Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-15 / 20. szám
1927. májas 15. 20. szám. Szerkesztőség: LÉBÉRY (Moson m.) Kiadóhivatal: ÜYÖR, ev. konvent-épület. Riadja: I LUTHCR-SZOVÉTSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. RlipItSltl: DR. RAFFIY SÄROOR püspök. Sz«rk«nU*ért Utaló* NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Eltüzelés! ár: Egész évre 6 P. 40 fül., félévre 3 P. 20 Ilii., negyedévre 1 P. 60(III., Egy szám 16 Ilii. Hirdetési árak megegyezés szerint. Isten munkája. »Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje állal, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk « Jakab 1, 18. Megszivlelésre méltó, hogy a mai szent leckében az apostol, a jó adományokról és tökéletes ajándékokról s azoknak eredetéről beszélve, az ajándékok sokféle fajtáját egy közös eredetre vezeti vissza: az Istenre, de amellett érezteti velünk azt is, hogy a sokféle, de mindig jó és tökéletes ajándék éppen az adakozónak azonossága és változhatatlansága következtében a megajándékozottakban is, az emberek különböző természete dacára közösséget, és pedig magasabb fokú közösséget hoz létre. Erre a közösségre, erre a társaságra kell gondolnunk akkor, midőn az apostol a 16. versben az atyjafiait említi, s akkor is, midőn idézett versünkben azt írja: »minket«. Ez a magasabb fokú, szent közösség az anyaszentegyház. Az anyaszentegyházra vonatkozólag szent leckénk néhány fontos és lényeges tanítást tartalmaz. És pedig: 1. az egyház emberekből áll, de nem embereknek müve; 2. az egyházban Istennek akarata valósul meg; 3. az egyház alkotásában Istennek eszköze az ige; 4. az egyház tagjai egy új teremtést jelentenek; 5. az egyház egy eljövendő világnak a kezdete; 6. Isten akaratának tartalma az igében, amely által az egyházat létrehozza, mint igazság jelenik meg; 7. az egyház, mint Isten teremtményeinek zsengéjéből álló társaság, minden más közösség felett áll. Ezen hét pont közül nincs egyetlen egy sem, amely az idézett versben megtalálható, abból kihámozható ne volna. És olyan sincs egyetlen egy sem, amely nem lenne érdemes arra, hogy róla hosszasabban elmélkedjünk, s ezáltal messzemenő olyan következtetésekre jussunk, amelyek életfelfogásunkat, életberendezésünket mélyrehatóan befolyásolják. Nem lehet elég nyomatékkai hangsúlyoznunk, hogy a keresztyén ember személyisége elválaszthatatlan Istentől, aki őt mint embert megteremtette s igéje által ujjászülte; és elválaszthatatlan az anyaszentegyháztól is, amelynek Isten öt mint uj teremtményt, tagjává avatta. A keresztyén lélek összeforrott a keresztyén egyházzal. Gyönyörűen mondja Luther: A Szentlélek hívott engem... miként az egész keresz- tyénséget hívja és gyűjti. A Szentlélek hívásának célja sohasem, még a legkiválasztottabb szentek esetében sem lehet más, mint az, hogy gyűjt, egyesit, az anyaszentegyházat épiti. A keresztyén ember az egyházban meg alálja mindazt, ami az élet teljességéhez szükséges. Azok az életterületek, amelyek az anyaszentegyházon kívül állnak, számára feladat és munkatér: feladata és munkája az, hogy azokat áthassa azokkal az erőkkel, amelyekkel öt Isten felruházta, amidőn az igazság igéje által az ó teremtményeinek valami zsengéjévé, tehát egy új kezdetté tette. Az egyház egy vár, amelyben a keresztyén erőt gyűjt, s ahonnan hóditó utakra indul. Tagadhatatlan, hogy azok a Krisztus egyházán kivül álló életterületek, miként eleitől fogva, úgy most is, igényt támasztanak az egyenjogúságra, sőt a szupremáciára. S egyházunk, ami e világnak adminisztrációját illet:, messze elmegy ezen igény elismerésében. Sokkal mesz- szebb, mint a római katholikus egyház. De mindenkor megmarad és fennáll egy lényeges különbség, az, hogy az egyházban Isten teremtményeinek zsengéje található. Nyilvánvaló, hogy az idézett apostoli szó egy bizonyságtétel Istenről és egyházáról. Kijelentése egy személyiséggé vált hitbe’i meggyőződésnek, egy erővé izmosult tapasztalatnak, egy az életre vetített akaratnak. Kifejezése annak, hogy az ember életének uralkodó és
