Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-18 / 38. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 309 Egyházi ánekiigyiink aktuális kérdései. A pécsi lelkészi konferencián „Magyar Protestáns Hymnologia“ címen tartott előadások befejező része. — Nemcsak énekvezetők, lelkészek, zeneértő buzgó egyháztagok és egyházlátogitási tapasz tálatok alapján maga a kerület püspöke, hanem országos egyesületükben középiskolai tanárok is egyházi énekügyünk reformját sürgetik. Dr. Vietórisz József, kivá'ó poétánk alapos tanulmány kíséretében az Erős vár egységes szövegére és ének ésére nézve tesz indítványt, Haberem Gusztáv Adóit aszódi tanár az egész evang. énektanítás reformálását kívánja s rámutat, hogy az egyházi ének atyjának Luthernek egyháza e téren n\ár a kálvinisták mögé került. Dr. Scho'tz Oszkár pedig a B.ach-kultusz ügyében interpellál, akinek Máté passióját a református fasori templomban adták elő. Vájjon egy' második Mendelssohnra van-e szükség, hogv a nagy lutheránus Bach a mi számunkra is feltámadjon? Szóval vannak r.ktuális, siirgrs ének- ügyi kérdések. Ezeket én négyes csoportba, t. i.: I. ifjúságra és az iskolákra, II. a gyülekezetekre, III. az ének vezetők re s végül IV. az egyetemes egyházra tartozó ált dános kérdések csoportjába foglalom. I. Csak a napokban szól It fel keserűen egy szakember a Pesti Hírlapban (1925. szept. 16. »A zene ellenségei«), hogy minden új tanterv a zeneoktatás erős sérelmét és megrövidítését jelenti az iskolában. Mi sorsa lesz itt akkor az egyházi éneknek? Haberern aszódi tanár megokolt javaslatot tesz az egész iskolai tanításra vonatkozólag s kívánja, hogy mintleníoku iskolában heti 2 óra, a karénekre 1 óra, a tanítóképzőben erre is 2 óra adassék. A mi érdekünk, hogy az egyházi ének a középiskolák alsó négy osztályában és pedig az idegen iskolába járók közt se szüneteljen. Kiváló feladat vár itt a tanítóképzőkben a kántorképzésre. Valamint theol. fakultásunkon is a hallgatóknak bele kell élni magukat az egyházi ének és zene elméleti és gyakorlati részébe. Wildberger K. bonni zenész 1908. külön kis hymnologiát adott ki a r. kath. papnövendékek számára (Bohn 1908.) A reformátusok dicséretes hagyománya, hogy náluk a középiskoláknak is rendes szakképzett zenetanára van, aki életfeladatának tekinti az egyházi zene művelését. Mig nálunk, sajnos, rendszerint csak nehezen összetoborzott kisegítők, óraadók átmenetileg, mintegy szívességből vállalkoznak erre az igen fontos feladatra. Ez nem maradhat igy. Luther a nagy zenész és énekeltető emléke és egyházunk vitális érdeke ellen vétünk, ha ezt tovább is türjük. Ne csak az elemi iskola tegye meg a magáét a tantervben megszabott korálok betanításával, hanem a középiskolákban is az énekkar a hazafias dalok mellett tanuljon be minél több koráit és egyházi müéneket, motet- tet. A négyszólamú koráloknál kü önösen Bach Sebestyén lététéit keli figyeeinbe ajánlanunk. S emlitésreméltó itt, hogy Harrach József nem egyházi kiadványa a Magyar Arionban (Bpest Lampel R. 1893.) Luther Erős várát Bach harmonizálása szerint közli s ezen kívül Bachtól még 2, Vulpiustól szintén 2, G ügert >1 1 s még egy ósnémet ritmikus koráit közöl Praetorius összehasonlítása s'érint. Anyagot iskoláink a Kapi Gyula féle Gyermeklantban, a Pálmaágikban, a Magyar Éneklő Kaiban és a Va'lásos Karénekek gyűjteményében találhatnak. II. Gyülekezeteinkben a püspöki egyházlátogatás tapasztalatai szerint az egyházi éneklés állapota néhol ugyan örvendetes, de sok helyen volt leverő. Ez a'kalomra össze kellett imi a gyülekezetekben énekelt koráldalla- mok jegyzékét s az eredmény az volt, hogy: énckkincseinket a hívek nem ismerik eléggé, nem épülnek azokon, hiányzik az istentiszteletben a változatosság, az egyházi ének nem simul az igehirdetéshez, hiányzik az éneklési kedv. A sok szép korái a hívekre nézve holt kincs«. Püspök ur azért velem és Káipáti Sándorral összeiratta azoknak a dal’amoknak a jegyzékét, amelyeknek ismerete minden gyülekezettől elvárható. A tanító urak redukáló kívánságát fig)elembe véve 54-et irtunk össze ilyent s ehhez még 24-et ajánlottunk. Kinek kevés, kinek sok. Az ideá'is álláspont itt megalkuszik a gyakorlati kivihetőséggel. Egy másik újnak látszó, de igen fontos intézkedése volt püspök urunknak, hogv a fentebbi célból a felnőttek részére is külön egyházi énekgyakorló órák tartassanak. Gyermekkoromból emlékszem, hogy Pápán még Gyurátz lelkészsége előtt néhai Kiss Lajos bodoréi lelkész, akkor pápai káplán vasárnap dél- utánonkint könyörgés után a karzatra az orgona köré gyűjtötte a felnőtt férfiakat és nőket a nagyobb iskolásokkal együtt s igy gyakoroltuk be az ismert és ismeretlen korátokat. Senki el nem maradt volna, oly jó kedvvel énekeltünk. Nem lehetne ezt megtenni kisebb helyeken mai nap is? Ilyen módon lehetne a korá’könyv szerint való szabatos éneklést meghonosítani a gyülekezetekben. Most e konferencián is hallottam, hogy egyes helyeken milyen botrányos állapotok vannak: lehetetlen variánsok, Ízléstelen elnyűjtások stb. A/ egyhangú közös éneklésen kívül minden gyülekezetben meg low alakítani a külön egyházi énekkart is a zene iránt fogékony és jobb hangú egyháztagokból. Legalább is férfi kart, ahol lehet, nagyobb városokban vegyeskart. Ilyeneknek állandó fentartása sok nehézségire ütközik. De éppen itt kell a karmesternek és lelkésznek hitbiízgóságát és ügyességét, sze
