Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-03 / 14. szám
1927 EVANOÉLIKUSOK LAPJA 107. nyíre pótolni, mert megvolna a* egyházias jellege és atmoszférája az egész intézménynek. Végül fel kívánom hívni a figyelmet arra a 37.736 tanulóra, akik saját elemi iskoláinkba járnak. Adataimat a t ivalyi egyetemes jegyzőkönyvnek abból a rendkívül értékei függelékéből vettem, amelyben dr. Szigethy Lajos állította össze jelentését iskoláink 1925 29 tanévi állapotáról. Az elemi iskolásoknál az evangélikusok számaránya n ncsen feltiin'etve. Az arány mindenesetre, kedvezőbb, mint a középiskoláknál; azt hiszem bátran tehetjük legalább is 25 ezerre a saját elemi iskoláinkba jaró evangélikus tanulók számát. Kérdem: nem lehetne-e 25.000 tanuló mellett megteremteni olyan tankönyv-irodalmat, amely felvirágoztatna egy evangélikus nyomdát és fellendíthetné a Lu- ther-Társaságot? S ha központilag megszerveznénk ezen iskoláinknak felszerelését (könyvtár, képek, szemléltető eszközök, tanszerek s.b.) non állana-e módunkban egyházunk k áltó szükségleteinek fedezésére forrást nyitnunk? összetartás, jóakarat, a lehetőségek meglátása és kiaknázása kellene csupán s egyházunk nagy lépést tenne előre az elmulasztottak k pótlása felé. Ébredjünk fel az álomból! Fogjunk össze, amíg nem késő! A nagy cél szolgálatában tegyünk félre minden partikularizmust. A félmillió magyarországi evangélikus csak úgy remélhet egy szebb jövőt, ha a sivár jelenben elveti a magot, amelyből gazdag aratás lehet. Iskola-ügyünknek minden irányban való kiépítése egyházunk jövőjének kiépítésében a legfontosabb programm-pont. A vasárnap megszentelése. A tiszai egyházkerület tavaly felterjesztéssel élt az. egyetemes közgyűléshez a vásároknak vasárnapon való tartása, a korcsmák, kávéházak vasárnapi nyitvatartása, mulatságoknak vasárnapon rendezése elleni tiltakozás tárgyában. Az egyetemes közgyűlés ezt a felterjesztést együtt tárgyalta a dunántúli egyházkerületnek azzal a kérelmével, hogy a kormány vasárnap legalább 8 12 óra között teljes munkaszünetet rendeljen el s annak megtartásáról a legnagyobb sz:gorral gondoskodjék. Ezen felterjesztések alapján az egyetemes közgyűlés a következő határozatot hozta: »Az egyetemes közgyűlés, áthatva a vasárnap megszentelésének nagy fontosságától, ez ügyben tett többszöri lépései eredménytelenségének és a m. kir. kereskedelmi miniszter 5507 925. ein. sz. a. megjelent úgy egyetemes egyházunknak, valamint az összes törvényhatóságoknak megküldött rendeletében foglalt e tárgyú intézkedéseinek ellenére is, újabb fel- terjesztéssel él a m. kir. kormányhoz s nyomatékosan kéri ez irányban megteendő hathatós intézkedését. Egyúttal utasítja .a lelkészeket, hogy a helyi hatóságokkal érintkezésbe lépve, igyekezzenek saját hatáskörükben ezen szép célt, ha lépésről lépésre is, elérni.« Egyházunk tehát az államhatalomtól várja azt, hogy a harmadik parancsolatnak országunkban érvény szereztessék. És habár az u. n. erkölcsrendelcttel kapcsolatban a sa tóban szép számmal hallottunk hangokat, amelyek azt akarják velünk elhitetni, hogy az efféle visszaéléseket nem rendeletekkel és állami törvényekkel kellene megszünteti, mégis szilárd meggyőződésem az, hogy éppen a vasárnap megszentelésénél is egyházunk teljes joggal és helyesen apellál az állam hatalomra. Amikor a »vasárnap megszentelése« kifejezést használom, már ezzel is hangsúlyozni kívánom azt, hogy ebben a kérdésben legelső sorban egy isteni parancs iránti engedelmességet tartok szem előtt. Tudom, hogy az Újszövetség idejében a törvény kell, hogy a szivek táblájára legyen irva, de amint például az ötödik parancsolatnál, vagy a hatodik parancsolatnál joggal várom el az államhatalomtól, hogy azoknak büntető szankcióval is érvényt szerezzen, éppen úgy a harmadik parancsolatnál is, mivel Istennek az emberek számára adott örök érvényű parancsa, annyi emberi, társadalmi, az egyéni és gazdasági életbe, a nemzet kulturális életébe vágó vonatkozást látok, hogy’ az államnak e tekintetben való elkötelezettségét kétségbevonhatatlannak tartom. Az isteni törvény mindenkor élettörvény. S mivel a harmadik parancsolat isteni törvény, érvénye nem szól és nem szorítkozik csupán és szigorú értelemben vett vallásos térre, hanem az emberi élet egészére. Ez. a parancsolat szabályozza az anvaszentegyház kultuszéletét, de azonkívül szabályozza a munkát, a pihenést és a társadalmi életet is. A vasárnap megszentelését nem tudom elválasztani az egyetemes élettől. A parancs igy hangzik: »Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Urnák a te Istenednek szombat-a: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van.« (2. Móz 20, 8 -10.) Tehát a parancsolat szabályozza a munkát. »Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat.« Valamennyiünknek dolgozni kell, ha Isten országában polgárok1 akarunk lenni. A munkanélküliség napáiban hangsúlyoznunk kell, hogy mindenkinek joga van a munkához. A munkanélküliség a társadalmi berendezkedés visszás és fonák voltát b'zonvitja. Helyes és Isten akarata szerint való társadalmi élet mellett mindenkinek akadna munkája. A mun- kátlanság Isten akarata ellen van és az életet megrontja. Ezt ezer meg ezer gyakorlati példával és sok érvvel lehetne kimutatni. Isten
