Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-03 / 14. szám

Szerkesztőség: LlBÉHT (Mossa n.) Kiaáóklvatal: GYŐR, ev. konvenl-épület. Kiadja : I LUTHER-SZŐVÉTSÉG.

Pastatakarékpénztári csekkszámla: 1290.

■lapította : DR. RIFFRY SARDOR püspök

SitrktiilMrl UUIö*

NÉMETH KÁROLT «»peres.

A főpap.

»Krisztus, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb ős tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz. nem világból való sátoron Keresztül, és nem bakok és tulkok vére által, ha nem az ő tulajdon vére által ment be egyszersminden korra a szentélybe. őrök váltságot szerezve.«

Zsid 9. 11. 12

A Zsidókhoz irt levél szerzője Jézus Krisztus dicsőségét hangoztatva, sorjában kiemeli, hogy feljebbvaló az angyaloknál, mert ezek szolgáló lelkek, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget; nagyobb Mózesnél, mert Mózes csak mint szolga volt hü az ó házában, Jézus Krisztus pedig mint Fiú hü a maga háza felett; és nagyobb a zsidó főpapnál, mert nem a testi leszármazás és nem a mózesi törvény alapján, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett pap. Mint ilyen, uj szövetségnek lett a közbenjárója.

Különösen megragadja lelkünket ebben a levélben az a komoly és ihletett realizmus, a keresztyénség lényegének a Krisztus szenvedéseiben való meglátása, amellyel a levélíró Isten Fiának mindeneket felülmúló dicsősége mellett újból és újból reá mutat Krisztusnak azon engedelmes alázatosságára és halálig tartó hűségére, amely a hiveit a bűneiktől megtisztította. Itt szinte felkinálkozik a buddhizmussal való összehasonlítás. Buddhát három helyzetben ábrázolják: az álló Buddha tanít, az ülő Buddha elmélkedik, a fekvő Buddha élvezi dicsőségét. Ellenben ebben a levélben ezeket olvashatjuk: »Illendő vala, hogy akiért minden és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő rdvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.« ,

»Nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísért etett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.«

»Ki az ó testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkcl, erős kiáltás és könnyhulla- tás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani ót a halálból és meghallgattatott az ő istenfélelméért, ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet.<

»Az ó tulajdon vére által ment be egvszer- smindenkorra a szentélybe.

A buddhizmus és a keresztyénség között tehát az ellentét áthidalhatatlan. A megváltás mint központi tan és üdvtapaszlalat jelentkezik ugyan mindkettőben. De milyen más a Megváltó itt és amott! Buddha tanít, elmélkedik és dicsőségét élvezi. Jézus Krisztus hü, engedelmes, megkísért étik, szenved, kiált, könyörög, vérét ontja, meghal. Milyen közel van hozzánk az Atya jobbján ülő Fiú, aki meg tud indulni gyarlóságainkon, aki mindenha él, hogy esedezzék érettünk. Valóban elmondhatjuk a levél írójával, hogy Jézus Krisztus, aki áthatolt az egeken, »mindennek örököse«, s habár még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett, de annyit látunk, hogy a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg. Minden vallásnak főpapja felett álló főpap az, aki maga magát megáldozta sokak bűneinek eltörlése végett.

Amilyen páratlan és egyedülálló az a dicsőség, amelyben Isten az ő Fiát részesítette, az a méltóság, amellyel kitüntette, éppen olyan összehasonlíthatatlanok azok a javak is, amelyeket Krisztus híveinek áldozati halálával megszerzett, s amelyeket mai epistolánk is emlit, amikor azt mondja, hogy Jézus a jövendő javaknak főpapja.

Amikor a Zsidókhoz irt levélben azt olvassuk: »Mi, hivők, bemegyünk a nyugodalomba«, egy pillanatra azt gondolhatnánk, hogy íme mégis csak kibukkanik a buddhizmus sarkalatos tanítása a Nirvánáról, a megsemmisülésről. Ámde, hogy ennek a nyugodalomnak téves magyarázatait eleve kiküszöböljük, s hogy a buddhista nirvána-képzelettel össze ne keverjük,

Megjelelik belenként egyszer, vasárnap, flillzitisi ir: Egész évre 6 P. 40 Ilii., (élévre 3 P. 20 (III., negyedévre 1 P. 60 fill., Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak megegyezés szerinL