Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-17 / 29. szám
228. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. a gyakorlati életből és az elemi iskolai tárgyakból vett tárgyköröket a tanterv utasításai értelmében és a gyermekek fejlődésére való tekintettel rendezték. Gyors és biztos számolást elő- mozditó példasorozatokat tartalmaznak. N. J. Esperessé®! gyűlés és lelkész értekezlet. A kemenesaljai egyházmegye f. évi gyűlését junius hó 29-ikén tartotta Ostffyasszonyfán, ebben az ősi nagy múltú gyülekezetben, az egész kemenesaljai egyházmegye tulajdonképpeni »anyagyülekezetében«. Itt jöttek össze az egyházmegye kiküldöttei, hogy templomszentelésének 10. évlorduóját ünneplő osTfyasszony- fai gyülekezet jubileumi örömében az egyházmegye is részt vegyen. Kevés olyan népes gyűlése volt az egyházmegyének, mint ez; a gyülekezetekből nemcsak a hivatalos kiküldöttek, hanem az érdeklődők is igen szép számmal jelentek meg. Csak az váltott ki őszinte sajnálkozást, hogy az egyházmegye érdemes esperese, Varga Gyula betegsége miatt meg nem jelenhetett. A gyűlést megelőző gyámintézeti istentiszteleten Zalaegerszeg ékesszavu költő-papja, Kutas Kálmán hirdette az Isten igéjét. A helyi vonatkozásokkal átszőtt erőteljes igehirdetés mély hatást gyakorolva készítette elő a lelkeket7 a tanácskozás munkájára. A megjelenésben akadályozott esperes helyett a lelkészek nesztora, Nagy Sándor cell- dömölki lelkész elnökölt a gyűlésen a helyettes világi elnökkel, Mesterházy Jenővel, mint hivatalára nézve legidősebb egyházközségi felügyelővel együtt. Ez alkalommal iktattatott hivatalába az egyházmegye újonnan választott felügyelője, dukai Takách Ferenc, a kissom- •yói gyülekezet felügyelője. A beiktatás ünnepélyességét emelte az egyházmegye tanítói énekkarának szép éneke. Az uj egyházmegyei felügyelő székfoglaló beszéde megerősítette azokat a reményeket, és azt a bizalmat, amelyet az egyházmegye táplál uj vezérével szemben. Majd felolvastatott az esperes sok gonddal és mindenre kiterjedő figyelemmel megirott évi jelentése, amely végeredményben örvendetes fejlődésről, előrehaladásról számol be. Külön helyet szentel a jelentés a jubiláló ostffyasszony- fai gyülekezetnek, benne az Ostffyaknak egy- házépitő érdemei méltatásának és az egész gyülekezet hitbuzgóságának. A mindvégig élénk lefolyású gyűlés a délutáni órákban ért véget. A gyűlés összes hivatalos kiküldötteit az ostffy- asszonyfai gyülekezet felügyelője, Oslffy Lajos látta vendégül a maga úri háza asztalánál. Az esperességi gyűlést megelőző napon az egyházmegye lelkészei tartották meg értekezletüket, ugyancsak Ostffyasszonyfán. Az úrvacsorát a helyi lelkész, Molitórisz János szolgáltatta ki. Az értekezlet megbeszélésének tárgyai; Nagy István zalaistvándi lelkésztől »A gyülekezet diagnózisa«, Weiss Vilmos kemeneshő- gyészi lelkésztől »A lelkész diagnózisa«, Kovács István csöngei lelkésztől »A gyülekezet lelki gondozása«., Molitórisz János ostffyasszonyfai lelkésztől »A lelkész lelki gondozása«, Szabó István kemenesmagasi lelkésztől »Igehirdetés a temetéseknél«. Schrantz Zoltán pusztaszentlászlói lelkésztől »Igehirdetés az esketéseknél«. Az értekezlet egy egész napot vett igénybe, de megérte a fáradságot, mert áldásos volt a munka. Az értekezlet után a gyülekezet számára tarthattak a lelkészek vallásos estét a templomban, ahol Mód Aladár nagysimonyi lelkész irás-ma- gyarázatot tartott, Nagy Miklós bobai lelkész előadást, Kutas Kálmán saját verseiből olvasott fel, a gyülekezeti vegyeskar és négyeskar &gy-egy éneket adott elő. Rózsa János ostffyasszonyfai tanító vezetésével. A befejező imát Tompa Mihály kissomlyói lelkész mondotta. Jegyzetek. Azt olvasom, hogy a magasabb fokú iskolázás terén Franciaországban, Olaszországban és az angolszász országokban előtérbe nyomul a humanizmus, Németországban pedig a humanizmus mindjobban háttérbe szorul. A németek közt vannak, akik attól félnek, hogy Németország ennek következtében kulturális tekintetben elmarad a külföld mögött. A kultuszminiszteri kulturprogramm nálunk sem kedvezőit a humanista gimnáziumoknak. Reméljük azonban, hogy a fiatal theológus nemzedék ha reálgimnáziumban nyeri is előzetes kiképzését, nem hanyagolja el a Biblia eredeti nyelveit, főként a görögöt. A görög nyelv ismerete nélkül, az eredeti szöveg tanulmányozása nélkül igen sok esetben maga az igehirdető sem tud behatolni a textus mélysége be és nem bányászhatja ki annak kincseit. Kézenfekvő példa kínálkozik erre a Lipcsei Misszió közgyűlését ismertető cikkben. Lipcsében D. Schomerus Róm. 15, 16 alapján prédikált. Kérem a görög nyelvben járatos olvasót, szíveskedjék a magyar fordításokat összehasonlitani az eredetivel, a Lu- ther-féle és a Weizsäcker-féle német fordításokkal. Azonnal szembeötlő, hogy sem a Károli- féle revideált fordítás, sem a Masznyik-féle fordítás nem adja vissza a liturgjos és hierurgeó szavak igazi jelentését, és szerintem legalább a hé prosfora tón ethnón jelentését sem. A magyar fordítás alapján Schomerus nem prédikálhatott volna úgy, ahogyan prédikált A magyar fordítás lapos és izetlen. Megjegyzem, hogy Czeglédy fordítása a hierurgeo-t illetőleg jó. * A Lipcsei Misszió közgyűlésén Misszió- egyesületünk nem volt képviselve. Nem volt rá pénz. Az egyesület pénztárosának idei második jelentését a hírek között megtalálja az
