Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-12-04 / 49. szám

396. EVANGÉLIKUSOK LAPJA fiák közt dühöng. Ellenben arról úgy a mi­niszterelnök, valamint a képviselőházi aleln ök mélységesen hallgattak, hogy az egykének leg­inkább megfertőzött talaja Franciaország, ahon­nan ai protestantizmust úgyszólván szőrén-szálán kiirtották az egyedül üdvözítő hitnek magas- rarígu védelmezői. Pedig Franciaországot nem­csak azért nem szabadna kihagyni a megbe­szélésből, mert az az o rszág az1 egykének klasz- szikus hazája s egyúttal bizonysága annak, hogy az ügyből csak1 erőltetve lehet'felekezeti kérdést csinálni, hanem azért sem, mert Franciaország már elkövetett mindent az egyke-fertőzés ba- ciliusainak kiirtására s úgy látszik minden lát­ható eredmény nélkül. Az egyke, a magzatel­hajtás, a születések számának csappanásai a nem­zet életének mindenesetre komoly problémája, De rossz oldalról fogunk annak megoldásához, ha téves szempontokból indulunk ki, ha a prob­lémán kívül álló melléktekintetek által vezérel­tetjük magunkat, ha nem vesszük számba min­den elfogultság nélkül a tényleges körülménye­ket és életviszonyokat, ha olyan tényezőkre és intézményekre akarunk csapást mérni vele kap­csolatban, amelyek nem felelősek. A magyar glóbus rögeszméje és klerikális velleitások je­lentkeznek akkor, amidőn folyton azt a néhány délidunántulii református falut ráncigáiják elő, holott éppen a miniszterelnök statisztikai adatai szerint a városoknak 76 százaléka, a rendezett tanácsú városoknak 48 százaléka, a vidéknek pedig csupán 9 százaléka van megfertőzve. A statisztikát is úgy lehet forgatni, mint a köpe­nyeget. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Ha akarom a városi lakosság az egyke fészke, ha akarom, a protestáns helyek. Érthe­tetlen az is, hogy miért szónokolnak nálunk az egykéről úgy, mintha az csak a magyarságnak a problémája lenne, holott tudvalevő, hogy más népeknél is megvan és a bajnak gyökerét csak úgy lehetne feltárni hipokrizis és mellékten­dencia nélkül, ha megvizsgálnák s felhoznák azt is, hogy más nemzeteknél és más társadal­makban mi idézi azt elő. Nekem egy me­nyecske azt mondta, hogy ő náluk úgy lesz, mint az uraknál; egy fiú, egy leány. Tessék ennek alapján nekimenni az »uraknak«. Kik ezek az úrak? Szabad lenne-e nekem már most rá- teriteni a vizes lepedőt az úgynevezett úri tár­sadalomra? S hipokrizis nélkül lehet-e feltét­lenül s mint mentő körülményt figyelmen kí­vül hagyni azt, hogy a gyermekek létszámának numerus claususát is »szükséges roissz« gyanánt állítja oda a szülők elé a szociális és az anyagi helyzet? Ha minden tisztviselő családnak hat gyermeke lesz, el tudja-e azokat tartani alz or­szág? S tud-e az állam a tisztviselőknek olyan családi pótlékot, hogy mondjuk olyan »családi bért« adni, hogy az irodaszolgáktól kezdve a miniszteri tanácsosokig minden tisztviselőcsalád hat »urat« neveljen a magyar társadalomnak? S nem éppen olyan súlyos problémája-e nemzeti életünknek az is, hogy miután a gazdaíközönségj különböző okokból, amelyeket felsorolni nem akarok, nem bízik a pénzben és az értékpapi- rokban, örökösödés esetén feldarabolja a föl­deket s apránként a gazdacsaládok napszámos- sorba jutnak? Nem probléma-e az is, hogy az urodalmi cselédségek szaporasága folytán elő­állott az a helyzet, hogy azoknak az életszín­vonala a lehető legmélyebbre sülyedt, úgyhogy a megélhetéshez s zükséges terményeken túl 6— 7 pengőt kapnak fertályonként? A nemzet éle­tének sok problémája van. Ezek között égető problémák is akadnak; lehet, hogy az egyke a legégetőbb probléma. Bizonyos, hogy az egy­kének főleg erkölcsi okai vannak. De talán meg van engedve teljes határozottsággal tiltakoz­nunk az ellen, hogy a protestáns ethikára hány­janak ezen a címein sarat elfogultságból, tudat­lanságból, borai rtságbói vagy ellenséges érzü­letből egyesek. Az ethikának törvényei egyetem- legesen kötelezők, s ha — miként az nyilván­való — itt egy nemzeti, sőt európai kulturális, gazdasági és társadalmi problémával állunk szemben, akkor méltóztassék elismerni azt, hogy a keresztyén erkölcs követelményeit a nemzeti, állami, kulturális, gazdasági és társadalmi téren is érvényesiteni kell. Amig az állam megengedi azt, hogy protestáns pap előtt kötött házasság Magyarországon törvénytelennek, s a belőle született gyermekek fattyaknak bélyegeztesse­nek, addig tiltakozunk az ellen, hogy aiz állam felelős tényezői feljogosítva érezzék magukat az egykét, mint erkölcsi kérdést a protestantiz­mus rovására Írni. Eltekintve a miár említettek­től, tiltakozunk azért is, mert a felelős ténye­zőknek első kötelessége nyilván az lenne, hogy védelmezzék meg a vegyes házasságiból szár­mazó egy vagy tizenegy gyermeknek, mint ma­gyar polgárnak becsületét azoknak a gyailáz- kodása ellen, akiknek egy sincs. Szerezzenek érvényt a magyar törvényeknek. Ez is ethifca és erkölcsi követelmény. ____í___fe

Next

/
Thumbnails
Contents