Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-12-12 / 50. szám
Kelenföldi Evang. leik. hivatal A I.f Villányi-ut 1. Budapest december 12 50. szám. evangélikusok lapio Sztrttszttség: LOBÉIT (Mossa m.) Kiadóhivatal: GTÚR. tv. konvent-épület. Rladii: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Psstatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapította : DR. RIFFIY SÍRD0R püspök. Ss*rli«ut*«ér1 Itlilói NÉMETH KÁROLY ••peres. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Elöfizatisl ár: Egész évre 80. félévre 40 negyedévre 20. egyes szám 2 szer I. Hirdetési árak megegyezés szerinL A küszöbön. »Irae az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok, és ő én velem.« János Jel. 3. 20 Eleven és csodálatos kép: a világ Megváltója az ember szivének küszöbén ál!, íjtaján zörget. És vár. Mint vándor utas, akit céljának elérése előtt lepett meg az éjszaka. Küszöbön állása türelmes és alázatos, zörgetése halk és szeljd, szava lágy és kérő. Isten sem önmagát, sem kegyelmét nem erőszakolja rá senkire. Nem tör be ajtóstól szived hajlékába. Rajtad áll: meghallod-e Üdvözítőd szavát és megnyitod-e előtte az ajtót. S éppen mert ebben a világban, ahol annyi a nyers erőszak és az erőszakos tolakodás, eldurvulnak a szivek és eHompulnak az elmék, azért fordul elő olyan gyakran, hogy a halk kopogtatásra ügyet sem vetnek az emberek. Olyan nagy lármát csapnak kába gondolatoknak, tetszetős de üres tanításoknak, a hamis próféták olyan megafonokkal dolgoznak, hogy Jézus tisztán csengő beszéde elvesz a piaci zenebonában. A szív hajlékát megtölti mindenfék lim-lom: élvezetvágy, pénzvágy, dicsőség- vágy, bűn. Falait egy Istenről megfeledkező, vagy Istentől tudatosan távolodó valóság műalkotásai díszítik. A kandallóban az örökkévalóság felé lobogó hitnek, reménynek és szeretetnek lángjai helyett a testi kényelem és jólét igényeit szolgáló javak melegítik a házat. Ahol az egész berendezés ennyire különbözik a küszöbön álló utastól, ahol minden ennyire idegen tőle, lehet-e ott kilátás arra, hogy ajtót nyitnak neki? Ahol ilyen kevés előkészület történt a vendég méltó fogadására, lehet-e ott gondolni arra, hogy öt is várják, mint ahogyan ó vár a befogadásra? Oh, a szívnek van-e sejtelme arról, hogy odakünn az örök üdvösség áh küszöbén, hogy a sötétben az örök világosság fénylik, hogy király keres nála szállást? Jézus Krisztus kér engedelmet arra, hogy szivedben szálast vehessen. Amilyen csodálatos volt földi élete: vadállatok közt volt és angyalok szolgáltak néki, oyan csodálatos a feltámadott és az Atya dicsőségében élő Krisztusnak ez a türelmes alázatossága, pásztori hűsége és szeretete is. Csodálatos, hogy most is mindig újból és újból leszáll a dicsőség trónjáról és elindul lelkeket megtartó szolgálatra, elveszetteket megkereső ösvényekre. Csodálatos, hogy megáll egy-egy veszni tért szívnek diiles dezó kunyhója előtt, s bebocsátást kér ő, akit az egeknek egei be nem fogadhatnak. Nagy szentek életéből tudjuk, hogy büntanyává lett sziveket hogyan alakított át Isten hajlékaivá, gyönyörű házakká ez az isteni építőmester, aki halkan zörgetett és szelíden kért. Vannak időszakok, amikor küszöbünkön a kopogtatás mintha valamivel hangosabb s amikor a kérő szó mintha sürgetőbb volna. Ilyenek az ádventi napok is. Az Ur közel van. Az Ur ajtód előtt van. Kezében lámpa és amig áll és vár, megvilágítja házad táját. Mit lát? Gyomot, megrongált kerítést, sarkaiból kifordult utcaajtót és maga előtt a zárt ajtót. Nyisd ki. Az alázatosság minden erénynek gyökere, anyja, dajkája, alapja és köteléke. Krizoszto- musz. Mi a célod az életben? Gazdagság, himév s amellett megromlott vagy e fásult szív? Menynyivel többet ér a tiszta szív és a nyugodt lelkiismereti Vannak pillanatok, amikor ellenállhatatlanul érezzük, hogy mindazok a dolgok, amelyekért a világ harcol és nagy áldozatokat hoz, jelentéktelen, gyerekes dolgok. Ezek a világos pillanataink. Sajnos, sokszor magával ragad bennünket az ár és nem tanulunk a liliomoktól életszépséget.
