Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-30 / 5. szám
I., Villányi-ut 1. Budapest XIII. évfolyam. 1927. február 6. 6. szám. Sztrfcpsztftsóg : L í B É NY (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŰR. av. konvent-épUlet. Riadta:l LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapította : OR. RIFFIY SÁNDOR püspfik. Sxarkoztélért Ultlöi NÉMETH KÁROLY espcre». Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Elöllzetési ir: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 fill., negyedévre I P. 60 IIIL Egy széni 16 fill Hirdetési árak megegyezés szerint. Az ellenség. — Trara, nem tiszta magot ve- tettél-e földedbe? honnan van azért a konkoly? — Valamely ellenség cselekedte azt Máté 13. 27 28 Annak a rosszindulatú embernek, aki felhasználva azt az időt, mig mások aludtak, éjszaka idején konkolyt vetett felebarátjának vetésébe, semmi haszna nem volt elvetemült gazságából. Feláldozta egy éjszakának nyugalmát bosszúból, irigységből, gyűlölet bő!', vagy nem tudom miféle más indokból. Célja az volt, hogy felebarátjának ártson. A tisztességes munkát elüsse megérdemelt jutalmától. Keserűséget csepegtessen embertársának szivébe. Kedvét szegje a becsületes munkásnak. Az éjszaka leple alatt ördögi indulat dolgozott azon a szántóföldön. Sötét, vigasztalan kép az, amelyet Jézus a búzáról és a konkolyról mondott példázatában az Isten országának ellenségeiről, vagyis az igazságnak, a békességnek és a Szentlélekben való örömnek ellenségeiről fest. És nem csodálom, hogy a sokaság, amely a Mesternek tanítását hallgatta, elálmélikodott és megdöbbent szavain, mert valóban megdöbbentő például ebben az evangéliomi leckében az az emberfeletti és emberi méreteket meghaladó idővel számoló higgadtság, amellyel' a gazda kiadja parancsát, hogy szolgái hagyják a gyomot együtt nőni a búzával, amig eljön a gyomirtásnak ideje. Ez a világ gonoszságban vesztegel. Itt a sötétség fiai együtt élnek a világosság fiaival. Itt a bűn sötétjéből kell az emberi léleknek eljutni abba a világosságba, amely Jézus Krisztussal jött a világra. Bőségesen van alkalmunk megtapasztalni, hogy az a rosszindulat, amelyet az a példázatbeli ellenség mutat, mi'yen nagy hatalom ebben a mi világunkban. Jól megfundált és okosan megszervezett hatalmasságok harcolnak az igazság, a békesség és a szent öröm ellen. Jézus nem festett ebben a példázatban tulságosan sötéten. Az emberiség búza vetése kikéi és növekedik, de vele együtt nő az ellenség által hintett konkoly is. A művelődésnek megvannak nagy áldásai, de ki ne ismerné a haladás korszakának szörnyű árnyoldalait is? Talá'mányaink eggyékapcsolják az egész világot, és Szerajevó- ból egy' pisztolygolyóval vértengerbe lehet borítani kontinenseket. A tudósok kitalálnak szereket, amelyek megölik a bacillusokat, s ugyancsak a tudósok kitalálnak gázokat, amelyek megölik az embereket. Titokzatos erők rezgései megszüntetik a tért és az időt, s ugyancsak titokzatos erők apró államocskákra, életképtelen törpeségekre szabdalják a földet. Bölcsek és szentek dolgoznak, harcolnak az igazságért, s hatalmasok elferdítik, megbecstelenitik az igazságot. Bámulatos találmányok megkönnyítik és eredményesebbé teszik a munkát s ime a munkás munkanélkülivé, nyomorgóvá lesz. Oh, igen! Vettetik a földbe jó mag, de valamely ellenség mindig akad, aki konkolyt vet a búza közé. És mégis, a gazda azt mondja szolgáinak, hogy ne szedjék össze a konkolyt, mert azzal együtt kiszaggatnák a búzát is. Mi ez? Indolencia? Indifferentizmus? A jó és gonosz fölé emelkedő Übermenschentum? Távol legyen. Ez a magatartás az evangéliomi érzület kifolyása. Ne győzettessél le a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. Ne álljatok bosszút magatokért, mert az Ur azt mondja: enyém a bosszuállás, én megfizetek. A bűnnek szörnyű átka az, hogy következményeit mások is hordozzák és rájuk gyakran még nagyobb suly- lyal nehezül. Ugyanez a rettenetes felelőssége megvan a büntetésnek, a megtorlásnak is. Egy nemzetnek büntetőtörvényeiben azért kell, hogy ott remegjen egy nemzet élő és istenfélő lelki- ismerete és a büntetőbiró szivében éljen a felelősségnek Isten Leikétől megvi ágositott tudata. . .
