Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-13 / 7. szám
52. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. tartoznak az egyházhoz, szinte kivétel nélkül hajandók minden bajnak1 okát a lelkészben és tanítóban ta álni meg, de maguk tétlenül gyönyörködnek abban az eredménytelen kínlódásban, amely a le kész és tanító lelkesedését lohasztja, erejét sorvasztja, munkakedvét kiöli. A protestántizmust, nem minden alap hij- ján, vádo ják meg azzal, hogy a közerkö.cs nagy Kérdéseiben nem hallatja szavát. Persze, az egyháznak fő és e’ső kötelessége az, hogy az evan- géiomot hirdesse. Dohát az evangélium csupán az egyénnel foglalkozik-e? A bűnök csupán egyéni eredetű és egyéni jellegű bünök-e? Tanítjuk, hogy ne lopj. De va jon csak az lop-e, aki tiz fillért lop ki más zsebéből, s nem lopnak-e azok is, akik mi hókat harácsolnak ösz- sze? Miért hallgatunk ezekről a dolgokról? Ezek nem tartoznak az evangé iumhoz? Van-e a protestantizmusnak jövője? Ez két dologtól függ: 1. Van-e szükség a protestántiz- musra? és 2. Ki tudia-e a protestántizmus ezt a szükségletet elégíteni ? A protestántizmusra szükség van azért, hogy az Istennek igéjét a maga eredeti tisztaságában megőrizze. Az Igét semmi sem pótolhatja. Sem a hagyomány, sem az egyházi tekintély, sem a rózsafüzér, sem a pápai törvény- könyv. Az Igét nem pótolhatja a bölcsészet. A vi'ág betegségeit patent gyógyszerekkel nem lehet meggyógyítani, Szükséges továbbá a protestantizmus a személyes hitélet érdekében. Bünbánat, az isteni kegyelem átélése, a belső lie ki élet ápolása csak a forma i mustól e választott életben lehetséges. A formák ke lenek, de a formák zsarnoksága öl. A Krisztussal való személyes életközösséget semmi sem pótolhatja. Szükség van a protestántizmusra azért, hogy a keres tyénség megeeventő erő ma-adjon felvi ágosodett korunkban. Az emberiség ismeretei, tudása gyarapodnak. A felvilágosodás —■ bármennyire szeretnék is némelyek ezt a szót hitelétől megfosztani — terjed. A jövendő korszak még nagyobb és szé esebb ismeretekre fog szert tenni. I yen viszonyok közt a protestántizmus nélkülözhetetlen. A protes ántizmus tud alkalmazkodni a haladáshoz, mi több, a haladásnak egyik munkáló ja. A katho’icizmus ezt, saját lényegének megtagadása néllcü nem teheti. A piotes áníizmusra tehát szükség van. Van-e a prótos ánlizmusnak jövője? Attól függ, hú marad-e az igazsághoz, mert az igazság megmarad. Isten igazsága nem avul el. A ke es tyénségnek őszinté é t és köve kezetesnek ke 1 lennie. Nem használt a kereszfyéuség ügyének, hogy ugyanazok a hajók, amelyeken a keres tyén hit ér:tc>k utazlak a nem-keresztyén or- s ágo' ba, szá ntották a részegítő italokat és a kizsákmázyo.ókat iA nem keresztyén országok ifjúsága özönlk a keresztyén világ tudományegyetemeire, s szinte megdöbben, amikor látja a nagy hitetlenséget. Sok névleges keresztyénnek bűnös élete hatalmas fegyvert ád Krisztus ellenségeinek kezébe. Krisztus híveinek őszintesége és következetessége nagy mértékben fogja biztosítani a protestáns keresztyén- ség jövendőjét. Az igaz keresztyének Krisztushoz vezérlik a világot s kényszeríteni fogják az emberiség millióit, hogy a világf legtisztább vallása e őtt hódoljanak. Kérdésünk tehát ilyen formában is felvethető: »Méltóknak bizonyul- nak-e elhivatásukra a lutheránusok és más e van gél ium i k ereszty én ek ?« Az ismeretek gyarapodása megköveteli a vallás legtisztább formáját. Néha elcsüggedünk, amikor azt észleljük, hogy a modern tudományosságnak egyik-másik képviselője a keresz- tyénség ellen van. De nem kételkedhetünk, hogy végeredményben a tudományos haladás a vallásnak javára válik. És pedig a protestántizmus- nak javára, mint amely nem üldözi az igazságot és nem követeli a feltétlen elfogadását ex chatedra jövő kijelentéseknek. A protestántizmusnak van ereje arra, hogy «megteremtse jövőjét. James V. egyszer azt mondta, hogy megteremthetjük életünket, jövőnket és világunkat, a környező viszonyokkal szemben is. Ez az állítás szerintem igaz és meg- egyeziK Jézus és Pál apostol tanításával. Valaki azt erősítette, hogy a protestántizmus germán jelenség, vagyis főként az észak-európaiakra jellemző. A világot, mai alakjában, a germán népek csinálták azzá, ami, S az az előrenyomuló, hóditó, alakító szellem, amely a germán népeket jellemzi, az fogja az evangéliomi hitnek jövendőjét is biztosítani. Amikor ez a hóditó szellem nem a kereskedelmi és gazdasági előnyomulásra, hanem a lelkeknek Krisztus számára való megnyerésére veti magát. A protestántizmus jövendőjét nem a jószerencse biztosítja. A keresztyénség legtisztább formájának jövendőjét imádság, szeretet, bátorság és munka teremti meg. Rudisill. A felsőház megnyitása után. A nemzet hivatalosai ünnepelték. Néhány rövid percre visszatért Nagymagyarország egykori ragyogó fénye. Fényárban úszott ott minden és mindenki. Örültek a volt főrendiház volt tagjai, hogy újból teljesíthetik állampolgári és törvényhozói tisztüket. Majd örültek mindazok, akik a kiterjesztett jogok alapján jutottak ezen uj méltósághoz. Csak nekünk megtépett evangélikusoknak nem volt okunk az ünneplésre. Miért? Annak a hangsúlyozása bizonyára felesleges. Jól tudom, hogy pillanatnyilag hiábavaló minden rekriminálás. De minden körülmények között tartozunk egyházunknak és önmagunknak azzal, hogy úgy az előkelő helyről jött nyilatkozatokra, valamint evangélikus törvényhozó hiveink eddigi nem túlságosan önérzetes
