Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-11 / 37. szám
302. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. Kedvenc eszméje volt a Bethánia, melyet ő — egyéniséglét talán legjellemzőbb mondása szerint — nem téglákból, hanem nemesen érző, szeretni tudó szivekből akart megépíteni, ö volt az első az országban, aki a gályarabok emlékét gyülekezetével megünnepelte. Isten, haza és családjának forró szeretete mellett azonban mégis a zene volt az, ami legmélyebben gyökeredzett lelkében. Ha csalódások érték, ha fájt a szive: oda ült zongorájához s a dal, |a'z ének megeny hitette fájdalmát. Hűséges hitvese s őt a rajongásig szerető gyermekei mellett azok a szép régi énekek voltak leghűségesebb barátai, vigasztalói, melyeket er- nyedetlen buzgalommal a múlt romjai közül hozott napvilágra. A gályarabok éneke y Tér j magadhoz drága Sión, a Hattyú ének, Mátyás király halála, Lányi Illésnek »Az anyaszentegy- ház siralma« és »Thurzó György özvegyének gyásza« c. két gyönyörű éneke, a reformáció előtti korból származó »Betlehemi rózsa« c. karácsonyi ének, a »II. Rákóczi Ferencet sirató templomi szent éneke« a XVIII. századból s ria magyar királyné éneke a XVI. századból s még sok szép és értékes régi ének dicséri Jeszenszky Károlynak a múlt értékei között való fáradhatatlan é s eredményes búvárkodását. Ezeket az énekeket legnagyobbrészt a Vasárnapi Újságban és a Magyar Szóban tette közzé. Többet közülök Káldy Gyula nagy sikerrel elő is adatott. Egyházunk Jeszenszky Károlynak és önmagának szebb emléket nem is állíthatna, mintha a »Nagy hegyek ormán« c. gyűjteményét kiadná. A mai kor gyermeke szolgálatáért jutalmat és jogokat követel: Jeszenszky Károly az élet örömeiben nem a szolgálat jutalmát, hanem újabb szolgálatra való elkötelezést látott. A szol- gálhatást kitüntetésnek vette, mert tudta, hogy akinek ő szolgál, annak szolgálni boldogság, mert az a Krisztus, az élő Istennek fia, üdvösségnek, örök életnek szerzője. Özvegyén, Hrencsik Ilonán, gyermekein Imrén, Károlyon és Erzsébeten férj. H'aerter Ádámnén kívül unokái, nagyszámú és előkelő rokonsága s gyászaborult gyülekezete siratja a kiváló lelkipásztort, hazafit és családapát. F. F. Lelkészválasztás és a templomszentelés negyedszázados jubileuma Ózdon. Az ózdi egyházközség augusztus utolsó vasárnapján szokta megünnepelni az aratási hálaünnepet és a templomszentelés évfordulóját. Ez évben a kettős ünnepnek az adott különösebb jelentőséget, hogy ezen a napon választotta meg a gyülekezet a lelki aratás új munkását a Tu- róczy Zoltán lemondásával megüresedett lel- készi állásra s ekkor volt negyedszázados évfordulója a templom felszentelésének. Az ünnepélyen megjelent Nemes Károly hegyaljai esperes, Platthy Mihály egyházmegyei másodfelügyelő, Wohaner Dezső egyházmegyei főjegyző az egyházmegye képviseletében. Eljött ez alkalomra a gyülekezet felügyelője ZorkóczySamu is, s a nagy szórványterületről is bejött a hívek sokasága. Az ünnepség bűnbánattal kezdődött. Úrvacsorát osztott Turóczy Zoltán. Utána volt az aratási hálaünnep, melyen Máté 5, 43—45. alapján Bélák János tartotta az ünnepi beszédet. Az istentisztelet végeztével volt a lelkészválasztó közgyűlés, melyen egyhangú lelkesedéssél Marcsek János tokaji lelkészt választotta meg az egyházközség. A közgyűlésen Zorkóczy Samu egyházfelügyelő emlékezett meg a templom felszentelésének negyedszázados jubileumáról a személyes emlékezés melegségével. Délután vallásos estély keretében volt a jubileumi ünnepség, amelyen Nemes Károly esperes III. Mózes 19, 30—31. alapján beszélt az igazi és állandó templomszentelésről, Turóczy Zoltán pedig: »Az ózdi ev. templom első negyedszázada« címen tartott előadást. Az ünnepély áhítatát emelte Záhony János szóló énekével, s a Joób Sándor vezetése alatt álló Luther szövetségi vegyeskar és kvartett. A gyülekezet könyörgését és háláját Bélák János és Bélák Sándor vitték az Ur elé imádságaikkal. Az új negyedszázad küszöbén új pásztort választó gyülekezeten legyen továbbira is Isten áldása. Rádió-istentisztelet. Szeptember 4-én nem — miként tévesen jelentettük — Kapi Béla püspök prédikált, hanem Paulik János nyíregyházi lelkész, a Lelkészegyesület elnöke. Lelkész-theólogus konferencia. A »Fébé« Evangélikus Diakonissza Nőegylet aug. 22— 26-ig tartotta tavaly rendezett hasonló jellegű konferenciája után második lelkész theologus konferenciáját a Klotildligeti Béthelben. A konferencia főtárgya: »A lelkipásztor, mint az Ur eszköze« c. előadássorozat volt. »Elkészíttetés«, »Jó karban tartás«, »Mije van, mije nincs?« volt az egyes előadások címe. Márta evang. első két fejezetéről* szóló bibliatanulmány s a lelki életben előforduló személyes nehézségek megbeszélése egészítette ki a minden tekintetben áldásosnak bizonyult programmot. A Dunáninneni ág. hitv. evang. egyház- kerület Budapesten 1927. évi szeptember hó 15-én tartja évi rendes közgyűlését, Lándori dr. Kéler Zoltán egyházkerületi felügyelő és Kiss István püspök elnöklete alatt. Az ülésjek sorrendje: Szeptember 14-én, délelőtt 10—12 óráig a kerületi számvevőszék ülése, a tanügyi bizottság ülése. Délután 12—1 óráig gyámintézeti bizottsági ülés. Délután 3—5 óráig lelkészi értekezlet. 5—6 óráig gyámintézeti közgyűlés. Este 6 órakor kerületi gyűlési előértekezlet. Szeptember 15-én délelőtt 1/2^ órakor gyámintézeti istentisztelet. 1/210 órakor kerületi közgyűlés.
