Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-28 / 35. szám
36. azám. Kelenföldi evincr in / ' í. VUlányíut l. g' készi h,’vafal Budapest. cvnnuLLin —^ptember 4. JSOK LAPJA Szerkesztőség : L É B É M Y (Moson m.) Alapította: OR. RIFFÖY SlNDOR püspök. Kiadóhivatal: GYÚR, ev. konvont-épület. — kiadja: I LUTHER - SZÖVETSÉG. s«.rk..,w.éri uui«. . Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 filU negyedévre t P. 60Ilii., Egy szám 16 Ilii Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLY esperes. Hirdetési árak megegyezés szerint. A papság. — Scherer M. G. G., az amerikai Egyesült Lutheránus Egyház titkárának előadása Uiusanne-ban, augusztus 12-én. — Fordító megjegyzése Az angolban a papságot a latin elnevezés nyomán ministry szóval jelölik Ministerium latinul a. m szolgálat; minister a. tn. szolga. Angolban minister a. m lelkész Elöljáróban talán érdemes lesz figyelmet fordítani a »ministry* szó kétféle használatára. Az egyik használat szerint szolgálatot jelent — valami olyast, amit az ember egy más valakinek akarata és parancsa szerint, vagy más valakinek örömére és javára cselekszik. Ebben az értelemben az egyház köteles Ura nevében szolgálni a világnak. Ezt a szolgálatot az egész egyház végzi, osztoznak benne kicsinyek és nagyok, mindazok, akik Krisztuséi. A másik használat szerint értjük alatta az egyháznak azon tagjait, akik ünnepélyesen kiválasztattak arra, hogy .különleges tevékenységgel és elismert tekintéllyel szolgáljanak az egész egyház érdekében és annak nevében. Ezek a papok, és gyűjtőnévvel az egyház papságának (ministry) neveztetnek. Úgy vélem, hogy mikor a ministry szót ebben az utóbbi értelemben fogom használni, egy értelemben leszek azokkal, akik ezt a témát ajánlották s arról fogok beszélni, amivel ez a konferencia foglalkozik. I. Az egyházban mindig volt papság; de a különböző korokban, a világnak különböző részein és a különböző felekezetekben különböző felfogás mutatkozott a tekintetben, hogy mi a papság és mi az a tekintély, amelyet működik. Az első korszakban, amely az apostolok korát és néhány utána következő esztendőt ölel fel, olvasunk diakónusokról, presby terekről és püspökökről, de ez a két utóbbi elnevezés ebben az első korszakban nem jelöl meg a papságban különböző rendet, hanem egyformán nyer alkalmazást ugyanazon tisztviselőkre. Megemlítjük itt, hogy a prezbüteros szóból származik az angol priest és a német Priester szó, amelyek papot jelentenek. Az -Újszövetségben azonban a prezbitereket sohasem nevezik papoknak. Különösen meg kell jegyeznünk, hogy az újszövetségben említett prezibiterek, vagy vének teljesen mások, mint a későbbi papok. A vallási és politikai milieu-ben, s a térlhó- ditó és tapasztalatokban gazdagodó egyháznak szükségleteiben voltak tények és körülmények, amelyek előidézték azt, hogy a papságnak ez a régebbi formája természetszerűleg, ha nem is legitim módon, azzá a jobban specializálódott alakulattá fejlődött, amelyben a második század elején jelentkezik. Bármiben leli is magyarázatát, a tény az, hogy ebben az időben voltak olyan papok, akiket diakónusoknak, voltak, akiket prezbitereknek neveztek és megint mások, akiket a püspök elnevezéssel tüntettek ki. Hogy miben állt voltaképpen a különbség a prezbiterek és a püspökök között, azt egyelőre elmellőzhetjük. Bármi lett légyen a funkcióbeli különbség, s bármilyen ellentállással találkozhatott is imitt amott ez a fejlődés, az említett három rend végérvényesen kialakult és mindenütt fennállott egészen a tizenhatodik századbeli reformációig. Mielőtt a tizenhatodik század lealkonyult volna, egész Északeurópa, beleértve Angliát és Skóciát is, keresztülment a reformáció küzdelmein. Az egyház fundamentomaiban ingott meg. Intézményei, tanai, hagyományai, rítusai és szertartásai — minden — próbatüz alá vettetett; ebben az egyetemleges összeomlásba a papság is belesodródott. Jóllehet a lutheránus hitvallók Ágostéban, 1530-ban kifejezetten készek voltak arra, hogy alávetik magukat a püspökök tekintélyének azon feltétellel, hogy megengedik nekik az evangé- liom hirdetései, Németországban a lutheránusok lassanként mindenütt elvesztették a kanonikus rendet. A dán és a norvég egyházban a püspök tisztje nem szenvedett megszakítást, Svédországban, ahol az érsek elfogadta a reformációt, a püspökség megmaradt és a mai napig fennáll. Onnan származott át Finnországba. Hasonlóképpen megmaradt az anglikán felekezetben. Néhány európai országban a kánoni rendet minden sajnálkozás nélkül eltávolították, vagy megszüntették. Amerikában sok felekezet van és ott megtalálható tisztán és keverten minden fajta egyházi szervezet: görögkeletiek, római katolikusok, episzkopálisok, prezbiteriánusok, kongrega-
