Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-05-22 / 21. szám

1927.

EVANOELiKUSOK LAPJA

165.

pontjára, ugyanott hull fény a másikra is. Ha tüzet fog az egyik, a másik is lángolva ég. Amit egyik gondol, akar, vagy tesz, azt gondolja, akarja és teszi a másik is. Igv lesz az én«-bül te<' és a »te;<-ből én*.

Ruth szavai évezredek életének örök értékű, drága aranyszála, mely átszövi ezt a sáros, sötét földet, hogy összekösse az ideig valót az. örökkévalóval. Könnyek, válságok, sóhajok drága szülötte és messze előrevetített fénye annak, hogy Isten lesz egykor minden mindenekben. Aki ezt átérezte, az sohasem közönségesedik el; ha pedig szenny fedte eddig életét, megtisztul tőle, mint a liliom illatától a mocsarak poshadt levegője.

Te és én«. — íme, Ruth lelke egy pillanatra belenézett az örökkévalóság végtelen fénytengerébe és egy örökkévaló kinccsel ajándékozta meg övéit és övéin keresztül a hozzá hasonlókat.

Ifjúsági missió.

Részletek Abalfy Ovula egyetemes missiói lelkésznek. a .MF.I.E. székesfehérvári értekezletén tartott előadásából

Az ifjúsági missióról kell szótanom. Hogy az ifjúsági missió mennyire fontos s az. evangélikus egyház jövendője szempontjából menynyire el nem mellőzhető életkérdés, azt nem is szükséges ma már belmissiói s lelkipásztori érzékkel biró lelkész, előtt bizonyítani. Az ma már kétségtelen dolog, hogy teljes belmissiói munkát úgy felépíteni, hogy abból az ifjúság missionálását kihagyjuk, teljesen lehetetlen. Ma minden belmissionáriusnak állandó harcot kell folytatnia az ifjúságért, az ifjúság megmentéséért s a gyülekezeti életbe való bekapcsolásáért.

A missionálás szükségességéről és fontosságáról nem kell tehát hosszasabban szólanom, csupán a módjáról, az alkalmairól és az eszközeiről. Mielőtt azonban ezt tenném, hadd szóljak előbb magáról az ifjúságról s hadd mutassak reá arra, hogy mennyire nem ismerjük mi magát az ifjúságot. Nem csupán az ifjúságnak, a fiatalkornak a problémáit, a gondolko/ásmódját, az egész mentalitását, hanem magát ezt a fogalmat, vagy gyűjtőnevet sem, hogy: ifjúság. Amikor ezt a nevet halljuk, nagyon hiányos és csak részletismeretek kelnek életre a lelkűnkben.

Az ifjúságnak a közép és főiskolás tanulók s az egyetemi ifjúság mellett egy nagyon is jelentékeny részét, egyes statisztikusok szerint kétharmad, mások szerint négyötöd részét az iskolánkivüli ifjúság teszi. A rengeteg iparos és kereskedő-tanonc, iparos és kereskedő-segéd, a különféle hivatalnokok hatalmas serege és az egész nagy tömegben élő magyar gazdaifjuság. Mind csupa magyar érték, mind a mi ev. egyházunknak és nemzetünknek a jövendője, akikre

nagy megoldandó feladatok várnak. Egyházunk jövendője nagyban függ ettől az ifjúságtól, amelyből egykor majd egyházunk vezető világi emberei kerülnek ki, különösen a falusi gyülekezetekben s én tudom, hogy nem egy lelkész- testvérem tanúságot tehetne arról, hogy milyen másképen alakult volna az ő egyházának a jelene, ha már az ö mostani presbitériumának az ifjúkorában is lett volna országosan szervezett evangélikus ifjúsági missió.

Nagy általánosságban eddig a/ ifjúság mis- sionálása ott folyt le az iskolai padok között a vallásórák 4t) 50 percein, de az iskolánkivüli ifjúsággal nem törődött senki s nem volt ritka az olyan eset sem, amikor a leikés/ a megkonfirmált növendékével a konfirmáció napjától kezdve mindaddig nem találkozott, mig az nála házasságkötési kihirdetésre nem jelentkezett.

A/ ifjúság eme iskolánkivüli részéhez a legtöbb lelkész alig tudott hozzá férkőzni. Idöbeli- leg, de lelkileg is a legnehezebben mt gközelit- hetö rétege ez az ifjúságnak s éppen ezért még a cura pastorálissal intenzivebben foglalkozó lelkészek is alig tudtak ezen a téren eredményt felmutatni. Sajnos, voltak azután olyan esetek is, ahol az arra hivatottak vagy egyáltalában nem is ismerték az ifjúságnak ezt a másiknál sokkal hatalmasabb rétegét, vagy ezt a közöttük való munkát saját személyükhöz méltatlannak találták, mások pedig túl nehéznek, vagy nevetségesen kicsinyesnek és feleslegesnek.

Az ifjúsági munkát nem lehet egyrészről cinikus kézlegyintéssel kényelmesen elintézni, de nem lehet másrészt az ifjúság között nagy dob üres puffogtatásával sem eredményes munkát végezni. Ide nem nagvhangu frázisok, rekla- mirozás és elvont elméleteknek a pusztába való kiáltozása kellenek, hanem fáradságot nem ismerő lelkiismeretes utána járás és komoly munka. A fiatalsággal egytittérezni tudó lélek s hozzájuk meleg szeretettel közeledő szív. Nem lelkiismeretlen szemfényvesztés, mutatása a komoly munkának, hanem valóban és a szó legteljesebb értelmében missionálás. Munkások toborzása az Ur ezen szent és kedves ügyének a szolgálatára, felrázása az alvó lelkiismeret- nek, életrekeltése a felelősségérzetnek egyházunknak és hazánknak az ifjúságban lefektetett jövendője iránt. Ez lesz az igazi ifjúsági missió. Azután ehhez megmutatása annak, hogy mennyi az. amit megtenni elmulasztottunk, mi az, aminek értékeit eddig fel nem ismertük, módok és alkalmak nyújtása a kötelességüket e téren is teljesíteni akaróknak, megmutatása, hogy mennyi gyönyörűséget nyújt az ezzel az ifjúsággal való foglalkozás, hogy milyen hálás szeretettel ragaszkodik ez az ifjúság ahhoz, akinél megérzi, hogy szeretettel közelit hozzá és gondoskodással foglalkozik lelkének ápolásával. Itt nyílik legtöbb alkalom arra, hogy a cura pastoralist gyakorló lelkész felhasználhassa a maga pedagógiai érzékét és lelkipásztori böl