Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-23 / 4. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 29, szemlélődő fatalizmus közel járna az öngyilkosság határához. Tegyünk meg tehát minden tőlünk telhetőt. Az ugyan nem biztos, hogy meghallgatnak, mert hiszen kéréseink, már nagyon sokszor a pusztában kiáltó szó sorsára jutottak. Az azonban biztos, hogy néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát, még ke- vésbbé a mostohába. Szóljanak vezéreink, méltóságaink! de keressünk mi is szószólókat. Ke- ftssünk országos képviselőinkben bárkik és bármik legyenek is. Evang. lelkész, vér a vérünkből sajna nem fog érdekünkben magán az or- szággyiilésen felszólalni, mert ilyen nem került be oda egy sem. Lelkészfiuról is csak egyről: Gratz Gusztávról tudok, de azért van néhány evang. képviselő is, aki bizonyára örömmel védi érdekeinket és van bizonyára sok a más vallásuak közt is, aki készséggé’ támogatja ezeket, ha nem sajnáljuk tőlük a szót! Dixi et salvavi animam meam. Wagner Ádám ráekozári lelkész. Nyilatkozat a Lut her-Na ptár Ügyében. Hetvényi Lajos fáradhatlan kezéből kiesett a tol!, a Luther Naptár árván maradt. Hogy ez a naptár mennyire szivéhez nőtt egyházunknak, s milyen fontos missziót te jesit, — mi sem bizonyítja jobban, mint az a meleg érdeklődés, amely a nap ár sorsa iránt m nde.i ó dáiról meg nyilvánult. Egyházi é’etünk vezető egyéniségei, továbbá a hűségei munkatársak szerető aggodalommal érdeklődtek ismételten aziránt, hogy a naptár fennmaradása biztosítva van-e, — mert fennmaradása egyházi közérdek. A Hetvényi- család is egyrészt ebből a szempontból, másrészt pedig azért, hogy a megboldogultnak emléke tovább éljen egyik legkedvesebb alkotásában, a naptárt mindenképpen fenn óhajtja tartani még eselleges ádozatok árán is. Értesítjük most már ezúton a Luther Naptár barátait s általában mindazokat, akik evangélikus egyházunk ez értékes irodalmi vállalata iránt érdeklődnek, hogy a Luther Naptár további sorsára vonatkozólag az intézkedések immár megtörténtek. A Luther Naptár továbbra is a HetvényL-család tulajdona maiad, — szerkesztését pedig Németh Sámuel felavatott lelkész, ev. líceumi tanár veszi át. Amikor ezt tudomására adjuk hitrokonainknak, szeretettel kérjük őket, hogy ajándékozzák meg a Luther Naptárt érdeklődésükkel továbbra is. Hetvényi Lajos az ő naptárának eszményi célt tűzött ki: az evangélikus egyházi öntudat megszilárdítását, a Krisztusban való benső hitélet ébresztését, a felelősségérzet felkeltését társadalmi, politikai jelenségekkel szemben. - és a boldog magyar jövendő előkészítését, amely jövendőben megható, rendithetlen bizalommal hitt, érte lobogva lelkesedett és fáradhatatlanul dolgozott. ' Ez a programul marad továbbra is a Luther Naptár programmja. E programm kifejtésére fordítjuk teljes igyekezetünket, e cél megvalósításai a kérjük a Luther Naptár eddigi hűséges munkatársainak további támogatását, — kérjük mindazokat, akik a Luther Naptár terjesztése körül eddig buzgólkodtak, tegyék ezt az ügy érdekében továbbra is. A Luther Naptár anyagi ügyeire vonatkozólag tessék özv. Hetvényi Lajosnéhoz, Sopron, Paprét 2. sz., szerkesztői ügyekben pedig Németh Sámuelhez, Sopron, Kossuth La- jos-ut 3. sz. fordulni. Ezúttal is megjegyezzük, hogy a Luther Naptár 1927-iki, XV. évfolyamában az 1928-iki XVI-iki évfolyamra vonatkozólag közzéiett pályázatok továbbra is érvényben maradnak. Sopron, 1927. január 10. Kiváló tisztelettel özv. Hetvényi Lajosné. Németh Sámuel. Elnöki megnyitó. (A Mele t**_’6. november 10. Budapesten tartott közgyűlésén.) (Folytatás.) Gondolnak-e aira azok, akik az oltárok és a reverendák mögül keresztyénieden szellem magvait dobálják a társadalomb», hogy az ilyen eljárás milyen rombolóan hat a lelkekre? Hogyan becsüljék meg a tömegek a vallást, ha látják, hogy maguk a vallás szolgái sem tudják megtecsühi r£yiná;t s a méltán .os ág, sz> retet és alázatossag helyett, atneyek a keresz- tyénscgnek főprincipiumai, a lenézés, a gőg, egymás fölé való kerekedés vágya és törekvése füti a keblüket? Biz.os vagyok benne, hogy az ilyen beteges kilengések csak egy néhány elfogult embernek a kedvtelései. A/.t azonban kénytelen vagyok észrevenni hogy napjainkban sokkal nagyobb az aggresszivitás ellenünk, mint volt bármikor •azelőtt. Híveink álandó ostromoknak vannak kitéve. A nem a mi viszonyaink közé való re- verzális törvény naponkénti háborúságoknak a forrása. S hátrányunk nem egyszer anyagi, le- töröltségünk s az is, hogy nem egyforma fegyverekkel küzdünk. Csodálatos, hogy a történelemnek annyi bizony; ágtételei után is még mindég akadnak olyanok, ak k a protest ntizmest deklisszifikálni próbálják. A 1 egközelebbi katholikus nagygyűlés elnöki megnyitója is szinte harsogta a lekicsinylésünket. Mert íiát amint ott inondódott — >a katholkizmus mindenkor és mindenütt abszolúte a legnagyobb súlyt képviseli, mivel a legnagyobb erkölcsi erőt tartalmazzam Ennélfogva
