legyen hát a katonai szent beszéd: szelíd, katonás, vagy erélyes? Erre a kérdésre Frommel porosz katonai főlelkész feleljen, akii mind békében, mind háborúban, szóval és tettel is beigazolta alkalmasságát ezen fontos tisztének a betöltésére. Egy tábornok egyszer méltatlankodva a következőket mondta neki: »Sie müssen nicht so milde predigen, sondern die Kerls ordentlich anfassen und ihnen den Kopf waschen!« vagyis: »Önnek nem szabad olyan szelíden prédikálnia, hanem azokat a fickókat derekasan meg kell fognia és a fejüket meg kell mosnia!« Mire Frommel igy válaszolt: »Herr General, die Leute haben sechs Tage in der Woche das schwarze donnerwetter über sich; gestatten Sie mir, dass ich ihnen am siebenten ein Stückchen blauen Himmel zeige«. »Tábornok ur, az embereknek a hét hat napján keresztül úgyis a fejük felett kering a fekete mennydörgés; engedje meg tehát, hogy a hetedik napon én egy darab kék' eget mutassak nekik«. Minden az illető kát. lelkész egyéniségén, vérmérsékletén és szónoki képességén, úgyszintén a helyen, az alkalmon és a hangulaton múlik. Egyszer a szelíd, máskor a katonás, az erélyes prédikáció van helyén. Egyszer az egyiknek, máskor a másiknak van meg inkább a kívánt hatása. Prédikálni, még pedig jól, egy avatlan, vagyis nem szakértő (laikus) is tud. Sedán után 1870-ben egy porosz ezredparancsnok a következő rövid, de kétségtelenül hatásos prédikációt tartotta: »Wer jetzt nicht an den lebendigen Gott glaubt, de ist ein Schuft«. Aki az élő Istenben ezek után sem bizik, az cudar, sem- mirekelő ember. Erre fentnevezett katonai főpap Frommel csak annyit jegyzett meg, hogy ez a beszéd kétségtelenül rövid, de jó. A jellem erősítése legyen minden szent beszéd célja és végső gyakorlati tanulsága. A szent beszéd tanulságainak levonása körül azonban nem szabad a katonáknak1 nagy cselekvési szabadságot engedni. Legjobb, ha mindjárt rámutatunk azokra és egyidejűén irányt szabunk jövő maguktartásának. Tudvalevő, hogy az alacsony, sőt még a közép műveltségű emberek is, saját hivatásukon kívül — sajnos, sokszor még azon belül sem — gondolkodni nem szeretnek. Nekik mindent készen — lehetőleg köny- nyen emészthető formában — kell feltálalni. Azonban sokat még igy sem szeret — egyszerre legalább — bevenni. Csak lassan — majdnem észrevétlenül — kell az erkölcsi követelményeket velük szemben fokozni. Szinte megdöbbentő az a tájékozatlanság és zűrzavar, mely e téren az emberek lelkében uralkodik. Innen van az, hogy az életben annyi ingó jellemmel találkozunk, melyeket oly könnyen meg lehet téveszteni. A mily láthatatlanul, de éppen oly szilárdan is épit a lelkész a lélek világában. Beszédének minden egyes mondata egy-egy szilárd tégla legyen a hithűség és megrendithetet- len hazafias összetartás és áldozatkészség erős lelki várához. Ezt az agyon gyötört magyar hazát csak ezen az utón fogjuk újra feltámasz- hatni. Az összeroppant lélek csak a hit utján támadhat fel; csak a hit nyújthat reménységet, ez pedig önbizalmat és erőt az építő munkához. Kétségtelen, a feltámasztás nehéz emberi munkája sok küzdelemmel és veszedelmekkel kapcsolatos. Minél nehezebb azonban valami, annál merészebb és férfiasabb eljárást kíván a megoldás gondolata. A Mindenható Isten, aki a gondolatok útját kormányozza, bizonyára erőt is ad azok megvalósitásához. Minél szegényebbek vagyunk anyagiakban, annál gazdagabbaknak kell lennünk! a lelki javakban. Csajka gazdag lélek teremthet a Haza feltámadásához méltó, megváltó gondolatokat. Ezeket a gondolatokat pedig csak a nagy jellemek alakíthatják át teremtő erőkké, melyeknek egyedüli méltó eszköze Széchényi szerint a kiművelt emberi fő, melyhez én még hozzá teszem és az erős lélek, vagyis a talpig férfiú. A szent beszédek csak akikor felelnek meg teljesen céljuknak, ha most jobban, mint valaha, a »talpig férfiasság« gondolatát szolgálják, mert ma mindenkinek őrhelyén kell lennie és ott hivatását elszánt odaadással kell teljesítenie. Csodálatos, hogy az ide vezető utón még ma is annyi nehézséggel és elfogult előítélettel kell megküzdenünk, ami csak azt bizonyítja, hogy az anyagiasság még a nagy háború tapasztalásai után is több tért hódit a szivekben, mint a hit’ és az eszményiség! Azt hiszem, hogy mindez nagy általánosságban a polgári szent beszédekre is vonat- kozhatik! Lelkészegyesület. Meghívó. (MELE.) A Magyarhoni Evangélikus Lelkészegyesület 1928. május 2—3. napjain Orosházán, az ottani evang. gyülekezet körében tavaszi konferenciát tart, a következő sorrenddel: Május 2. Szerdán. Délelőtt 8 órakor. Áhitat s a lelkészeknek Úrvacsorát szolgáltat ki Kovács Andor esperes-lelkész. 9 órakor. Konferencia. 1. Elnöki megnyitó. 2. Elnöki jelentések.
