Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-30 / 5. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. nincs! Jézus egyedül!... — Nekünk embereknek nem szabad lelki üdvösségünk veszélyeztetése nélkül állva maradnunk se Luthernél, se Kálvinnál, se a tridentiumnál, se Mózesnél, de vissza kell térnünk az Ur Jézus Krisztushoz, aki egyedül hitünknek megkezdője és elvégzője, tanítónk és világosságunk, akin kívül nincsen más név, mely által üdyözülhetnénk! Egyedül ő az ut, az igazság, az élet. Szinte az érthe- tetlenséggel határos, hogy midőn a jó Isten az ő Igéjét elegendőnek tartja idei és örök boldogságunk munkálására, az ember a saját lelkét értéktejen dogmák özönével is terheli. Vissza az Igéhez! 2. Az Ige szelleme, sőt egyenes rendelése ellenére fejlődött az egyház szervezete is. Az őskeresztyén egyház valóban bibliai szervezete az idők folyamán a kiér. egyházban pápai hierarchiává fajult. Egy fok még s kimondják a pápa istenitését. Az Isten képére teremtett gyarló embernek ennyire fajulnia nem lett volna szabad! A reformátorok az Ige s az egyház- történelem alapján megdöntötték a pápai hatalom isteni eredetéről szóló tant s a pápa fennhatóságát a reformáció el nem ismeri, de azért a kér. egyház egyes részeiben ma is tényleges hatalom. Szenti rákellenes a klérus és a laikus között való különbségtétel. Hogy a Krisztus által alapított keresztyén anyaszentegyház a ma létező különféle kér. egyházakból újólag mint külső szervezetében is egységes egyház föléledjen, kívánatosnak kell tartanunk minden a biblia szellemével s az első kér. egyház tényleges szervezetével ellenkező gyakorlat megszüntetését s a szervezetnek teljesen biblikus, demokratikus kiépítését minden fokon. A történelmi múlt ne aggasszon! A fogvatartott igazság tűzhányó hegyeiket is megszégyenítő erővel tör ki, mihelyt ideje elérkezett. Kívánatosnak kell tekintenünk ez alapon a hierarchiai egyházszervezet s mindazt, ami a szervezettel összefügg (coelibatus stb.) megszüntetését s a protestáns egyházban a világi, és egyházi elem között levő különbségtétel s ennek folyományának teljes kiküszöbölését. Nincs különbség, valamennyien a Krisztus követői vagyunk a hit által! 3. A magán- és az egyházi életet a szeretet jegyében kell vezetni. Egyházközségenkint kell szervezni a felebarát! szeretet munkáját s a hívőknek alkalmat nyújtani a bőséges szere- tettevékenységre. Ez az egészséges egyházi szocializmus, mely, ha az egész vonalon virágozni fog, a vallástalan politikai szocializmust s annak korcs növését: a kommunizmust lehetetlenné fogja tenni. A keresztyónség a szeretet müve. A szer etette vékenység gyümölcsei nélkül meddő fa. A kerésztyénségnek, mint örök isteni igazságok hordozójának a társadalmi, szociális élet szempontjából csak úgy van igazi értéke, ha lényegében is azzá lesz, amivé a Megváltó tanításával és példájával tervezte: t. i. az őszinte, önzetlen felebaráti szeretet vallásává. »Szeresd a te Uradiat Istenedet teljes szivedből és a te felebarátodat, mint önnönmagadat.« (Máté 22, 37., 39.) 4. Az egyházi fegyelem gyakorlása, az egyházi törvénykezés valamennyi kér. egyházban az állami törvénykezés hatása alatt fejlődött, annak jogszabályait, fegyelmi eszközeit vette át módosítással, vagy anélkül s nélkülözi a biblia megbocsátó, javító célú szellemét. Normati- vuma: a bűnös lakoljon! S elfelejti amaz igazságot: »Enyém a bosszuállás« — mond az Ur! Uj szellemre, végig uj jogszabályokra van szükség e téren is, akármely kér. egyházfelekeze- tet is tekintsük! Jézus azért jött e világra, hogy a sötétségben ülő népeket oktassa s az üdv útjára vezesse. Ismét sötétségben ülünk a tévelygünk jobbra-balra, valamennyien, kik az ő neve után neveztetünk. Nagy fontosságot tulajdonítottunk a dogmáknak, amelyek ugyanannak az egy Megváltónak meg váltott ja it szembehelyezték egymással. Bolyongunk az emberi tanítások útvesztőiben s emberek tanítására esküszünk. Bolyongunk, mert elhagytuk az Urat, lelkünk pásztorát s emberek követőivé lettünk! Öh jertek mind, kik a Krisztust imádjátok, jertek, helyezzük vissza az ö egyházát arra az alapra, amelyet ő vetett, amely alapon a pokol kapui sem fognak diadalt aratni! Jertek mind, kük emberi tanításokra hallgattunk, térjünk vissza Ö hozzá, aki egyedül hitünk megkezdője és elvégzője! Legyein Jézus egyedül tanítónk, Vadságunk, Üdvösségünk! Mayer Pál ev. lelkész. Jegyzetek. Dr. Raffay Sándor püspök Péld. 14, 13. alapján tartott egyházi beszédet azon az ünnepélyes istentiszteleten, amelyen az országgyűlés megnyitása napján az evangélikus val- lásu főrendek és országgyűlési képviselők vettek részt. Beszédében a püspök megemlékezett az egyházunkat a felsőházi törvényben ért sérelemről is és ezeket mondta: »Ö, de' sötét árnyék is vonul át a mi ünnepi lelkűnkön, Isten ismeri ezt a mi bánatunkat, mert éppen ma, amikor mindenki uj jogokat kapott, amikor a magyar álam mindenkinek képességét, tehetségét, hazaszeretetét, lelki és szellemi kincseit a haza építésének munkájára kívánja igénybevenni, éppen akkor ütötték ki egyházunk kezéből azt a jogfosz'ányt is, melyet megértőbb idők a vallásfelekezetek viszonosságának és egyenlőségének megvaíósitása- képen juttattak minekünk. Az egyház, nem csoda, ha ennek láttán szomorúsággal telik meg. Az Isten nemcsak örömünket látja, hanem bánatunkat is, és ezt meg kellett iitt mondanom.«
