Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-27 / 26. szám
26. szám. i*': 4<*rTt*<Sks.<7r y. x rt r-/vi F/.;d-pesf. Le.ár! :1925. guaiRfiiber 31 én. 1<>26. junius 27. Szerhtsztftsifl : L É B É N Y (Motor n.) Kiaiéklvatal: GYÚR. ev. kaavant-ipllat. Riadja: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapította : DR. RIFfIY SÍR DÓR pUtpflk. ScatkauMtérl Ial«)ö> NÉMETH KÁROLY ••perai. Meglelenlk hetenként agyszar. vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 80. félévre 40 aeiveáévre 20. eoves szép 2 ezer I. Hirdetési árak megegyezés szerint. A rothadandóság rabsága. „A teremtett világ ír mogRzn hadul a rothadandóság rabságától“ Róm. 8.. 21. Nem mindig vagyunk képesek átgondolni a Szent Ige szavainak tar.almi gazdagságát. Elsiklunk gyermeki gondatlansággal, vagy a versek számát számon tartó gondossággal szédítő mélységei felett s a völgy ekben kanyargó ösvényeken andalogva kerüljük meg a titáni ormokat. Felejtjük, hogy itt a nappal hirdet igazságokat a nappalnak és mélység kiált a mélységhez. Az Ige ‘sokszor nem talál lelkűnkben mélységeket, amelyeket megtölthetne és nappalokat, amelyekben fénye sugározhatna. A kéregről visszapattan a nyílvessző, amelynek bele kellene fúródni a törzsbe; s élettengerünk vizei sekélyek ahhoz, hogy a benne megtört sugarak az ég boltozatát kéken verjék vissza. Milyen hatalmas szavakat vet Pál a|x>stol lelkünk tavába! S mégis, ezek a kövek nem mindig jutnak le a tó fenekére, hogy ott hindamentomai legyenek egy meginduló uj élctalakulatnak. Mindegyik szó az idézett helyen egy-egy hósköl- temény, tragédia, himnusz és egetverő jajkiáltás. Együtt véve egy a mélységekből diadalmasan feltörő hit. Kapcsolataiban a legnagyobb titokba behatoló szívnek és elmének, a Szentlélektöl ihletett géniusznak nagy vallási és erkölcsi távolságokat átfogó ölelése. »A teremtett világ.« Ki értette meg valaha a teremtést kicsoda tudja mi a világ? Két misztérium, két nagyságos titok ad ebben a szókapcsolatban találkozót egymásnak. Az egyik az isteni munkálkodásnak szent titka: a teremtés. A másik a realitásnak, a valóságnak, a létezésnek ki- fürkészheteJen titka: a világ. Ha az emberi léleknek olyan szárnyai volnának is, mint a hajnalnak, s az egektől az egekig szállna, akkor sem deríthetné fel ennek a két titoknak lepecsételt redőit. S az isteni kijelentésnek egyik nagyon nehezen elért és soha teljesen nem biztosított eredménye, hogy ezt a két fenséges titkot a hivő ember lelkében és hitében egybekapcsolja és megtanít hogy a világ Istentől teremtetett s ezzel a felismeréssel uj vonásokat rajzol az istenségnek az emberi lélekben tükröződő képébe, uj oldalról látja meg és értékeli a világot és, ami ezekkel egyenlő fontosságiujjj helyet állapit meg magának a világban és uj viszonylatba került Istenével. Az embernek méltósága, a világnak értéke, Istennek szentsége ezen a hiten függ: a világot Isten teremtette. »Isten teremtett engem minden teremtményekkel együtt.« Eltávolodik a középponttól az Én, lefokoztatik a végtelennek jelentőségéről a világ; s megmarad az Isten annak, aki az ő dicsőségét senkinek nem adja. S ime, midón az első két szóban a Teremtő és a teremtettség a S/entk;lektól álhevitett ember hitében megcsókolják egymást, ugyanakkor a vallásos és erkölcsi világszemlélet és világbölcselet odadobja elénk azt a két szót, amely jaj- veszékelve kiáltja bele a mindenségbe a nagy bukásnak, a terheit'égnek, a tehetetlenségnek tragédiáját: »a rothadandóság rabsága.« Rettenetes két szó. Az egyik az elmúlást hirdeti. He nem azt a csendes, kiengesztelő és megnyugtató elmúlást, amely úgy tűnhetne fel, mint a küzdelmekben elfáradt és kimerült hősnek révpartra jutása. Nem. Itt valami aljas, undorító és meggyalázó vég ásít felénk: az elrothadás. Amikor az élet ellen fordulnak és undorító melléktermékeket produkálva rombolják azt, amit korábban alkottak. És ennek a szörnyen aljas és méltatlan, ennek a rothadt végnek nincs vége! Ez az elmúlás tartós állapot. A rothadandóság létezési formává lett. A rothadandóság a világ börtöne. Rabság. És ebből a börtönből vájjon van-e szabadulás? Hiszen nem önként vettetett a teremtett világ hiábavalóság alá, hanem azért, aki az alá vetette! A rothadandóság rabsága egy Ítéletnek a végrehajtása, végbemenése a világon. Azon a világon, amely kitermelte magából a bűnt, s amely azért, mert nemcsak bűn van, hanem szent Isten is van, a rothadandóság rabságában
