Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-16 / 3. szám

1927.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

19.

Jegyzetek.

Donner Frigyesnek lapunk 48 30. számában istentiszteleteink liturgikus részének kibővítéséről irt dolgozata lapunk egy olvasójának levele szerint a levélíróval együtt »sokakban visszatetszést és elégedetlenséget szült«. Azt irja: »Hitbéli elődjeink, a Szentirás alapjára ne- Ivezkedő egyszeri'!, minden külső ceremóniától mentes vallásgyakorlatukért gályarabságot és máglya halált szenvedtek; s mi most azok szenvedéseit és igaz val ásos meggyőződését mintegy lekicsinyelve és kigunvo va felvegyük istentiszteleteink keretébe azokat a külsöségcekt, miket elődeink mint nem odavalót eldobtak!? Nem, ez nem lenne a Biblia alapjára helyezkedő igazi protestánsokhoz méltó«.

Egyházunk ugv látszik itt-ott nyugtalankodó közvéleményének tájékoztatása céljából megemlítem, hogy az 1926. évi egyetemes közgyűlés az istentiszteleti liturgiának egységesítését kívánatosnak és mielőbb megvalósitandó- nak mondotta ki, határozatot nem hozott mert bevárja a Lelkészegyesület és az egyházkerületek konkrét tervezetét, s ebben az ügyben bizottságot is küldött ki. Az Evangélikusok Lapja az egyetemes közgyűlésnek ezen határozata alapján szükségesnek tartja, hogy az egyházi közvélemény ebben a kérdésben, amely rendkívül fontos és amint látom általános érdeklődést is kelt, felvilágosításokat nyerjen.

Jelenleg tehát a liturgia egységesítésnek kérdése forog szőnyegen, ts kifejezésre jutott az egyetemes közgyűlésén az a szerintem helyes nézet is, hogy ebben a tekintetben különbséget kell tennünk a magyar, a német és a tót nyelvű gyülekezetek istentiszteleti liturgiája között, mert mindegyiknek történelmi fejlődése és kialaku'ása más. Leggazdagabb a tótok liturgiája, legegyszerűbb a magyaroké. Ez a nézet nem talált * ellenmondásra a közgyűlésen. Valószínű tehát, hogy a magyar liturgia nem fog annyira kibővülni, mint Dörmer cikkéből következtetni lőhetne, a tótok liturgiája pedig nem fog a magyarokéval egyformára egyszerüsittetni. Kétségtelen azonban, hogy a jelenlegi istentiszteleti rend, amely úgyszólván minden gyülekezetben más, nem rend. És minthogy a liturgia egyfelől a gyülekezet kultuszéletéitek kifejezésre juttatója, másfelől pedig egyúttal nevelő, hitépitő hatása is igen nagy, az egyetemes egyháznak feladata és kötelessége, hogy ezen a téren valamelyes rendet teremtsen.

Nem szabad ezekben a törekvésekben mindjárt olyan »külső ceremóniák« visszicsempészé- sét látni, amelyeknek eltörléséért őseink szenvedtek. Nem szabad a »ceremónia« szótól mindjárt megijedni. A legpuritánabb kálvinizmusnak is van ceremóniája, sőt maga a puritanizmus, az egyszerűség hajhászása is ceremóniássá válhat. A baptistáknál a viz alá merítés úgy látszik van olyan lényeges ceremónia, mint a római katholikus mise. A formát ők is tartják olyan lényegesnek, mint a római kathoükusok a mise szertartásának külsőségért. A puritánoknál a fehér, csupasz temp omtalik o yan áhitatos tiszteletben tartatnak, mint a római katholikus szentképek. és szobrok. A reformátusoknál az Ur asztala van az oltár helyett, de vájjon az Ur asztala nem ceremónia-e? Reverenda helyett pa'ástot viselnek, de a pa'ást nem külső- ség-e? Ceremónia nélkül, vagyis külső rendtartás, külső eszközök nélkii1, szépség nélkül nem lehet istentiszteletet tartani. A nyomorúság, üldöztetés, szegénység katakombákba szorította az őskeresztyéneket, de azok még a katakombák falait is diszitették.

Itt a határpont és a mérvadó szabály csak az lehet, hogy egyházunk tanainak és hitéletének szem előtt tartásával mely liturgai elemek azok, amelyek megfelelnek a már említett kettős célnak, t. i. hogy egyfelől az istentiszteleten résztvevő hívőnek rnodot cs alkalmat nyújtanak arra, hogy imádatát megfelelően kifejezésre juttassa, másfelől az istentiszte eten részt vevőt hitében, áhítatában erősítsék, neveljék, építsek. Az ének, az imádság, az igeolvasás és igehirdetés az evangélikus istentiszteletnek lényeges alkatrészei. Helyes álapot volt-e az, mikor minden kántor egyúttal zeneszerző is volt, aki a korálok dallamát saját ízlése szerint felülbírálta és átdolgozta és megtanította a gyülekezetei a dallamok nyujtog itására és ka- nyargatására? Helyes állapot-e az, hogy például az Erős Várunknak ma sincs egységes szövege és egységes dallama, úgyhogy azt nem tudjuk gyűléseinken, ünnepélyeinken elénekelni? Azt hiszem minden egyhá'tag belátja, hogy az éneklés terén rendet kel! teremteni, mert itt nem ceremóniának behozataláról hanem arról van szó, hogy az egyéni jobbantudás által teremtett visszáságoknak vége vettessék. Az ellen sem hangzott cl kifogas, hogy istentiszteleteinknek zene- és énekmüvészeti része a karénekekkel bővült; sőt a legtöbb gyülekezet megkívánja a kántorátó', hogy énekkart szervezzen. Az istentiszteletek azon részét, amely imádságból ál!, szabályozza az Agenda. Itt a bai megint az, hogy nincsen egységes Agendánk. Az ige- olvasást és igehirdetést szabályozza a perikopa- rendszer, de tudtommal az egyetemes egyháznak egységes Agenda hijján elfogadott perikopa- rendszere nincs. Mindezeket figyelembe véve, azt látjuk, hogy a liturgia ügyének rendezése tulajdonképpen mulasztásokat van hivatva pótolni, és ezen a téren valamit cselekedni kell. Az egyház élete nemcsak törvényében, alkotmányában, hanem legalább is ugyanolyan mértékben kultuszában, istentiszteletében, liturgiájában van. Az egyház liturgikus életének figyelmen kívül hagyása éppen elég ideje tartott. Hála Isten, hogy ezen a téren is mutatkozik az ébredés.