Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-10 / 15. szám

1927.

EVANOCLIKUSOK LAPJA

117

után 0 órakor: Vallásos estély, külön programm szerint, melyen a megnyitót az Elnök, az alkalmi beszédet dr. Raffay Sándor püspök tartja és Sz. Nagy Lajos esperes saját költeményeiből olvas fel.

Május 5-én, csütörtökön. 1. Irásma- gyarázat. Dr. Mohácsv Lajos lelkész. 2. Részletek az állam és egyház hatásköri vitájából. Dr. Händel Vilmos egyetemi tanár. 3. A hit és hitélet ápolása. Mayer Pál lelkész. 4. A bibliaóra. Tátrai Károly lelkész. 5. Ifjúsági misszió. Abaffy Gyula missziói lelkész. 6. Az államsegélyek célszerű elosztása. Blatniczky Pál esperes.

Délután 3 órakor: K ü 1 ö n.e 1 ö a d á s a hívek részére: A presbiterek és hívek gyülekezeti ?nunkájáról. l>r. Varsányi Mátyás. - 0 órakor: Ünnepi istentisztelet, amelyen Kovács Andor esperes prédikál.

Május 6 án, pénteken. Előző napi tárgyak s egyéb indítványok bizalmas megbeszélése.

Erre a konferenciára Egyházunknak összes lelkészeit, theol. tanárait, vallástanárait, valamint minden ragu felügyelőit mély tisztelettel és testvéri szeretettel meghívom. Felkérem a részt- venni szándékozókat, hogy a kedvezményes vasúti jegyek dolgában egyesületünk főtitkáránál: dr. Varsányi M. budai lelkésznél (I. kér. Ver- böczy-u. 28.), az elszállásolás dolgában pedig székesfehérvári lelkésztestvérünknél méltóztassa- nak idejekorán jelentkezni, megjelölvén odaér- kezésiik idejét is. Felkérem arra is a kedves Testvéreket, hogy Luther-öltönvüket mindnyájan magukkal hozni szíveskedjenek. Boldog és reménykedő lélekkel nézek az uj bizonyára tömeges - viszontlátás elé, abban az erős hitben, hogy papi gárdánk ez alkalommal is múltjához és nagy hivatásához méltónak fog bizonyulni s amit én, a kicsiny vezető, az Isten országa és ev. Egyházunk iránt való szeretet- ből évröl-évre kezdeményezek, az hatásaiban a mi odaadó munkánk s az Isten segítsége folytán, megsanyargatott Sionunk üdvére fog válni majd. Nyíregyháza, 1927 április 1. Testvéri szeretetttel: Pa ülik János, a MELE elnöke.

I lelkész! nyugdíj rendezése.

Mostanában kapta vagy kapja meg minden lelkészi hivatal azt az elaborátumot, melyben Schöll Lajos főespercsemmel együtt a múlt évi egyet, közgyűlés, illetve nyugdijügyi bizottság óhajához képest az u. n. hivatalos tervezettel szemben benyújtott közös tervezetünk alapelveinek rövid ismertetését és mathematikai helytállóságának bizonyítékait adjuk.

Miután azonban anyagi eszközeink korlátoltsága elaborátumunk terjedelmét is korlá tozta: ez utón kívánom az általunk alkalmazott alapelveket részletesebben indokolni, annál is

Iinkább, mivel az egyet, közgyűlés ezekre vonat- jkozólag teljesen szabadkezet adott az ad hoc kibővített nyugdíj intézeti bizottságnak, de meg közben kézhez, is vettük Lorge mathematikai szakértő ur javaslatunkra tett észrevételeit.

Köztudomású dolog, hogy a hivatalos tervezet a fizetcsszerinti nyugdíj és dijtartalékolási rendszer, a Schöll-Wagner-féle pedig az egyenlő nyugdíj és kirovási rendszer alapján áll.

Hogy melyik álláspont a helyes, arról lehet, de fölösleges vitatkozni, mert nem ennek a kérdésnek eldöntése a lényeges dolog, mivel bármely álláspont elvi helyessége még nem involválja annak gyakorlati kivihetőségét is.

Ép ezért a priori le kell szegeznem azt a tényt, hogy a Schöll Wagner-féle tervezet a gyakorlati kivihetőségből indulva ki, kereste a megfelelő és követendő alapelveket, mig a hivatalos tervezet az ellenkező utat követte.

Hogy a lelkészi nyugdíj kérdésének megoldása szükséges és lehetséges, egyformán valljuk a hivatalos tervezet készítőivel. Mihelyst azonban a lehetőség mikéntjét tesszük konszi- deráció tárgyává, rögtön külön válnak útjaink, mivel a nyugdíjnak a hivatalos tervezet proponálta csekély összegben, de óriási áldozatokkal biztosítása a lelkészek és gyülekezetek legnagyobb részére finánciális szempontból: egyszerűen lehetetlenség, de meg valamennyi lelkészre nézve gyakorlati szempontból: hiábavalóság, mert hiszen a mostani nyugdíjasok, özvegyek és árvák, túlnyomó része, ha többet nem, de legalább is ugyanannyit kap, mint amennyit az 50°o-os redukció mellett az uj nyugdíjintézet nyújtana. És éppen ez a kettős tény indított főesperesemmel arra, hogy a lehetőségnek egy másik, reálisabb, bár szintén nagy, de mégis elviselhető megterheléssel járó módját keressük, amely azonfelül legalább annyit nyújtson, hogy abból, ha szükecskén is, de mégis megélhessenek a nyugdíjasok, özvegyeink és árváink.

Nyugdíjügyünknek megoldása kiválóan pénzügyi kérdés. Mint ilyennél természetesen a lelkészek és gyülekezetek teherviselőképessége szabja meg egyrészt a nvugdij mennyiségét, másrészt az ennek biztosításra szolgáló befizetések nagyságát. Miután azonban a nyugdíj mennyiségének megállapításával a megélhetés lehetőségét mindenkire nézve feltétlenül biztosítani kell, egybe kell vetni a várható évi szükségletet, az előteremthető évi fedezettel és a kettő aránváhan megállapítani, hogy mily alapelvek alkalmazása mellett számíthatunk a nyugdíjintézet működésében zavartalan, fennakadás .nélküli menetre.

így jutottunk el az egyenlő nyugdíj alap elvére. Megengedjük, hogy erről lehet vitatkozni és beismerjük azt is, hogy ezen alapelv alkalmazásával készült tervezetünk a régivel szemben visszaesést jelent. Leszegezzük azonban