Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-13 / 11. szám
82. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. döt mondott, a csőd előtt áll a theológiai liberalizmus is. Mindakettő alapjában véve egy gyökérre vihető vissza: az ember akarja megszabni az isteni örök igazságok hatályát és maga akarja kiválogatni azokat az igazságokat, amelyek neki megfelelnek. Az evangéliomot akarja a saját testéhez szabni, nem megfordítva- Az emberi tudást állítja oda zsinórmértékül és a megváltást, annak módját és célját a saját ízlése szerint szeretné szabályozni. Az emberi akaraterőt emeli trónra és abban fárad, hogy ezt az akaratot belecsempéssze az isteni akaratba. A racionalizmusban az isteni akarat csak álarc, jelmez, deus ex machina, amely alatt és amellyel tetszés szerint lehet operálni. Ezzel szemben ma előtérbe nyomul az a theológiai irány, amely az Igének abszolút tekintélyét elismerve, feltétlenül meghódol Istennek az Igében foglalt akarata előtt, és Krisztusbann látja meg és ragadja meg azt az erőt, amely neki a legdrágább kincset, a legnagyobb értéket szerzi meg: a lélek üdvösségét. Ezzel az üdvösséggel szemben a világ nem lehet kárpótlás, nem lehet ellenérték. A keresztyének mind nagyobb része felismeri és vallja azt, hogy amit Jézus mond, azt komolyan mondja és azt komolyan kell venni. És a keresztyén világnak ez az elmélyülése, az Isten akaratának ezen elismerése és szolgálata a győzelemnek egyik záloga. Ezen a réven tud a keresztyénség diadalmaskodni azokon a területeken, amelyek az egyéni és társadalmi erkölcs működési terei és amelyeken az Isten akaratát élettel és cselekedetekkel kell megvalósítani. Az egyes emberi lelkeket szintén ez az elmélyülés hódítja meg a keresztyénség számára. »Ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek.« Amint a külső életben feltétlen engedelmességet követel tőlünk Istennek a Krisztusban kijelentett szent és örök akarata, úgy lelki és szellemi világunkban is az Isten akarata a feltétlenül követendő norma és zsinórmérték. Úgy az Ó, mint az Ujtestámentom egyértelmüleg tanítják, hogy az Isten akarata lelkünket illetőleg az, hogy szentté legyünk, szentek legyünk, amint ö is szent. A theológiai tudomány a szentségben találja meg azt az életlényeget, amely a hitet és az erkölcsöt egybeforrasztja. Ereznünk kell azt a különbséget és pedig lényegbe vágó különbséget, ami a »jó« és a »szent« között van. Legalább is azt a különbséget, amely a tudományos szóhasználat révén ezen két szó által megjelölt fogalom között van. A »jó« fogalma az autonóm erkölcs tévtana következtében vallás, hit, Isten nélkül is megáll, a »szent« ellenben Istentől, vallástól, hittől el nem vonatkoztatható. »Ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek.« A keresztyén kegyesség alatt bizonyos körökben főleg az Isten akaratán való csendes megnyugvást értették, mintha ez az akarat olyasmi volna, amibe csendesen bele kell törődnünk. Ha belátjuk és hisszük, hogy ez akarat a mi életünk átformálására irányul, megtérésünkre, újjászületésünkre, megsz.nt. I ídésünkre: akkor Istennek akarata beleviszi életünkbe azt a feszültséget és azokat az indítékokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a harcon fölöttébb diadalmaskodjunk. íz efézusi ásatások. A világháború megszakította az Efézusban folytatott ásatásokat, de tavaly ősszel, szeptember elejétől november végéig megint dolgoztak és pedig igen nagy, a várakozást felülmúló eredménnyel. Mindenekelőtt megállapiiot.ák az ősi Efézus helyét. Azelőtt úgy vélték, hogy Efé- zus azon a dombon épült, amelynek lábánál Wood 1871-ben felfedezte az efézusi Diána templomát, most azonban megállapítást nyert, hogy a város a cirkusztól északra, annak közelében levő dombon állott. A város régebbi vallástörténetére meglepő fényt derített Zeusz, valamint a »Hegy Anyja«,. Cibele istennő szentélyének felfedezése. A Pa- najir Dagh hegység északi meredekjeiben sok bevájt üres fülke van, amelyekben hajdan bizonyára fogadalmi monumentumok voltak elhelyezve. Az e tájon végzett ásatások azzal az eredménynyel jártak, hogy a nevezett istenségeknek és másoknak szentélyére bukkantak. Ebben a szentélyben több feliratot találtak a Kr. e. századokból és tiz darab eredeti fogadalmi domborművet; ez utóbbiak Cibele, Zeusz és Attisz háromságot, illetve Cibele és Atíis kettességét ábrázolják. A domborművefcen Ciibelének tipikus oroszlán-párja is látható. Az egyik sziklafelirat Zeust büszkén »atyáink ősi istenéjiek« nevezi. Ebben az elnevezésben talán csendes tiltakozás foglaltatik az Artemisz (Diána) kultusz ellen, akinek temploma lent a síkságon ál t, Kelet felé. Jóllehet az Artemisz-kultusz bizonyára szoros belső kapcsolatban volt a Cibele kultusz- szál, a »Hegy Anyjának« ez a szikla-szentélye élénken dokumentálja a Cibele kultusz népies eredetiségét, ellentétben az Aríemisz-kultusszal, melyet a görögök kifinomitottak. Különösen figyelemreméltók á késő hellenisztikus és korai római korra vonatkozó ered-
