Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-09 / 2. szám

14. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. meknek irás, olvasás, számolás és gazdálkodási tudást; ez öntudat nélkül ma az élet magában véve bűn. Az evangéliumon, mint első tárgyon kivül mit kell még a felmerülő uj lélekkel a pedagó­giának közölni? A tanterv erre jó egypár tan- targgyal felel, a tanmenet egyszerűen: 1. Tu­datára emelheti a növendéket afelől, hogy az anyagi világ melyik tájékán merült föl a lei­kévé), hol el, hol világíthat? Ezt eléri a föld­rajzi foglalkoztatással. 2. Földeríti a gyermek előtt azt, hogy mikor él? Ezt eléri a történelmi foglalkoztatással. 3. Utasítja a gyermeket, ho­gyan tartsa fenn magát és annak idején csa­ládját. Ezt eléri a gyakorlati ismeretek feltárá­sával. * Helyreigazítás. A lap 1. számában e cikk második bekezdésében értelemzavaró sajtóhiba van. »Megőrzi egyéni intencióját« helyett »meg­őrzi egyéni intuícióját« olvasandó. Jegyzetek. Lapunk más helyén talá'ja az olvasó Hollós János soproni líceumi igazgatónak Hét vény i La­jos sírjánál tartott beszédét. Ez a beszéd is em­líti, hogy az elköltözött egy diákotthon létesi- 1 esőben látta életének célját s ennek megvalósí­tása nélkül hiábavalónak tartotta egész életét. Az otthont bármily szerény keretek között, már az 1927 28. tanévre meg akarta nyitni. Enged­hetjük-e, hogy egyházunk elhunyt jelesének ez a terve meghiúsuljon? Évtizedeken keresztül eg esz egyházunk élvezte Hetvényi Lajos ön­feláldozó munkásságának gyümölcseit. A Lu- ther-Naptár egyházunknak közkincse, az egy- házépitésnek, a belmissziónak, a szórványgondo- zásnak áldott eszköze volt. Hetvényi, mint sop­ioni val'ástanár, sok-sok lelkész életpályájára volt döntő hatással. Hitének lángja szivekben tüzeket gyújtott és sok parókián él emléke, mű­ködik szelleme. Fogjon össze egyháztársadal­munk, álljanak elő az elhunytnak barátai, tisz­telői, volt tanítványai és építsék fe a soproni líceumi diákotthont Hetvényi Lajos emlékének megörökítésére! Részemről kívánatosnak tarta­nám, ha a soproni líceum tájékoztatná egyhá­zunk közvéleményét a diákotthon ügyének je­len állásáról és arró’, hogy mekkora összeg szükséges az otthon felállításához. * Az evangéliom azt mondja Jézusról, hogy gyarapodott az Isten és emberek előtt való ked­vességben. Bízvást elmondhatjuk, hogy ebben a kedvességben nekünk is évről-évre gyarapod­nunk kell. Ennek a gyarapodásnak pedig van egy elengedhetetlen feltétele: nem szabad el­hagynunk Istennek gyülekezetét, nem szabad elpártolnunk a szentek, egyességétők Ezt a ked­vességet, amely türelemből, szolgálatból, sze- ret étből, nyájasságiból, e n g es z tel ék e n y ségb ől, hűségből, részvétből tevődik össze, nem lehet serr ápolni, sem gyarapítani az Istennel és az emberekkel való közösség benső és állandó, rendszeres gyakorlása nélkül. A »jours fixes«- rendszer ennek a kedvességnek ápolásában nem válik be. Itt van az uj esztendő. Gyarapodjunk! Olvasás, elmélkedés, imádkozás, templombajá- i ás és egyházi munka elvállalása révén. Éljünk benne a mi hitünk cselédeinek közösségében. Ne vonjuk ki magunkat az egyház szent tár­saságának életéből. Legyünk élő és gyümölcs­termő vesszők azon az áldott szőlőtőkén, amely a Krisztus. Az uj esztendő jelentsen gyarapodást a magunk és gyülekezetünk életében. Ne gon­doljuk botorul azt, hogy a lelki élet és a gyü­lekezeti élet terén elegendő, ha megmaradunk azon a színvonalon, amelyen ez az uj év talált bennünket. Boldogságot, örömöt kívántunk egymásnak az uj év küszöbén. Ne maradjunk meg a szavaknál, a jókívánságoknál, hanem igyekezzünk a magunk és embertársaink éle­tét boldogabbá, örömteljesebbé tenni. Az evan­gel i ómnak már a neve örömöt hirdet s az evan­géliumi élet a legtisztább és legmaradandóbb öröm. Ez az öröm legyen kedvességünknek ki­apadhatatlan forrása. Külföld. * Az ausztriai ág. hitv. és helv. hitv. evan­gélikus egyházaknak a német evangélikus egy- hazszö vets éghez (Deutscher Evangelischer Kir­chenbund) való csatlakozása immár befejezett ténnyé vált. A szerződési okmányt német rész­ről dr. Kapier, osztrák részről dr. Capesius ir- táíK alá. E szerint az ausztriai evangélikus egy­házak az egyházszövetség elvei alapján együtt fognak működni az egyházszövetséggel és an­nak szerveivel; nevezetesen azon a réven is, hogy a törvényhozási anyagot és az egyházi életre vonatkozó fontosabb rendeleteket, kiad­ványokat és statisztikai adatokat kicserélik. A lelkészek jogi viszonyait illetőleg arra kell tö­rekedni, hogy a hivatal viselésre képesített lel­készek alkalmazását kölcsönösen megkönnyítsék, és a lelkészek szolgálatidejét kölcsönösen be­számítsák; a német evang. Kirchenausschuss az ausztriai egyházaknak esetrcl-esetre kezére jár, hogy lelkészeket kapjanak. Ezeknek a lelkészek­nek a német egyházi szolgálatba való vissza­térését a Kirchenbund kész az által is meg­könnyíteni, hogy anyagi erejéhez képest tel­jesíti azokat az után fizetés eket, amelyek az oszt­rák szolgálatban eltöltött évek után a nyug­díjigény körül felmerülnek. A Kirchenbund kész a rendelkezésére álló anyagi eszközökhöz mér­ten az ausztriai evangélikus egyházak sególyre- szoruló gyülekezeteit és intézeteit támogatni. Az ausztriai evangélikus egyházakat a Kirchen- btind közgyűlésén egy-egy kiküldött, vagy egy

Next

/
Thumbnails
Contents